A Kovászna, Hargita, Maros Megyei Románok Civil fórumának képviselői ismét, már sokadszorra elsírták magukat. De ne hagyjuk magunkat félrevezetni, mert ezek nem a köztünk élő egyszerű román embereket képviselik, hanem egy keskeny réteget, akik minden nagyobb erőfeszítés nélkül ugyancsak jól megvannak és ők ezt az élősködő státuszukat féltik.
Ezek az időszakos felsírásokat központilag irányítják éppen úgy, ahogy a Dan Tanasa-féle székely s magyar zászlók, magyar feliratok elleni akciókat is! Központilag azért szükségesek, mivel az utóbbi időben egyre több szó esik európai szinten a székely autonómiáról valamint a székelység erőszakos és folyamatos asszimilációjáról. A Románok Civil Fóruma időszakos hisztije tehát arra hivatott, hogy ellensúlyozza a még többségben lévő székelyek panaszait és autonómia igényeit. Mert úgymond:
– Ennek a népnek kellene adnunk engedményeket, aki kisebbségi létére sanyargatja a nálánál kisebbet? Vagy inkább megvédjük azokat, akik a legkisebbek és a mieink?
A következő kézenfekvő bizonyítékot vegyük a történelmi igazságból, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia keblében élő első világháború előtti románok, jóval magasabb életszínvonalon éltek, mint az óromániai parasztok, akik teljesen ki voltak szolgáltatva a bojárjaiknak és mérhetetlen szegénységben éltek! Csakhogy volt egy iskolázott román nemzetiségű réteg és természetesen az egyház is, aki elhitette a naív emberekkel, hogy ők bizony nagyon szegények és elnyomott nemzeti identitástudatúak. Természetesen a történelmi behatások is segítettek abban, hogy Romániához csatlakozzanak.
Szinte azonnal meg is bánták, mivel csalódásuk kiábrándító volt. Hogyne lett volna az, amikor a szegénység és a korrupció áthágta a Kárpátok gerincét a jövevényekkel együtt! Az egyszerű román ember ismeri a jelenpillanati életszínvonal különbséget is, és tisztában van a mindenkori román politikai elit kritikán aluli tulajdonságaival! Egyszóval azt is tudja, hogy egy esedékes Székely Autonómia keblén sokkal nagyobb esélyei volnának a jobb élethez!
A következő kérésük is logikailag rácáfol arra, hogy ez volna a román népakarat, miszerint: „Akadályozzák meg, hogy a három megye román és magyar állam kettős fennhatósága alatt működjön!”
A fentebb leírt igény azt akarja kifejezni, hogy mi megbízunk a román kormányban, kielégítőnek tartjuk gondoskodását és nem kérünk a Magyar Kormány belekontárkodásába, különösen nem akkor, ha mi nem részesülünk abból! Annak a román kormánynak gondoskodását, amely minden hónapban minisztereket cserél, széthullóban az infrastruktúrája és legkevesebb négymillió állampolgárát világgá kellett engedje munkahely és megélhetés híján? Ilyent nem mondhat egy valamire való román ember csak az, akit jól megfizetnek érte, de az nem lehet a nép!
„A székelyföldi románok garanciát kérnek arra, hogy soha ne engedélyezzék az autonómiát!”
Ez a kérés sem az egyszerű román ember agyából pattant ki, a már említett ok miatt, melyet megismétlek. Az egyszerű embernek, annak, aki veszi a vándorbotot és hazáját hátrahagyva biztosabb megélhetést keres, egy autonómiában nincs mit veszítenie, de nyernie annál inkább igen. Veszítenivalója inkább annak van, aki egy autonómiában ő és az addigi munkássága fölöslegessé válhat. Aki eleshet a zsíros falatoktól és a gazdaszervezettől, melynek nyakán, mint a tetű élősködött!
De ha mégis valakit az irigység, butaság és a gyűlölet motivál pusztán, az megérdemli a tormába esett nyüvecske sorsát!
Sebők Mihály
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
