Ezzel a címmel tartott előadást Pozsonyban, a Csemadok Rákosi Ernő termében a Mathias Corvinus Collegium (MCC), a Kárpát-medence legnagyobb tehetséggondozó intézménye a Csemadok Pozsonyi Városi Választmányával közösen. De valóban a kereszténység utáni korban élünk? Bár vannak, akik úgy gondolják, hogy a kérdésre igen a válasz, s nem tartják korszerűnek, hogy keresztényként éljenek és gondolkodjanak, ebből a kereszténység alkonyára következtetni még nem lehet. Tény viszont, hogy megváltozott a világunk, amit a keresztény egyházak sem hagyhatnak teljesen figyelmen kívül.
Nagypál Szabolcs, az MCC jogi iskolájának vezetője, teológus, Botos Máté az MCC Press kiadóvezetője, a Pázmány Péter Egyetem Bölcsésztudományi Karának korábbi dékánja és Zsidó János esperesplébános válaszolt az MCC felvidéki vezetőjének, Pomichal Krisztiánnak a kérdéseire.
Lehet-e kereszténység utáni korról beszélni?
A cím szándékosan provokatív, bizonyos értelemben azonban valóban kereszténység utáni korban élünk, különösen ezen a földrészen, Európában. Van itt a kereszténységnek egy íve, van egy csúcspontja, ami a középkorra tehető, amikor a kereszténység a meghatározó társadalomszervező erő volt
– indította a beszélgetést Nagypál Szabolcs.
Mint mondta, a felvilágosodás korában aztán az egyház nehéz helyzetbe került, a Szentírás már nem volt magától értetődő hivatkozási alap, s fel kellett venni a harcot a rációt, azaz az észt középpontba helyező szekuláris gondolkodással, és elindult az elvallástalanodás.
Azóta egyfajta piaci versenyben áll a kereszténység, ilyen értelemben beszélhetünk esetleg a keresztény kor végéről. Nincs egyeduralom, versenyhelyzet van
– fűzte hozzá az előadó.
Botos Máté szerint ez az állítás rengeteg kérdést vet fel, magának a kereszténység kérdésének a meghatározását is.
De mi már egy másik világban élünk, ahol a kereszténység is más, már nem a régi értelemben vett tömegvallás.
A vallásszabadság lehetőséget biztosít akár arra is, hogy az emberek ne tartozzanak egyetlen felekezethez sem, a kereszténység pedig ma nagyon sok esetben tudatos választás eredménye – fogalmazott Botos Máté, hozzátéve, a kereszténység utáni kor abban az értelemben biztosan nem igaz, hogy vége lenne a keresztény ihletettségű alkotásoknak és kezdeményezéseknek, az viszont már nem mondható el, mint például kétszáz évvel ezelőtt, hogy a kereszténység az alfája és ómegája a civilizációnak.
A jézusi tanításhoz legközelebb háromszáz évvel ezelőtt volt a kereszténység, amikor tűzzel-vassal irtották, de aztán sokféleképpen változott a helyzet, mondta Zsidó János atya.
Szűkebb területünkön bőven épülnek templomok ma is, én tehát inkább úgy látom, hogy egyfajta hullámzás van. Bizonyos értelemben, főleg Nyugat-Európában, túl vagyunk a kereszténységen, talán, ugyanakkor fekete Afrikában, Ázsiában nagy létszámban növekszik a keresztények száma
– mondta az atya, hozzáfűzve, a ’90-es évek eufóriája azonban tájainkon is eltűnt, annak ellenére, hogy minden iskolában van hitoktatás.
Pozitív dolog-e a szekularizáció?
Az állam és az egyház szétválasztása a modern demokratikus berendezkedés egyik alapját jelenti, ezt ma senki sem meri megkérdőjelezni, de valóban olyan pozitív dolog, hogy az egyház nem szól bele a közéleti kérdésekbe?
Nem a papok, hanem a keresztény értelmiség sajátos feladata lenne, hogy a közéletben és a pártpolitikai térben a keresztény elveket képviseljék az életükkel és az elveikben is
– mondta a kérdés kapcsán Nagypál Szabolcs, és azzal folytatta, hogy Jézus nem került soha államszervezői helyzetbe, így nem hagyott hátra politikai tanításokat, ezért a mi feladatunk, hogy korunkban megtaláljuk a módját, hogyan képviselhetők a keresztény értékek.
A szekularizáció szerintem botrány, mert nem az állam és az egyház szétválasztásának a legfontosabb eleme, hanem a vallási térnek a szekuláris térről való leválasztásának
– fogalmazott Botos Máté, aki szerint elválasztani azt, hogy az emberi életben a legfontosabb tevékenységek, a legfontosabb állomások a szakralitással összetartozzanak, botrány, már csak azért is, mert ennek az erőltetése lehetetlen.
„Miközben az állam azokra a kérdésekre, amelyekre az egyház kétezer éve folyamatosan valamiféle választ tud adni, nem lesz képes választ adni” – tette hozzá Botos Máté és hozzáfűzte, be kell látni azonban, hogy a világ átalakul, a kereszténység is átalakul, és a különböző normák is átalakulnak.
Mi lehet a megfelelő megküzdési stratégia?
A kérdés, hogy a kereszténység megtartásában a megengedő stratégia lehet-e a nyerő, vagy az eddig és ne tovább stratégiája. Nagypál Szabolcs szerint Közép-Európában jelenleg még a kereszténydemokrata elvek hatékonyan képviselhetők a társadalomban. Véleménye szerint a legcélravezetőbb a keresztény jelenlét missziója, azaz keresztényként jelen lenni minden helyzetben.
Botos Máté úgy véli, a kereszténységnek már többször is meg kellett küzdenie azzal a kérdéssel, hogy mennyire kell alkalmazkodnia a környezet elvárásaihoz.
Ezzel kapcsolatban felmerül, hogy az egyháznak a végletekig változnia és alkalmazkodnia kell-e a környezeti változásokhoz? Én azt gondolom, hogy ha a katolikus egyház ebbe az irányba akar nyitni a társadalom felé, az a leggyorsabb módja az öngyilkosságnak. Az önfeladásnak nem szabad teret engedni
– mondta. Botos Máté szerint a taktika az, hogy minden felekezettel keresni kell az együttműködési lehetőséget, „de a stratégia az, hogy őrizzük meg az önazonosságunkat és tartsuk meg a hit megőrzésének és továbbadásának feladatát”.
Zsidó János atya szerint sem szabad engedni, viszont jobban ki kell használni a hit terjesztésére a modern eszközöket.
A mai kor nyelvén kell megszólítani az embereket, de az örök igazságból nem szabad engedni semmit sem
– mondta, s ebben a közösségekre kell helyezni a hangsúlyt, mert a közösség megtartja az embert.
A vallásközi párbeszéd kapcsán Nagypál Szabolcs elmondta, ez lesz a 21. század vallási magatartása, amelynek az a célja, hogy az egyes felekezetek figyeljenek egymásra, tanuljanak egymástól és közös kérdéseket vitassanak meg. Mint mondta, a 20–21. században létezik egy egységesedési törekvés a kereszténységben. Zsidó atya is fontosnak tartja, hogy szót értsünk a más vallású emberekkel, a cél szerinte nem az, hogy mindenki katolikus legyen, hanem hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz.
– A cél ugyanaz: az élet szentségét és az örök igazságokat próbáljuk megvédeni valahogy – mondta.
Megjelent a Magyar7 13-14. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
