Visszautasítom, hogy Rékasi Zsigmond a fiatalok nevében bujtogatja a tévénézőket!
A választások után a félrebeszélés, a félinformációk és a szemenszedett hazugságok áradata árasztotta el a közösségi médiát. Felmerült a választási csalás, a kétmillió ukrán fantomszavazat, sokan a demokrácia teljes összeomlását vizionálták, miközben mások már londoni mosogatómunkát kerestek és egy repülőjegyet – szigorúan csak oda!
Felháborodott fiatalok tömegei szeretnének remegő gyomorral távozni ebből a sötét diktatúrából, egyesek pedig egyenesen buzdítják a fiatal generációt a kivándorlásra. Ennek a vég nélküli hisztériának volt a megkoronázása a minapi Rékasi Zsigmond-interjú a Hír TV-ben, ami alatt a néző sokszor nem juthatott levegőhöz. Az alábbiakban szeretném a fiatal generációt megszólítani, de legfőképpen azokat képviselni, akikről eddig kevés szó esett, pedig sokan vannak.
Az interjú során elhangzott, hogy a fiatal generáció már nem Magyarországon fogja nevelni a gyermekeit, és hogy az itteni élet el fog lehetetlenülni. A fiatalságnak nincsen jövőképe, és ha az emberek nem fognak össze a rendszer ellen, akkor nem négy év múlva, hanem talán harminc év múlva lesz változás. Hallhattuk, hogy a magyar társadalom megosztott, és hogy a kormány családokat hangol egymás ellen és gyűlöletet szít.
Rékasi szerint Magyarország sosem a találmányai, az erős ipara vagy a kiugró mezőgazdasága miatt volt sikeres, hanem azért, mert össze tudott fogni. Az is elhangzott, hogy Magyarország csak akkor maradhat magyar ország, ha a nemzet a passzív ellenállás útján blokkolja a kormány működését, sztrájkokkal és megmozdulásokkal. Mert ha ez nem történik meg, akkor mindenki kivándorol, és az utolsó lekapcsolhatja a villanyt.
Ezúton szeretném jelezni, hogy Rékasi bizonyos fogalmakat és tényeket tévesen kezel, nem tudja értelmezni a demokrácia intézményét, a gondolat pedig, hogy az embereknek ő jut az eszébe a fiatal generációról, egyszerűen elfogadhatatlan és tarthatatlan! Szeretném korosztályom nevében határozottan visszautasítani a véleményét.
Mi Magyarországon fogjuk nevelni a gyermekeinket húsz év múlva. Biztosan állíthatjuk, hogy a fiatalságnak sosem volt olyan stabil és kiszámítható jövőképe, mint most. Az ország gazdasága stabil, évről évre gyarapodik, a felsőoktatás lehetőségei végtelenek. Az állami ösztöndíjak tanulással és szorgalommal mindenki számára elérhetők, akik pedig lecsúsznak a ponthatárról, vállalhatnak diákhitelt, immáron megreformálva, kedvezményes és emberséges hiteldíjmutatóval.
A felsőoktatásban a diákegyesületek és civil szervezetek száma soha nem volt ilyen magas, nem beszélve a hazai tehetségeket ápoló szakkollégiumokról, amelyeknek férőhelye évről évre bővül. A gazdasági fejlődés hatással van a munkaerőpiacra, ahol napjainkban egy frissen végzett diplomás találhat magának biztos keresettel szolgáló munkahelyet. Számunkra a jövőkép a család és a nemzet. A kormány családtámogatási rendszere egyedi az Európai Unióban, és jövőképet teremt a gyermeket vállalni akaró párok számára. A csokot hetvenezer fiatal pár vette már igénybe.
Sosem volt egy fiatalnak biztosabb jövőképe, mint most. Ezek után teljesen jogos a kérdés, hogy miért is beszélnénk az élet lehetetlenségéről. Szem előtt kell tartani, hogy csak a munka teremthet értéket, és nem fog az ölünkbe hullni a nyugati életszínvonal, azonban kellő tisztelettel, szorgalommal és alázattal megteremthetjük családunk és jövőnk biztonságát. Az anyagi biztonság rajunk áll, a közjogi felelősség a kormányon, amely ennek teljes mértékben eleget tesz, legyen szó a migrációs politikáról vagy a bűnözés visszaszorításáról.
