Szép mondat, ugye? Ezt mondta a minap az ATV-nek egy bizonyos Fenyves Katalin nevezetű „alkotószerkesztő” abból az alkalomból, hogy az Eörsi Mátyás által elindított fészbúkos „A holokauszt és a családom” című profil után ugyanilyen címmel egy közel ötszáz oldalas kötetet szerkesztett.
A közel tíz perces adásban persze hiába is vártunk volna hiteles visszaemlékezéseket tényleges zsidó szenvedésekről. Hangsúlyozom, nem elírás ez részemről. Tényleges szenvedéseket írtam.
Az alkotószerkesztő asszonyság egyszer csak kibökött azonban valamit: „Hitlernek nem lett igaza, vannak túlélők”. Statisztikát viszont nem közölt arányukról. Érdekes. Eddig úgy tudtuk, a néhai birodalmi vezér és kancellár célja az egész európai zsidóság elpusztítása volt, sőt másról sem hallottunk, minthogy ezt el is érte. Most meg jön valaki, egy túlélő, aki szerint ez valahogy mégsem teljesült.
Mondom, érdekes szituáció. De még érdekesebb a folytatása. Elmondta az asszonyság, hogy nem csoda a tengernyi holokausztmemoár, hiszen igen sok zsidó el sem mondta gyermekeinek az elmúlt több mint fél évszázad során, hogy ők és ilyetén gyermekei milyen származásúak.
Kérdőjel kérdőjel hátán. Tudjuk, mert tény, hogy a Rákosi-, sőt még a Kádár-korszakban is mennyire felülreprezentált volt a hazai zsidóság közéletünkben. Akkor óhatatlanul adódik a kérdés, miért volt tabu a papa, mama, netán őseik származása még a családi fészekben is? Ha szégyellték, miért vették zokon másoktól, ha ők azt szemmel tartották és adott esetekben ki is mondták?
Itt a karácsony, ami persze az efféle jelek szerint nem érinti mindazokat, akiknek örökösen csak egy témája van. Nem lennék a helyükben.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
