A Hirdessétek az evangéliumot! mottóval meghirdetett Országos Lelkipásztori-Teológiai Napok központi témája idén az evangelizáció. Az esztergomi Szent Adalbert Rendezvényközpontban a résztvevők az előadók vezetésével arra keresték a választ, hogyan beszélhetünk úgy a hitünkről, hogy szívig-lélekig eljusson Krisztus örömhíre. A konferencia Erdő Péter alapozó előadásával kezdődött november 24-én.
„Hitoktatunk, kateketizálunk vagy evangelizálunk? Melyiket hogyan és milyen sorrendben kell úgy végezni, hogy szívig-lélekig eljusson Krisztus örömhíre?” – kérdésfeltevéssel irányította rá a figyelmet a szervező Országos Lelkipásztori Intézet a hagyományos Országos Lelkipásztori és Teológiai Napok központi témájára, az evangelizációra. A jubileumi évben visszatekintettek arra, hogy Jézus Krisztus azzal a céllal alapította meg az Egyházat, hogy tagjai továbbadják az örömhírt.
Hogy az Egyház ezen elsődleges küldetésében megerősödjenek gyűlt össze több mint 230 résztvevő, papok, szerzetesek és világi hívek az ország minden részéből, valamint nagyszámban külhonból. Minden római és görögkatolikus egyházmegye képviseltette magát, a határon túli területről a gyulafehérvári, munkácsi, nagyváradi, temesvári, nagyszombati, pozsonyi és rozsnyói egyházmegyékből érkeztek pap- és világi testvérek. Átélni, megerősödni a küldetésben – ezt a célt szolgálták az előadások, műhelyfoglalkozások, beszélgetések, szentmisék, közös imák.
A Napok lehetőséget adtak nagy múltú és új kezdeményezések bemutatkozására. A program gerincét az idén 30 éves Szent András Evangelizációs Iskola képviselőinek evangelizációs alkalmai adták, mellettük bemutatkozott a Magyarországon 2022 óta növekvő ÉlesztŐ, a Pál kurzus, az Ifi Alpha és a Szentlélek szeminárium.
Az ÉlesztŐ öt fiatalja Csermák Péter Schönstatt-atya vezetésével mutatta be azt a missziót, melyet egy-egy plébániára érkezve annak területén végeznek. Találkozás, megszólítás, meghallgatás és közösségbe hívás folyamata ez a plébánián töltött hét. A fiatalok, akik maguk is egy-egy ilyen misszión érintődtek úgy meg Isten szeretetében, és élték meg az egységet egymással, hogy maguk is ÉlesztŐ-vé váltak, és fontossá vált számukra, hogy továbbadják azt az örömöt, amelyet maguk is kaptak. Az első, kozármislenyi misszió óta, melyen 26 fiatal vett részt, ma már százra nőtt a számuk, és az egész ország „élesztése” bátor víziójuk.
Fábry Kornél püspök, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója köszöntőjében a Napok témaválasztását fejtette ki: Hogyan kezdjünk egy beszélgetést a szomszéddal? – az evangélium hirdetése rajtunk és az Egyházon múlik. Ezért a Napok „duális” képzést kíván nyújtani, melyet azzal a reménnyel kezdünk, hogy lelkesedést merítünk, magunkénak érezve az Egyház küldetését, megélve és átélve az evangelizáció különböző útjait visszük magunkkal a módszereket és gyakoroljuk a küldetést – fogalmazott Fábry Kornél.
