Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
„Vannak életek,
melyeket titkon
magában tart az ég.”
(Hegyi Botos Attila: Alvó szigetek)
Don Camillótól (Fernandel, 1952–) Ralph atyán át (Richard Chamberlain, Tövismadarak, 1983) Stuart atyáig (Mark Wahlberg, 2022) hosszasan sorolhatók azok a mozgóképes alakok, akik egyházi kötődésük hangsúlyozásával váltak egy-egy emlékezetes filmes történet főszereplőjévé. Az efféle művek közkedveltsége arra mutat: a szekularizált nyugati társadalmakban is eleven az igény a vallási színtér valamelyes fokú megismerésére, a metafizika égboltjának üzeneteire.
Sajátos alműfajt képviselnek e téren a bűnügyi történetek. E zsáner origójában Chesterton hősét, Brown atyát találjuk; de ihlető előzmény például Baskerville-i Vilmos figurája is, Umberto Eco A rózsa neve című, komorabb tónusú regényéből (1980) s az abból készült mozifilmből (1986). A közelmúlt filmes produkciói mindenesetre Brown atya örökségével gazdálkodnak, Isten aktuális emberében a kedélyesen intelligens, szelíden higgadt jelenlét titkokra érzékeny minőségét mutatva föl. Olyan alkotásokra gondolok, mint a Don Matteo, A Vatikán ügynöke, a Szélhámos plébános, a Grantchester bűnei vagy a Bonifácia nővér rejtélyes esetei.
Hol férfi, hol női főszereplő áll a középpontban; s a műfaji paletta is gazdag színképet mutat – a vígjátéktól a drámáig. Föltűnő, hogy inkább sorozatok ezek, mint mozifilmek – minthogy tágasabb terjedelemben kényelmesebben, aprólékosabban kibonthatók a jellemrajzok, a narratívák, a szellemi-világképi vetületek. Jellemző továbbá, hogy az efféle detektívmunka nem annyira a bűnöst, hanem inkább a bűnt deríti föl s ítéli meg. És tanulságos az is, hogy a különböző nemzetek (angol, német, olasz…) filmgyártása és karakterépítése mennyire más hangulatot, emberi és műfaji miliőt teremt hasonló alapokon állva.
E történetek népszerűségére a magyarázat kézenfekvőnek látszik. A krimi műfaja a világ kizökkent rendjéből indul ki, és a lehetséges létharmónia visszaállításának (a bűntény kivizsgálásának, az igazságszolgáltatás folyamatának) eseménysorát viszi végig. Az újra elnyerhető rendezettség ígéretét hordozza – s melyikünk ne vágyna efféle végkifejletre?
Amikor pedig Isten emberei működnek közre az igazság napfényre hozatalában? Akárha metafizikus szinteken zajlana a jóvátétel, és transzcendens pecsét kerülne a megoldott ügyekre: a papok, szerzetesek vagy más egyházi személyek nyomozói ténykedését lelki elhivatottságuk hitelesíti; a földi zűrzavarokban égi iránymutatás segít eligazodniuk.
Ráadásul gyakorlatban sem szenvednek hiányt: egész hitéletük a „rejtőzködő Isten” utáni boldog nyomozás.
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. december 7-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
