Természetesen nem rossz. A semminél jobb. Sokkal. De a hiányosságok garmadájával találkozva szinte öncsonkító módon leborotváltam a szakállamat a podcast felénél, mert annyira felkavart a beszélgetés. Egyébként nem baj, ha érzelmeket ébreszt egy tartalmasnak szánt párbeszéd bennem. Nos, mivel találkoztam és mivel nem a műsorban – holott kellett volna. Bóna Judit beszélgetett Steigervald Krisztiánnal, generációkutatóval, “Férfinak lenni: kaland és kihívás” címmel, nagyjából egy óra hosszan.
Nekem borzasztóan hiányzott egy Kassai Lajos (lovasíjász) vagy egy Halász Géza (lapunk újságírója, politikus) kiérlelt, érzékeny és kemény férfiassága a beszélgetésből. Helyette egy tudós, de lágy férfi beszélgetett egy nővel. Nem rossz, nem rossz, de így könnyű olyan következtetésre jutni, hogy a nők szárnyalnak, a férfiak botladoznak. Ha botladozó, kereső férfivel beszélgetek, botladozó hangnemben fog folyni a beszélgetés. Ha a hipe-ot, ami a nők körül van a médiában és a szórakoztatóiparban, szárnyalásnak hívom, miközben szenvednek a magánytól, kiégnek a kettős szerepelvárásokban és tömegével nevelik egyedül gyermekeiket, veszítik el társaik: a férfiak bizalmát és szerelmét – akkor minek hívnánk az érzelmi poklot? Mennyországnak?
Valóban nagyok a kihívások ma a férfiak előtt és sokan a negatív társadalmi presszióban – mely feminista gyökerű és évszázados – szerintem, de erről vitázhatunk – persze, hogy nem találják magukat. Megjártam ezt az utat, tudok róla mesélni. De! Vannak kiérlelt férfiak, magamat is ideértve, de Gézát, vagy Kassai urat, Böjte Csabát is. Velük, velünk (is) kellene beszélgetni, hogy jutottunk át a túlsó partra, hogyan éltük meg a gyámolító, gondoskodó, apai énünk, illetve az érzéseinket, a haragot, megbántottságot, gyászt, örömöt, extázist, stb. és a kemény, harcos, küzdő férfiasságunk, amit a beszélgetőpartnerből nagyon hiányoltam. És hát igen: bár a cím erre utalt, témaként mégsem hozták fel. Nagy hiba.
Sokat beszéltek a külső csínről, ami fontos – mindig az volt, mióta az eszemet tudom. Steigervald szerint ez egy új követelmény a férfiakkal szemben, és a metroszexualitást hozza fel példaként. Engem kiver a víz tőlük, de én vén boomer vagyok, ez tény.
Bóna Judit megemlíti, hogy a nők szívesen segítenének a férfiaknak Férfivá válni, de ha egyszer nem hallgatunk rájuk. Én meg ezt nem értem. Apává csak egy nő tehet egy férfit – született nő, született férfit, de: Férfivá? Szerintem csak egy másik Férfi, a beavató, vagy Férfiak kiérlelt közössége. Vagy az Abszolút Alfa – Isten, az Atya, a Seregek Ura.
Steigervald említi, hogy a nők közösségekbe járnak, ahova férfit be sem engednek és ez jó. Szerintem is, ha ott olyan dolgokról beszélgetnek, ami férfi füleknek csak mértékkel való. Szexuális vágyakról, fantáziákról, intim titkokról. Ezt jobb ha férfiként ki-ki a párjával beszéli meg, nem idegen nőkkel.
Viszont: egyikük sem hallott még a zárt férfiközösségekről? Férisátor pl., ami keresztény közösség. Belső tűz férfiközösség, MentorForMen – ami spirituális férfiközösség. Biztos vannak még ezeken kívül is nők számára zárt férfiterepek. Nagyon rég óta, a Férfisátor több mint húsz éve! Hogyhogy nem esett szó ezekről?
Ami nagyon jó volt: a beszélgetés ténye. Az apaságról amikor szó esett, erről egy nő, egy anya is rengeteget és kompetensen hozzászólhat, ezt elismerem. IS, vagyis nem csak ő, mint nő. Ezzel kapcsolatban Steigervald sem hagyott olyan sok kívánnivalót, mint egyébként. Itt látszott, hogy ő is gyakorló apa. A pelenkacsere is szóba került, mint tipikus példa – ezen mosolygok, hisz a gyermek idősebb korában is rengeteg teendője van egy apának: bátorítani, meghallgatni, elismerni és terelni, fegyelmezni – utóbbit főleg kisebb korban.
Amúgy ez a pelenkacsere olyan, mint a “sírok a romantikus filmeken”. Nőzési dumának jó, de az igazság az, hogy a valódi férfisírást, férfipanaszt csak érett lelkű nők tudják kezelni, és a kompetens apákkal ugyanez a helyzet. Hiszen ott az apának is lehet igaza, nem mindig az anya tudja jobban, stb. És a legtöbb nő, ma nem érett lelkű, még ha amúgy intelligens, sajnos akkor sem. Még – azonban minden változhat, bízzunk a nőkben, én ezt mondom.
Röviden akartam elemezni a podcastot, ezt megtettem. Ne csak a Bedő vagy Steigervald féle lágy férfiakat tessék szóra bírni – ez egy jó tanács a jövőre nézve. A kezdeményezés ténye viszont remek, és ez egy őszinte bátorítás tőlem: szintén a jövőre nézve.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
