A karácsony száz évvel ezelőtt a legtöbb ember számára teljesen más ünnep volt, mint amilyennek ma ismerjük. Nem a bőségről, az ajándékokról és a zsúfolt üzletekről szólt, hanem egy csendes, vallási és szimbolikus jelentőséggel bíró időszakról, amelynek szigorúan meghatározott szabályai voltak. Sok szokás, amelyet ma „hagyományosnak” tartunk, valójában csak később terjedt el, miközben mások mára szinte teljesen eltűntek.
Karácsony, a meghittség ünnepe, nem a fogyasztásé
A 20. század elején a lakosság nagy része vidéken élt, és a karácsony azon kevés időszakok egyike volt az évben, amikor jobban étkeztek a megszokottnál. A hús, az édességek vagy az egzotikusabb alapanyagok nem voltak magától értetődőek. A szenteste egyben az adventi böjt csúcspontja is volt, amelyet akkoriban sokkal szigorúbban betartottak, mint napjainkban.
A karácsonynak elsősorban vallási és családi dimenziója volt. Léteztek ajándékok, de szerények voltak – gyakran praktikus tárgyakról, gyümölcsről, dióról vagy kézzel készített apróságokról volt szó.
A karácsonyi asztal és jelentősége
A karácsonyi vacsorának erős szimbolikus jelentése volt. Az ételeket ünnepélyesen és előre elkészítették. A fogások száma a régiótól és a vagyoni helyzettől függően változott – a tizenkét fogás nem volt mindenhol szabály, bár a keresztény értelmezésben összekapcsolódik ez a számszimbolika.
Az asztalon gyakran szerepeltek:
böjti levesek (borsó-, lencse-, halleves), hal vagy gombás ételek, gabonafélékből készült és mákos ételek, gyümölcsök és egyszerű karácsonyi sütemények.
Egy plusz megterített tányér egyes vidékeken a vendégszeretet vagy az elhunytakról való megemlékezés szimbólumaként jelent meg, de ez sem volt univerzális szokás.
Széles körben elterjedt volt az a hiedelem, miszerint nem szabad felállni az asztaltól a vacsora alatt; ez abból a hitből fakadt, hogy a családnak nemcsak fizikailag, hanem szimbolikusan is együtt kell maradnia.
Védelmező tárgyak az asztal alatt
Különböző tárgyak – például szalma, gabona vagy munkaeszközök – elhelyezése a karácsonyi asztal alá több régió népi kultúrájában is adatolható. Ezek jelentősége a következő évi egészségre, jó termésre és stabilitásra vonatkozó kívánságokhoz kapcsolódott.
A balta az asztal alatt inkább kivételesen és regionálisan fordult elő. Védelmező szerepe szimbolikus volt, nem volt általánosan elterjedt vagy egységesen értelmezett szokás.
Jövendölés szentestén
A szentestét mágikus időszaknak tekintették, amikor az emberek megpróbáltak betekinteni a jövőbe. Néhány jóslási gyakorlat jól dokumentált:
Almavágás – a magház csillag alakja az egészséggel, a sérült magház a betegséggel kapcsolódott össze.
Ólomöntés – elterjedt szokás, ahol a kiöntött fém alakjából következtettek a jövőre.
Cipőhajítás – főként az eladósorban lévő lányokat érintette, és a férjhez menés kérdését szimbolizálta.
Ezek a szokások azonban népi jellegűek voltak, és nem tartoztak a hivatalos egyházi tradíciók közé.
A karácsony száz évvel ezelőtt nem a bőségről szólt, hanem a jelentőségről, az összetartozásról és a rituálékról, amelyek szilárd rendet adtak az évnek. Bár sok hagyomány az idők során megváltozott vagy eltűnt, alapgondolatuk – az együttlét, a lassítás és a tiszteletadás – a mai napig aktuális marad.
SITA, Körkép.sk
Nyitókép forrása: Edwin Levick/Getty Images
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
