Isten kegyelmeinek nem lehet határt szabni – Alapításuk 35. évfordulójára emlékeztek a pálos nővérek

Isten kegyelmeinek nem lehet határt szabni – Alapításuk 35. évfordulójára emlékeztek a pálos nővérek

Szeptember 8-án, Kisboldogassszony napján ünnepelték Erdőkürtön az Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei (pálos nővérek) a közösség megalakulásának 35. évfordulóját. Az ünnepről, melyen részt vett Marton Zsolt váci megyéspüspök és Varga Lajos váci segédpüspök, Vas M. Teréz elöljáró írt beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.

Szeptember 8-án volt közösségünk alakulásának 35. évfordulója, melyen részt vett Marton Zsolt váci megyéspüspök és Varga Lajos váci segédpüspök. Örültünk, hogy elfogadták a meghívásunkat mindketten. Külön köszönjük Varga Lajos püspöknek, hogy a Váci Egyházmegyében történt letelepedésünktől fogva figyelt ránk. Megtisztelt jelenlétével még Szabad Attila diakónus, a Váci Egyházmegye püspöki szertartója.

Marton Zsolt püspök atya szentbeszédéből töredékeket szeretnék kiemelni, amelyek a mi bátorításunkat szolgálták: Mindenkinek van születésnapja, így egy közösségnek is. Első helyen mindig Istennek köszönjük meg az ünnepeltet. Ma a Boldogságos Szűz Mária születésnapja is van – emlékeztetett a főpásztor. – Az ő anyai példája sajátosan is összekapcsolódott a pálos nővérek életével és a közösség indulásával, hiszen az Irgalmas Jézusról nevezett Mária Margit anya 1990-ben Márianosztrán kezdte el a szerzetesi közösségi életet, belső indításra, összegyűjtött nővéreivel együtt.

Az egyik, amit Máriától tanulhatunk, az alázat. Az alázat nem meghunyászkodást jelent. Azt jelenti, hogy a talentumainkat kaptuk, de Istentől kaptuk. És ennek mindig a tudatában kell lennünk, és használnunk kell, amit kaptunk – hangsúlyozta Marton Zsolt püspök. – Mária „az Úr szolgálóleánya”. Ez az alázatos szolgálóleánylét a hivatása; Szent Fia mellett áll, később pedig az apostolokat segíti, és a mennyből segíti az Egyházat továbbra is Szent Fia útján. Mária hivatása mindig Jézushoz vezet. Ami kicsiben minden megkeresztelt személy feladata, de különösen a megszentelt életet élő férfiak és nők feladata, hogy a saját karizmájuknak megfelelően Jézushoz vezessék az embereket.

*

Az Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei közösség története is egy kicsi, alázatos kezdettel indult (hiszen minden kezdet ilyen) a pálos atyák támogatásával Márianosztrán, és [1998 óta] az Erdőkürtön felépített Magyarok Nagyasszonya Monostorban folytatódik töretlenül.

Hírdetés

A kezdeti nehéz és küzdelmes évek után a közösség otthonra talált Erdőkürtön, és továbbra is a pálos atyák lelki irányítását élvezi. Küldetése, karizmája az alapítás első éveitől kezdve ugyanaz: engesztelő, szemlélődő, Magyarországért, a magyar népért is sajátosan közbenjáró életforma a hivatásuk. Margit anya nagyon a szívükre helyezte ezt a gondolatot és küldetést. Más szemlélődő rendben is él az engesztelés gondolata – sőt az aktív közösségekben is –, a pálos nővéreknél azonban annyira központi, hogy fogadalmat is tesznek az állandó engesztelésre. Engesztelésük az Oltáriszentség szeretetéből és imádásából forrásozik. Közösségileg és egyénileg is végzik, hiszen egymást váltva vannak az Oltáriszentség előtt, hogy továbbfolytassák azt a küldetést, amely a rejtekben, kicsiségben mindig megvolt az Egyházban, ami éltette az apostoli munkát.

Úgy és azon a módon állni benne az egész Egyház egyetemes küldetésében, ahogy Isten hívása ezt kinek-kinek megadta. Szent Pál apostol is azt mondja, hogy „nem lehet mindenki fej vagy kéz… a titokzatos test különböző tagokból áll és egyik sem haszontalan”. Margit anya arra érzett rá, hogy a szemlélődő, engesztelő, másokért közbenjáró élet az Egyház szívét éltető életforma, ami a rejtekből élteti Krisztus testét. Ezt adta tovább a közösségnek, és nagyon fontosnak tartotta, hogy Boldog Özséb és Remete Szent Pál (aki a középkorban védőszentje volt hazánknak) példájára tegyenek Magyarországért. Ezt sajátosan, kiemelten a magyar egyházért és népünkért teszik.

„Isten kegyelmeinek nem lehet határt szabni, de hisszük, hogy odaadott életünk különösen is magyar népünk lelki javára és Isten dicsőségére történik” – szerepel Vas M. Teréz elöljáró írásában.

Marton Zsolt váci megyéspüspök prédikációja végén külön kiemelte az egyházi ruhák készítését, amelyet a nővérek imával kísért szolgálatnak tekintenek, hozzájárulva az Egyház liturgiájának emeléséhez.

A szentmise záró áldása után a felújított lourdes-i barlangot áldotta meg a főpásztor. Közös ebéd zárta az ünneplést a monostor ebédlőjében.

Forrás és fotó: Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérek/Szerzetesek.hu

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »