A Századvég legújabb elemzése szerint Brüsszel a világ legmagasabb karbonadóival terheli az uniós energiatermelőket, ami az elhibázott szankciós politikával együttesen az amerikai és a kínai ipari villamosenergia-árak kétszeresére emeli az európai árakat. Egy uniós erőműnek 2024-ben háromszor annyit kellett fizetnie egy tonna kibocsátott szén-dioxid után, mint egy amerikai, és ötször annyit, mint egy kínai energiavállalatnak – mondta az InfoRádióban a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágvezetője, Hortay Olivér.
Az Európai Bizottság karbonadója egy úgynevezett szén-dioxid-kvótakereskedelmi rendszert takar, ez már több mint 20 éve működik az Európai Unióban. A lényege, hogy az Európai Unió szabályozóként meghatároz minden egyes időszakra vonatkozóan kibocsátható szén-dioxid-mennyiségeket, ezeket felosztja kvótákra, egy tonna kibocsátott szén-dioxid egy kvóta. Ezeket a kvótákat kiosztja a nagy iparvállalatok között, az iparvállalatok pedig szabadon kereskedhetnek a kvótákkal – mesterségesen létrehoznak egy piacot, amin a kvótákkal kereskedni lehet, és ennek megfelelően a kvóták ára dinamikusan változik –, majd az időszak végén az ipari szereplőknek be kell mutatniuk, hogy rendelkeznek annyi kvótával, amennyi szén-dioxidot kibocsátottak.
A rendszert azért hívják leegyszerűsítve karbonadónak, mert lényegében az; mint Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. energia- és klímapolitikai üzletágvezetője az InfoRádióban elmondta, az egyes vállalatok fizetnek a kibocsátásuk után, és hogy mennyit, azt az aktuális kereslet-kínálat határozza meg, a kínálatot a szabályozó tudja befolyásolni, a kereslet pedig a piaci folyamatok következménye.
Ami a tényleges helyzetet illeti, mostanra Hortay Olivér szerint az Európai Unió szén-dioxid-kvótakereskedelmi rendszere nagyon súlyos versenyhátránnyá vált globális összehasonlításban. De miért is?
„A kínálat is Európában a legkisebb, ami azzal magyarázható, hogy az Európai Unió másoknál jóval ambiciózusabb klímavállalásokat tett, és a kibocsátási vállalásainak megfelelően a rendelkezésre álló kvótamennyiség is kisebb. Amivel tehát érdemes összevetni az európai karbonadó rendszerét, az talán az amerikai RGGI piac, ami az Amerikában a legrégebb óta működő kvótapiac, több államot is lefed, illetve a kínai nemzeti kvótapiac. Jelenleg egy tonna kibocsátott szén-dioxid után az Európai Unióban több mint 90 eurót kell fizetni. Az amerikai RGGI piacon 25 eurónak megfelelő dollárt, a kínaiaknál pedig körülbelül 8 eurónak megfelelő jüant. Tehát nagyon nagy különbség van az európai, az amerikai, illetve a kínai kvótaárak között” – mutatott rá
Ráadásul Donald Trump Amerikában el is akarja törölni ezt a rendszert.
A magas kvótaárak több szinten is sújtják az európai iparvállalatokat. Egyrészt nagyon markánsan beépülnek az energiaárakba, például az árampiacon az időszakok jelentős részében leginkább meghatározó gáztüzelésű erőműveknek kvótát kell vásárolniuk. Egy modern, hatékony gázerőmű egységnyi előállított villamosenergia után körülbelül egyharmad tonna szén-dioxidot bocsát ki, tehát a jelenlegi 90 eurós tonnánkénti kvótaár az egy megawattóra villamos energia árát több mint 30 euróval megemeli. Az elmúlt hetekben, hónapokban az európai villamosenergia-piacon 100-150 euró között mozogtak az áramárak, tehát Hortay Olivér szerint
az árak negyedét, harmadát ez a karbonadó teszi ki azokban az időszakokban, amikor a gázerőművek a meghatározóak.
Másrészt ha egy nagy vegyipari vállalat jelentős mennyiségű szén-dioxidot bocsát ki, nemcsak hogy magas áron kapja az energiát, hanem még a saját kibocsátásai után is magasabb kvótaárat kell hogy fizessen, és ez a kettő ez egy olyan költségtömeget okoz, különösen az energiaintenzív ágazatokban, ami behozhatatlan versenyhátrányt jelent az amerikaiakkal vagy a kínaiakkal szemben.
Hogy mitől ilyen magas az európai karbonadó, arról azt mondta, az Európai Unió a globális üvegházhatású gázkibocsátás 6 szézalékáért felelős, és ha a tendenciát vizsgáljuk, akkor 2030-2035-re ez az arány bőven 4 százalék alatt lesz, tehát
a mitigációs – az éghajlatváltozás megelőzéséért zajló – küzdelem egyáltalán nem az Európai Unióban fog eldőlni,
mind az Egyesült Államok, mind Kína, mind lassan India is nagyobb kibocsátó, mint az Európai Unió, így érthetetlen, miért ennyi az ár.
„A globális kibocsátás szempontjából egyre inkább az a kulcskérdés, hogy ezek az országok hogyan fognak cselekedni, márpedig az látszik., hogy ott inkább a klímavédelmi szabályok lazítása irányába haladnak a dolgok. De az, hogy ma az Európai Unióban 3-4-szer annyit kell fizetni egy tonna kibocsátott szén-dioxidért, mint Amerikában, vagy közel tízszer annyit, mint Kínában, az semmilyen morális vagy klímavédelmi érvvel nem indokolható; egy tonna kibocsátott szén-dioxid pontosan ugyanakkora következménnyel jár az éghajlatra nézve, ha az Egyesült Államokba bocsátják ki, vagy ha az Európai Unióban, vagy ha Kínában” – magyarázta.
Közben a magyar, a cseh és a szlovák vezetés is szeretné, ha megszüntetnék, vagy legalábbis felfüggesztenék a kvótakereskedelmet. A kvótaár-aránytalanságot egy európai felmérés szerint a lakosság 60 százalékban utasítja el, és a magyaroknál is 62 százalék ez az arány.
„Ami még jobban kiveri a biztosítékot a polgároknál, az az, hogy
az Európai Bizottság ezt a kvótakereskedelmi rendszert a lakosságra, a közlekedési ágazatra, illetve a mezőgazdasági termelőkre is kiterjesztené 2028-tól.
Ennek az elutasítottsága már az európai uniós átlagot tekintve 79 százalékos.”
Ami a politikai elitet illeti, ott az elmúlt hónapokban szerinte nagy változás volt tapasztalható, ahogyan Andrej Babis cseh kormányfő hatalomra jutott. Ő elkezdte nagyon aktívan tematizálni ezt a kérdéskört, és most úgy néz ki, jó eséllyel V4-egység alakulhat ki a meglévő karbonadók eltörlése és az új, lakossági karbonadó megakadályozása mellett, ráadásul vannak más tagállamok is, amelyek nagyon kritikusak az intézkedésekkel kapcsolatban. Fontos szövetséges lehet Hortay Olivér szerint Olaszország, de vannak olyan tagállamok is, ahol az aspiráns, de egyre népszerűbbé váló politikai pártok – például Németországban az AfD is – a zászlajukra tűzték a karbanadó rendszerének kivezetését.
„Vannak ugyanakkor olyan szereplők is, amelyek megpróbálnak ennek ellentartani. Itt talán az Európai Bizottságot érdemes kiemelni, ami nem csoda annak tükrében, hogy ez az egész karbonadórendszer egy központi bevételi forrás, ami fölött az Európai Bizottság gyakorol kontrollt, és ennek megfelelően fájna neki az, hogyha ezt a rendszert az Európai Unió felfüggesztené vagy eltörölné” – nyomatékosította a szakértő.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