A választások után a nemzetet soha nem látott ellentétek feszítik. Azonban itt szeretném kiemelni, hogy nem a kormánypárti médiumok hülyézték le a saját olvasóikat és honfitársaikat. Nem a kormánypárti szavazók kezdtek el fröcsögni a közösségi médiában, vért és kötelet kiáltva. Nem a kormány szakítja szét a családokat, hanem az az idegbeteg hisztéria, ami beköszöntött a választás után, és amelyben a liberális médiának kicsit sem elhanyagolható felbujtószerepe van.
Köztudott, hogy generációm egy része a Független Diákparlament tüntetéseinek aktív résztvevője, ahol a tananyag csökkentéséért és egyéb, olykor irracionális változásokért tüntet. Tényleg csökkenteni kellene a tananyagot, hogyha egy tévéműsorban kijelentik, több tízezer ember előtt, hogy Magyarországot sosem a találmányai, ipara vagy erős mezőgazdasága vezette sikerre?
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a dualizmus korában Budapesten volt a világ legnagyobb gabonatőzsdéje, amely az egyesült államokbeli minneapolisiét is megelőzte. Szeretném megemlíteni a MÁV gőzmozdonyait, amelyek a XIX. század végén sorra díjakat nyertek világkiállításokon. Szeretném kiemelni a sok magyar és magyar származású Nobel-díjas tudósunkat, a világ első telefonközpontját Budapesten Puskás Tivadar jóvoltából, a dinamót, a C-vitamint vagy nemes egyszerűséggel Irinyi János gyufáját.
Először tudni kellene, hogy milyen tananyagot szeretnétek csökkenteni, és csak azután tüntetni!
Most pedig beszéljünk a demokrácia intézményéről. Az emberek döntöttek. Pontosabban az emberek nagyon is eldöntötték, mit szeretnének. Hetvenszázalékos részvétel mellett immáron harmadszorra szerzett kétharmados többséget a Fidesz–KDNP. Aki ezek után sztrájkra és ellenállásra szólítja fel az embereket, az nem fogta fel a választás eredményét, amely nyilvánvaló: a magyar emberek többsége nem kér abból a politikából, amit az ellenzék folytatott. Tartsuk tiszteletben honfitársaink döntését!
A mi döntésünket – mivel ebben a győzelemben benne van a fiatalság is. Generációm nagyon sok tagjában a józan ész kerekedik felül, nem az értelmetlen és alaptalan lázadás vágya. Mi itt fogunk élni, és nem kapcsoljuk le a villanyt! Nem kapcsoljuk le azért, hogy legyen hova visszajönnötök, drága kortársaink, amikor végre megízleltétek, milyen a világ. Amikor rájöttök arra, hogy a mosogatásból és a hasonló színvonalú munkákból csupán egy szűkös, penészes szobára telik London egyik rossz hírű negyedében.
Amikor szembesültök a gyökértelenséggel, azzal, hogy kint nincs senkitek. Látjátok majd, hogy mit is jelent a közbiztonság, és mennyivel jobb Budapest, hogy hajnali négy órakor nyugodtan hazasétálhatsz a buliból az utcán. És amikor kint rájöttök, hogy Magyarország a szülőhazátok, hogy nem olyan rossz itthon az élet, akkor hálásak lesztek nekünk, hogy még ég a villany, amikor visszajöttök.
Nagyon sajnálom, hogy a Hír TV oda jutott, hogy Rékasi Zsigmondot felhasználva kelt hangulatot. Ez gyalázatos erkölcsi bizonyítványt állít ki róluk. Rékasi Zsigmondot pedig arra kérem, hogy gondolja át a fentieket, lásson világot, és ne ilyen torzképet közvetítsen a generációnkról a médiában.
A szerző tizenkilenc éves diák
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