A Napok elméleti megalapozását Erdő Péter bíboros, prímás Az evangelizáció mint az Egyház küldetése előadása adta; központi gondolata, hogy az Egyház legfőbb szervező elve Krisztustól kapott küldetése, ezért a kánonjogot is ebből kell megérteni. Az Egyház – mint Krisztus által alapított közösség – olyan missziót – az evangélium hirdetését – hordoz, amely meghatározza egész szerkezetét, jogrendjét és a hívők szerepkörét. Az Egyház alkotmányos alapja nem a hívők egyéni jogainak összessége, hanem a Krisztustól kapott küldetés, amely az Egyház intézményesítésének fő ereje. Isten népének ebből a közös küldetéséből fakadnak a hívők főbb kötelezettségei és jogai is. Az Egyházban nem az egyéni jogok az elsődlegesek, ahogyan azt a modern jogfelfogás szokta feltételezni. Az ember itt soha nem elszigetelt individuum, hanem a közösség, Isten népe tagjaként létezik. Ezért a hívők jogai sem önálló, izolált szabadságok, hanem olyan jogosítványok, amelyek a közösség küldetésében való részvételből fakadnak. Ezek a jogok alapvetően a keresztségből erednek, amely minden hívőt bevon Krisztus küldetésébe. A közösség jogai ezzel párhuzamosan abból fakadnak, hogy az Egyház Krisztus által alapított, saját jogalanyisággal rendelkező valóság. Ebből következik, hogy az egyén jogait mindig az határozza meg, miként kapcsolódnak az Egyház egészének küldetéséhez.
Ez a kapcsolat egy kölcsönös függésen alapul: az egyén jogai a közösséghez való tartozásból fakadnak, ugyanakkor a közösség is csak akkor őrizheti meg önazonosságát és töltheti be Krisztustól kapott feladatát, ha a hívők személyesen is gyakorolják a küldetésből fakadó jogaikat és kötelességeiket. A közösség az egyének cselekvő részvételével valósítja meg a missziót, miközben az egyének csak a közösségben kapják meg identitásukat és jogaikat. A két szint összerendező elve maga a Krisztustól kapott küldetés, amely az Egyház „alkotmányos” alapját jelenti.
Ahhoz, hogy ez a sajátos viszony megérthető legyen, fontos látni, mit jelent az, hogy az Egyház „erkölcsi személy”. A hatályos kánonjog szerint az Egyház – és külön az Apostoli Szentszék is – isteni jogon jogalany, vagyis nem az emberek alkotják, nem egy társadalmi egyesület vagy emberi megállapodás eredménye, hanem Isten által alapított, természetfeletti eredetű közösség, amely saját küldetéssel bír. Erkölcsi személyként az Egyháznak saját identitása, küldetése és jogai vannak, amelyek függetlenek az egyes tagok szubjektív véleményétől vagy döntéseitől. Ennek következtében az Egyház szerkezete és jogrendje nem az emberi jogi logika szerint épül fel: nincs benne hatalmi ágak elválasztása a világi értelemben, és nincs lehetőség arra sem, hogy valaki az Egyházon belül más vallást válasszon, hiszen éppen a közös hit az egyik alapvető intézményesítő tényező.
A világi hívők szerepét is ez a küldetés világítja meg. A kánonjog szerint a világiaknak kétféle módon van szerepük az Egyház életében. Egyrészt saját, a keresztségből és bérmálásból fakadó küldetésük alapján tevékeny tanúi az evangéliumnak az evilági valóság közepette: a családban, a társadalomban, a munka világában és a közéletben ők képviselik Krisztust és az Egyház jelenlétét. Ők hoznak keresztény szellemet a társadalmi struktúrákba, és saját felelősségük van a hit továbbadásában és az egyházi közösségek építésében. Itt a valódi szubszidiaritás elve érvényesül: nem egyszerűen a klerikusok helyettesítői, hanem saját küldetésük hordozói.
Másrészt a világiak részt vehetnek az Egyház belső feladataiban is, amikor a hierarchia bizonyos közfunkciókkal bízza meg őket. Ilyenek lehetnek a hitoktatói feladatok, pasztorális tanácsadó testületekben való részvétel, adminisztratív teendők vagy más egyházi szolgálatok. Vannak olyan feladatok, amelyeket csak a felszentelt személyek végezhetik, mert a tanítás, a megszentelés és a kormányzás szolgálatát szentségi küldetés által kapták.
