Az Edessa-i Krónika leírja, hogy amikor (395) a Római Birodalom kettészakadt úgy, hogy a nyugati fél székvárosa Ravenna lett és a keleti Birodalomé Bizánc lett – a hunok azonnal megszállták a Kelet-római Birodalom nyugat felé eső határait és nem engedték be a római vallás papjait.
Megszállták Antiochiát, Szíriát, Mezopotámiát, Cappadociát és Armeniát. Ez a krónika „villámháborúnak” nevezi a hunoknak ezt a hadműveletét.
Miután a hunok Jézus-hitű keresztyének voltak és a Hun Birodalomban már a Kr. u. 326-ig létező Pártos Birodalomból küldött keresztyén [manicheus] hittérítők püspökségeket is szerveztek, a keresztyén hunok voltak a Péter apostol által – a Pártos Birodalomban – Babilónia vallási központtal rendelkező ún. Keleti Keresztyén Egyház védelmezői. [A Pártos Birodalom megszűnésével Antiochia lett a központ, majd Bizánc.]
Miért kellett a Keleti Keresztyén Egyházat a Nyugatitól védelmezni? A Kelet-római Birodalom azért szakadt el a Nyugat-rómaitól, mert megint kiújultak a vallási nézeteltérések. Rómában Szent Pál által alapított katolicizmus vert gyökeret, mely a zsidók thorájára [thora alatt a keresztyén Ó-szövetség értendő] alapította a hitet és annak folytatásaként Messiásnak, azaz politikai szabadítóként ismerte fel a názáreti Jézust. A Péter apostol által alapított Keleti Keresztyén Egyház pedig kizárólag a Jézus által tanított evangéliumokat ismerte el és mentes volt minden judaiságtól.
Ez a hit terjedt el egész Ázsiában a hunok között és még a dákok is e vallás szerint követték Jézust.
Badiny Jós Ferenc
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
