Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke június 16-án megáldotta Balatonakalin a Katolikus Karitász központi táborát, és megnyitotta a Vár a nyár! elnevezésű programot. Az eseményen részt vett Herczegh Anita, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete, Écsy Gábor, a szervezet országos igazgatója és más karitászvezetők. A táborban e héten délvidéki és kárpátaljai gyerekek nyaraltak.
Igazi nyári napsütés és utánozhatatlan virágillatok fogadnak a Balaton-felvidék dimbes-dombos táján. A Balatonparttól tíz perc sétára fekszik a Katolikus Karitász központi tábora kilenc faházzal, focipályával, röplabdapályával, ebédlővel. Egyelőre 50 főt tudnak itt elszállásolni, de tervezik a bővítést, hogy akár kétszáz általános iskolás rászoruló kisgyerek tudjon itt egyszerre nyaralni, teljesen ingyen. A karitásznak országszerte vannak táborozásra alkalmas helyei, néhány épp a Balaton más partszakaszain.
Itt, a központi táborban most negyvenhatan táboroznak. Kőrösmezőről jöttek a kárpátaljaiak, a délvidékiek pedig Nagykikindáról.
A karitász a közeli Zánkáról, a Szent Erzsébet-tábor konyhájáról veszi az ételt, ami nemcsak finom, hanem a gyerekek igénye szerint van elkészítve. Ebédidőben megérkezik Herczegh Anita, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete – aki ebéd végeztével a gyerekek közé ment, mindegyiküknek adott egy-egy Balaton szeletet –, Spányi Antal püspök és a környező egyházmegyék karitászigazgatói.
Ezután kezdődött el a tábor kis házai között a Vár a nyár! program ünnepélyes megnyitója a gyerekek énekével, amit a tanárok kísértek hangszereken: „Szellő zúg távol, alszik a tábor… Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tüzet, Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.”
Dauner Bálint köszöntötte Spányi Antalt, Herczegh Anitát, Klaus Höhnt, a Katolikus Karitász németországi jószolgálati nagykövetét és a megjelent egyházmegyei karitászigazgatókat: Lőrincz Pál bencés szerzetest Pannonhalmáról, Lőrincz Attilát Győrből és Szijártó Lászlót Veszprémből; Écsy Gábort országos igazgatót, Kecskés Lászlót, az orvosmisszió koordinátorát.
Écsy Gábor elmondta, már második alkalommal nyitják meg Balatonakaliban a tábort. „Nagy örömünkre szolgál, hogy ti vagytok idén az első vendégek. A Vár a nyár! programot sokan várják már évközben is.” Hozzátette, közel 4000 gyerek nyaralását biztosítja a Katolikus Karitász a táborokban, melyeket a különböző egyházmegyék csoportjai szerveznek meg az ország több területén. „A helyi csoportok a gyermekeket már jól ismerik, hiszen az év folyamán a családjukat rendszeresen látogatták, segítették. Közülük választották ki azokat, akiknek a legnagyobb segítséget jelentik a bentlakásos, kézműves, napközis és tematikus táborok. Ezekkel próbálunk nektek olyan maradandó élményt adni, amire később is szívesen emlékeztek.”
Mint mondta, Balatonakaliban 500 gyermek táborozik idén nyáron, köztük a magyarországi településeken élő gyerekek mellett olyanok is, akik Kárpátaljáról, Ukrajnából jönnek, egy másik csoportban pedig a háború elől Magyarországra menekült családok gyermekei.
Écsy Gábor megköszönve, hogy sokan segítették eddig is a táborukat, felhívta a figyelmet arra, hogy most is van erre lehetőség az 1356-os adományvonal hívásával vagy a karitasz.hu oldalon keresztül.
„A karitász munkatársai, önkéntesei mindent megtesznek azért, hogy az utánatok jövő csoportok is jól érezzék magukat.
– adta útravalóul a másnap hazainduló gyerekeknek.
Spányi Antal püspök a karitászigazgató szavaihoz kapcsolódva elmondta: „Aki a lelkében megkapta a hit kegyelmét, tud vallásos módon gondolkodni és élni, tudja, hogy Jézus parancsa: szeressük egymást. Szeretni pedig úgy tudunk igazán, hogyha egymásnak jót teszünk, egymásnak tudunk örömet szerezni, egymás életét próbáljuk segíteni. Ez a tábor azért jött létre, hogy sok örömet szerezzünk egymásnak, sok segítséget próbáljunk adni a családoknak; hogy a nyár pihenéssel, gazdagodással és lelketek gyarapodásával jól teljen el. Ehhez kell jószándék, de kell a Jóisten áldása is.”
A püspök imádkozott azért, hogy béke szálljon a helyre, öröm és isteni áldás.
– hangzott el imájában, majd a tábort meghintette szenteltvízzel. A szertartás után ünnepélyesen megnyitotta a balatoni tábort az országszerte működő Vár a nyár! karitásztáborokkal együtt.
A gyerekek átköltésében csendült fel a jól ismert Ez az a nap kezdetű ének, amelyet köszönetképpen énekeltek el a karitász vezetőinek, munkatársainak, és amelybe belefoglalták az itt szerzett életre szóló élményeiket is: „Ez az a hét, amit itt tölthetünk. Ugráltunk, játszottunk, énekeltünk…”
Petőfi Sándor Arany Lacinak című versét három délvidéki kisgyerek szavalta nagyon szép kiejtéssel, majd egy kisdiák, Máté felolvasta erre az alkalomra készített fogalmazását, melyben elhangzott: „annyi csodát láttam, amennyit életemben nem…”
Az ünnepség végén Écsy Gábor minden diáknak kiosztott egy piros karitászkarkötőt, és közös fotók készültek a karitász vezetőivel és képviselőivel.