Összességében az előadás azt hangsúlyozta, hogy az Egyház jogi és intézményi felépítésének alapja nem az egyéni jogok elsődlegessége, hanem a Krisztustól kapott közös küldetés. Az Egyház erkölcsi személyként Krisztus akaratából létezik, és ebből fakad, hogy az egyén és a közösség jogai egymást feltételezik. A hierarchia és a világiak szerepei nem egymás alternatívái, hanem egymást kiegészítik: a kánonjog az evangelizáció szolgálatában áll, a kormányzás és a szentségi szolgálat elsődlegesen a felszenteltek feladata, míg a világiak pótolhatatlan munkatársai ennek a küldetésnek.
Az első nap szentmiséje főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt. A nap evangéliuma a szegény asszony adományának történetét mondta el. „Ez a történet egész keresztény egzisztenciánkat bevilágítja” – Erdő Péter feltette a kérdést: Magunkhoz képest oda tudunk adni mindent? Rámutatott, Jézus nem azt mondja, minél nagyobb erővel segítünk egy jó célt, annál többet ér a tettünk, hanem saját lehetőségeinkhez, képességeinkhez mérten oda tudunk-e adni mindent. A példázat a főparancsról szól: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!”
Erdő Péter a régiek magyarázatához visszanyúlva tanított: A szív az Ószövetségben a gondolkodás, az emberi képességek, tehetségek központja, így minden, elsősorban szellemi, de fizikai képességeinkkel is szeretnünk kell Istent. „Szeresd teljes lelkedből” – azt magyarázzák a rabbik, hogy szeresd az Urat az életed árán is, ami az Egyházban mindig életeszmény volt. „Szeresd minden erődből” – kérdezhetnénk, mi hiányzik még? Erre azt válaszolták a régiek – egész vagyonoddal. Meg is magyarázták: Vannak olyan emberek, akiknek a vagyon többet jelent az életüknél.
Advent közeledtén útmutatást adott, mit jelent mindez számunkra: „A várakozással, a készülettel kell felépítenünk az ünnepet. Az imádság, az önmegtagadás, segítő szeretet cselekedeteivel kellene kifejezni, hogy nemcsak a feleslegünkből adunk egy részt, hanem valamelyik területen úgy kell odafordulni embertársaink, Isten felé, hogy az nekünk kicsit fájjon. Érezzük meg, hogy adunk: időt, figyelmet, anyagi eszközöket. Így indulunk el azon az úton, mely a szegény asszony példáját követi, amely a jézusi eszmény” – fogalmazott.
Fábry Kornélt a konferencia ívének felvázolására kértük. „A középpontban a kérügma, mint az evangelizáció első lépése áll. Az evangélium hirdetése nem bonyolult hittételekkel kezdődik, hanem azzal az alapvető üzenettel, hogy Isten szeret téged. A kérügma hat pontból áll, és ha ez a hat pont rögzül bennünk, könnyen felismerjük, hogyan tudjuk egy hétköznapi beszélgetés során is a legegyszerűbb módon átadni az evangélium lényegét. Az üzenet így hangzik: Isten szeret téged; azért nem mindig érzed ezt, mert a bűn elválaszt minket Istentől; de Isten nem akarta, hogy ebben az állapotban maradjunk, ezért elküldte Fiát, aki meghalt érted, hogy elvegye bűneidet; ha őt elfogadod megváltódnak, bocsánatot nyersz és befogadhatod a Szentlelket; ezután keresned kell egy közösséget, ahol mások is hasonló módon megtapasztalták Isten szeretetét” – mutatta be röviden a kérügma hat pontját, melyet többek között a Szent András Evangelizációs Iskola tagjai segítenek átadni a konferencián. Joanovits Róbert, Hardi Titusz, Arm Katalin, Nagy Róbert, Csiszér László, Gyuris Gellért, Kovács Zoltán, Gájer László, Kármán Krisztina, Tarjányi Anita, Kunszabó Zoltán előadásai vezettek be a kérügmai alapgondolatba úgy, hogy a résztvevők ne csak halljanak a kérügmáról, hanem maguk is megtapasztalják, és azonnal tettekre is válthassák, megélhessék, átélhessék azt, és így hiteles tanúságtétellé alakuljon bennük mindaz, amit kaptak.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
