A megoldatlan kisebbségi kérdések megnehezítik egyes országok EU- és NATO-csatlakozását. Törökország blokkolja a finnek és a svédek csatlakozását a katonai szövetséghez, Bulgária pedig nem engedi be az unióba Észak-Macedóniát.
Finnországnak és Svédországnak egyetlen európai NATO-szövetségessel sincs gondja, számíthat igen szavazatukra, ám a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökörszág kifogást emelt.
A mondat első fele jó hír, mert legalább ebben a kérdésben egységes álláspontra tudtak jutni a tagországok, de hogyan, mivel puhíthatnák meg a skandináv államok Ankarát?
Recep Tayyip Erdogan, Törökország elnöke azzal vádolja a két országot, hogy terroristáknak ad otthont. A törökök a Kurd Munkáspártra (PKK), illetve Fethullah Gülen követőire gondolnak. Törökország számára ez a legérzékenyebb téma, a kurd kisebbség függetlenségi harcának a támogatása, ezért mindent megtesznek azért, hogy a Törökországban (is) élő, mintegy 25 millió fős kisebbséggel senki ne foglalkozzon. Az ország határai sérthetetlenek és megváltozhatatlanok, Kurdisztán pedig nem jöhet létre, érvelnek a törökök. Érthetőek a törökök félelmei, különösen abból a megfontolásból, hogy a történelem során többször is háborúzott a területeiért? Ugyanakkor fel kell tenni a kérdést, hogy a svédek és a finnek valóban szélsőséges csoportokat támogatnak? Egyáltalán mi érdekük származna ebből?
Márpedig ha így van, akkor hogyan lehet, hogy az Ankara által benyújtott „kurd terroristák” kiadatására vonatkozó kérelmet figyelmen kívül hagyta Stockholm és Helsinki, tette fel a kérdést a török elnök. Külügyminisztere szerint a törökök nagy többsége ellenzi a két skandináv ország NATO-tagságát, és azt várják az ankarai kormánytól, hogy ezt akadályozza meg.
A finn államfő, Sauli Niinisto úgy nyilatkozott, konstruktív megbeszélések kellenek, és akkor Törökország változtathat az álláspontján. Most az európai NATO-tagok abban bíznak, hogy megtalálják és ki is tudják fizetni a két skandináv állam sima NATO-csatlakozásának török árát.
De vajon mi lesz az ára annak, hogy Bulgária ne akadályozza Észak-Macedónia uniós csatlakozását? A nemzeti kisebbségek megoldatlan helyzete Bulgária és Észak-Macedónia kapcsolatait is aláássa.
Észak-Macedóniában jelentős bolgár kisebbség él, állítja Szófia, ezzel szemben a tavalyi népszámlálási adatok 3500 fős bolgár közösségről szólnak. Emiatt is mondhatták az Szkopjeban, hogy náluk nincsenek elnyomva a bolgárok, mert tulajdonképpen nincsenek is. Pedig vannak, erről tanúskodik az a mintegy 100 ezer bolgár útlevél, amelyet Szófia adott ki észak-macedón állampolgároknak. Hogy mindannyian bolgárok-e, nem lehet tudni. Macedón állítás szerint ugyanis az uniós útlevélért vállalták be sokan a bolgár nemzetiséget, ugyanakkor abban a bolgár érvelésben is lehet igazság, hogy azért lettek a népszámlálás alkalmával csupán 3500-an, mert az elnyomó kisebbségi politika miatt sokan nem merték felvállalni nemzetiségüket.
A két példa is jól szemlélteti, hogy a nemzetiségi kérdéseket posztmodern világunkban sem lenne szabad elhanyagolni. Mi, magyarok ne tudnánk ezt itt, Közép-Európában, egy véres háború szomszédságában?
Más híján tehát a kisebbségi sorban élőknek marad a remény, hogy a nemzetközi szervezetek – a probléma ignorálása és évek óta tartó elszabotálása után – végre komolyabban is elkezdenek foglalkozni a nemzeti kisebbségek ügyeivel.
Megjelent a Magyar7 2022/22. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