Klaus Höhn a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete Németországból rendszeresen idelátogat Magyarországra, Kárpátaljára is elkísérte a munkatársakat. Sokat segít a magyar karitásznak, és jól ismeri a határon túli viszonyokat is. Most is rengeteg adománnyal támogatta a Vár a nyár! programot.
Hogyan kerültek határon túli gyerekek a balatoni karitásztáborba? Kecskés László mondja el nekünk, hogy a 2017-től működő orvosmisszióval a szórványban élők egészségügyi szűrését, ellátását igyekeznek biztosítani. Olyan helyekre mennek, ahol nincs kórház, vagy ha van is, nincs benne orvos. Egy áprilisi látogatás alkalmával látták, hogy a kárpátaljai és délvidéki szórványban élő gyerekeknek mekkora szükségük lenne táboroztatásra. Meg is hívták őket egy hétre az balatonakali táborba, hiszen nekik nem lett volna más lehetőségük a nyaralásra.
Savanovicné Ágoston Erzsébet tanítónő Nagykikindáról a Fejős Klára Általános Iskola húsz diákját hozta el a kolléganőivel, saját másodikos osztályát és felsőbb éveseket is. A délvidéki végvári település a magyar határtól ötven, a román határtól tíz kilométerre található. „A gyerekek többsége most lépte át először a határt, nem is tudták, hol van az anyaország. A diákjaim egy része magyar családból való, de vannak vegyes családból származó gyerekek is.” Magyar oktatás folyik az iskolában, hiszen Nagykikindán mindig létezett magyar nyelvű oktatás, de a magyarság mára megfogyatkozott. Tíz alatt van az osztálylétszám, aminek előnye és hátránya is van, például ha a gyerekek barátokat szeretnének találni. „Jó alkalom ez a mostani tábor arra is, hogy a különböző tagozatokra járó gyerekeink egymással is jobban megismerkedjenek, ráadásul megismerik a kárpátaljai gyerekeket is.” Érdekes, a kárpátaljai gyerekek nem mesélnek nekik a háborúról.
Hatalmas ajándékként élik meg a táborozást a teljes ellátással, színes programokkal, gyönyörű környezetben, hiszen a szórványban élő magyar családok nehezebb helyzetben élnek, mint a többségében magyar lakosságú települések. Sokan elvándorolnak a szórványból, nincs munkalehetőség, viszont a családok egyben maradnak akkor is, ha az apa máshol vállal munkát. Ragaszkodnak egymáshoz a családtagok, és erősen kötődnek a magyar nyelvhez, hagyományokhoz is.
Erzsébet elmondja, itt a napot mindig tornával kezdik, fürödnek a Balatonban, énekelnek, spontán játékokat szerveznek a gyerekek, röplabdáznak. A karitász szervezésében elvitték őket a sümegi várba, ahol felejthetetlen lovagi tornát láthattak, majd az Afrikáriumba és a kalandparkba, ami a gyerekek számára eddig teljesen ismeretlen volt. „Jó, hogy itt megtalálják egymást, és nem a telefont bújják, hiszen otthon sokszor mással nem tudnak foglalkozni a nyári szünetben. Ráadásul Szerbiában június 6-án lezárták a tanévet június 20-i zárás helyett a belgrádi diákgyilkosság miatt: egy 13 éves fiú 9 gyermeket ölt meg.”
Kolesznyikova Mária az egyik tanítónő, aki 22 körösmezői, főleg felső tagozatos gyerekkel érkezett Kárpátaljáról. „A magyar nyelv a kisebb településeken kezd feledésbe merülni. A vegyes házasságokban a szülők egymással ukránul beszélnek, de a mi iskolánkba adják be a gyereket, ha azt szeretnék, hogy tanuljon meg magyarul. Mindegyik tantárgyat magyarul tanítjuk, de az új témák szakkifejezéseit le kell fordítanunk ukrán nyelvre.” Érdekes, hogy ukrán szülők is beadják a magyar iskolába a gyerekeiket, mert ez az iskola jobb állapotú, és a már megismert óvodával egy épületben található.
Mária elmondja, hogy „a gyerekek nem beszélnek a háborúról, de látszik rajtuk, hogy aggódnak. Sokak apukája a fronton harcol. Itt is van egy kolleganőm, akinek a férje és az édesapja a háborúban van. Nagyon nehéz, amikor nem veszik fel a telefont… Ő most játszik a gyerekekkel, röplabdázik éppen. Nagyon jó, hogy ide tudtunk jönni kikapcsolódni, itt tudunk pihenni lelkileg. Kárpátalján, hála Istennek, csend van, bár a légiriadó miatt naponta egyszer-kétszer lemegyünk a pincébe, megszakítjuk a tanítást, olvasunk a gyerekeknek, játszunk velük, énekelünk. Látjuk a mobilapplikáción, hogy egész Ukrajna piros, nem tudjuk, hogy a rakéta hova repül éppen, lőhetik felénk is. A gyerekek itt elfelejtik ezt az egészet, nagyon jól érzik magukat.”
A munkatársak mind kikapcsolták a légiriadó-applikáció értesítéseit, addig se lássák ezeket, amíg Magyarországon vannak.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
