Joseph Aloisius Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa 1927. április 16-án született a bajorországi Marktl am Innben.
Apja csendőrtiszt, anyja a férjhezmenetele előtt szakácsnő volt. A család az apa nyugdíjazása után Traunstein mellett telepedett le és gazdálkodott (Salzburgtól 30 km-re nyugatra). 1941-ben Josephnek is kötelezően be kellett lépnie a Hitlerjugend ifjúsági szervezetébe. 1943-ban besorozták és Magyarországon tankcsapdákat kellett állítania. A háború végén fogságba esett. A szabadulása után beiratkozott a papi szemináriumba.
1951-ben, 24 évesen szentelték pappá. Lelkipásztori munkája mellett szemináriumi tanár is volt. Több egyetemen is tanított 1977-ig, ekkor VI. Pál pápa müncheni-freisingi érsekké, majd bíborossá emelte.
1981-ben II. János Pál pápa Rómába hívta és a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki (az 1544-ben III. Pál pápa által alapított egykori Inkvizíció és egyházi cenzúrahivatal hitvédelmi utódszervezete megváltozott föladatokkal). Őt tartották a Vatikán egyik legbefolyásosabb emberének, a pápa szürke eminenciásának.
II. János Pál halála után 78 éves korában választották meg az Anyaszentegyház 265. pápájának.
A hivatalosan megadott számba nem számítanak bele minden pápát és ellenpápát. Egy másik sorszámot is emleget a fáma: Malakiás ír püspök állítólag 1143-ban keletkezett pápalistáján, ahol a későbbi egyházfők név és születési hely szerint és jellemző tulajdonságaik alapján vannak fölsorolva, a 111. – vagy ha az ugyancsak említett 10 ellenpápát leszámítjuk, akkor a 101., az utolsó előtti pápa XVI. Benedek. – A katolikus egyház ezeket a híreket hamisnak tartja.
A pápai nevét Ratzinger Európa védőszentje, Nursiai Szent Benedek rendalapító és az I. világháború idején az egyházat a béke pápájaként kormányzó XV. Benedek nyomán választotta.
Az ő művüket és az elődje irányvonalát (akinek legfőbb tanácsadója volt, kívánta folytatni) a II. vatikáni zsinat szellemében.
Ratzinger nézeteiben a ’60-as évektől kezdődően (valószínűleg az akkori radikális diákmozgalmakra való visszahatásként) egyre tradicionalistábbá és konzervatívabbá vált. A volt tanártársát, a népszerű radikális teológust, Hans Küngöt is eltiltotta a tanítástól.
II. János Pál pápához hasonlóan kiállt a papi nőtlenség (cölibátus) mellett, ellenezte a nők papi szolgálatát, a születésszabályozást, az egynemű párkapcsolatok (homoszexualitás) hivatalos elismerését, a magzatelhajtás és a kegyes halál (abortusz és eutanázia) engedélyezését és bírálta a relativizmus diktatúráját.
Folytatta viszont az elődje, ill. a II. vatikáni zsinat által megindított vallások közötti párbeszédet.
XVI. Benedek pápasága alatt mentették föl többek között Richard Williamson angol papot is a kiközösítés alól, ami azzal együtt, hogy az említett épp az exkommunikáció föloldása előtt pár nappal adott interjújában kétségbe vonta a II. világháború alatti holokauszt során alkalmazott elgázosítás hitelességét, óriási botrányt váltott ki. Benedek pápa elismerte ugyan, hogy a Vatikán hibát követett el a kiközösítettek visszafogadásával, de a döntést nem változtatta meg.
Fölháborodást váltottak ki a pápa 2006-os regensburgi beszédének félreértelmezett szavai is, amikor Mohamed prófétát – II. Manuel bizánci császár szavait idézve – úgy jellemezte, hogy „csak gonosz és embertelen dolgokat hozott” a világnak. XVI. Benedek ezt követően többször is bocsánatot kért a muszlimoktól.
Bocsánatot kért azoktól is, akiket gyermekkorukban papok zaklattak szexuálisan, és egyúttal ez utóbbiak megbüntetését és a hasonló visszaélések megakadályozást is szorgalmazta.
XVI. Benedek pápasága alatt számos boldoggá és szentté avatási eljárást kezdeményezett (többek között elődje Karol Wojtyla – II. János Pál pápa esetében is), kiadott három fontos enciklikát (pápai körlevelet): Deus caritas est (a keresztényi szeretetről), Spe salvi (a megőrző reményről) és Caritas in veritate címen (a szeretetről és igazságról). Egyértelműen elítélte az egyház történelmi vétségeit, többek közt a középkori inkvizíció módszereit (amely utódintézményének a vezetője volt hosszú ideig a pápává választását megelőzően).
XVI. Benedek pápa az egészségi állapotából kifolyólag kevesebbet utazott ugyan, mint elődje, de több tucat helyet meglátogatott ő is (nemcsak Németországba és Ausztriába, de számos más európai országba és a Közel-Keletre, Afrikába és Amerikába is többször ellátogatott, és volt Cseh- és Horvátországban is).
2013 elején nagy meglepetést váltott ki az egyházfő azon bejelentése, hogy idős kora és az egészségi állapotának romlására miatt lemond a hivataláról.
Nem szokás az ilyesmi a pápaság történetében. Korábban csak két másik pápa: V. Celesztin és XII. Gergely döntött így még a középkorban.
A pápa bejelentése után megindultak a találgatások. Összefüggésbe hozták a lemondását többek között az egyházon belüli szexuális visszaélésekkel és korrupciós ügyekkel is. Ezeket a híreszteléseket a Szentszék hamisként és az egyházra károsként ítélte el.
XVI. Benedek kiérdemesült pápa a lehetőségekhez mérten a lemondása után is részt vesz az egyház életében (szentmiséket látogat, többször találkozott és tanácskozott az utódjával, és meglátogatta a szülőföldjét is).
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
