Aki azt hiszi, nem kínál napi meglepetést a „minél lejjebb a legundorítóbb mocsárban” verseny keretében folyó nyugati ideológiai harc a hazáját és hagyományait szerető jobboldal ellen, naponta csalódik.
Ami szánalmas az az, hogy most a jobboldali konzervatív brit The Times kaliforniai irodájának vezetője, Ben Hoyle alázta meg magát az agresszív, beteg ellenoldal előtt. Ja, és igen: ha ezt a cikket szemlézte volna a „mi” másik oldalunk, nem felejtette volna odadörgölni a lap jelzőhalmaza elé a „tekintélyes” szót.
A Times a szerdai napon megjelentetett cikkének címe: „Amerika alternatív jobboldala Austen fehér világának rabja”.
Most pedig egy pár szó e csodálatos brit írónőről, akinek nálunk is megjelent sok-sok műve közül a legismertebb minden bizonnyal a Büszkeség és balítélet. Könyveiből sok filmet készítettek. Legutóbb 2016-ban filmesítették meg Szerelem és barátság címmel ugyanazon című könyvét.
Az 1775-ben nemesi család sarjaként egy faluban, anglikán vikárius apa lányaként született Jane saját, érthetően totálisan fehér világát írta le úgy, hogy szakítva az akkor dívó romantikával, a kritikai realizmusnak tört nem is kis utat, éppen az akkori bigott nőket bírálva.
Nos, Austen posztumusz „szerencsétlenségére” a balliberális oldal kiderítette, hogy a nő gyanús, ugyanis remekműveit nagyon szeretik olvasni az alternatív jobboldal („alt-right”) táborában.
Hogy miért döbbent meg az Austen-nal foglalkozó irodalomtörténészek hada? Mert őt „kisajátították az alternatív jobboldal tagjai, akik fehér nacionalisták, ál-libertariánusok, nyíltan rasszisták, antiszemiták és izolacionisták laza egyvelege, amelynek befolyása tavaly Donald Trumpot segítette az elnökségbe” – kiáltja az égnek fájdalmukat Ben Hoyle.
Majd idézi Nicole Wrightot, a Colorado Egyetem angol irodalom szakértőjét, aki megkövült, amikor egyetemükön egy „alt-right provokátor” dicsérni merte Austen Büszkeség és balítélet című művét, és az jött ki belőle, mármint Wrightból, hogy netán ez az Austen-könyv „az etnikai kisebbségek elleni fehér büszkeség és balítélet igazolása volt”. És ezen véleményét le is írta a Chronicle of Higher Education felsőoktatási szaklap e havi számában.
Ezután következik a „náci” Daily Stormer blog, amely szintén méltatni merte Austent. Majd következnek az obligát nevek (Hitler, Göbbels és társai).
A cikk alá nem kevés kommentár is került. Az egyik olvasó Johnathan Portch nicknéven gúnyosan azt írta, hogy „Szeretem Austent. A cikk elolvasása után lelövöm magam. Majd megeszem földi maradványaimat.” Sok lájkot kapott.
Ilyenkor furdalja az ember oldalát a kíváncsiság, mi lenne akkor, ha a jobboldal megbolondulna és elkezdené szeretni Bertolt Brechtet? Ugyanis ő ezt is írta:
„Nézzétek figyelmesen a viselkedésüket:
Lássátok idegennek, ha nem idegen is.
Megmagyarázhatatlannak, ha megszokott is.
Érthetetlennek, ha szabály is.”
Márpedig a kedves Arturo Uiiiiiiiiiiiiiii! szerzője itt rejtett receptet is ad, messze túlmenve mindazon, amit Austen nem is írt le.
Hogy a szélsőjobboldali… (és itt balliberális jelzők következnek).
Lovas István – www.magyaridok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
