Taza 150 ezres marokkói város, lakossága szinte kizárólag iszlám vallású. Az egyetlen katolikus közösséget a madridi alapítású Jézus Szent Szíve Missziós Társulat szerzetesnővérei alkotják.
„Nem lehet nyilvánosan beszélni a katolikus vallásról, de csaknem húsz éve élünk itt, és ismernek minket a városban. Tudják, kik vagyunk és mivel foglalkozunk” – számol be Ángeles Olga Castro spanyol származású nővér a Fides hírügynökségnek adott interjúban.
„1996-ban, egy rendi nagygyűlésen – folytatja a misszionárius nővér – sokat beszélgettünk a missziónkról, arról, mit tanít az Egyház a vallásközi párbeszédről mint az evangelizáció kezdeti szakaszáról. Akkor kezdtük el tervezni, hogy egy abszolút nem keresztény országba megyünk, ahol megvalósíthatjuk a vallásközi párbeszédet. A kongregáció önkéntes alapon választotta ki a nővéreket az új misszióra. Hárman jelentkeztünk, három különböző házból. Felvettük a kapcsolatot az akkori tanger-i érsekkel, a ferences José Antonio Peteiro Freirével, aki javasolt nekünk egy helyet, ahol elindíthatjuk a missziót. Egy az ország északi részén fekvő városba, Tetuánba mentünk, ahol három évig maradtunk. Akkor a közösség egy része Tazába költözött át, ott szereztünk tényleges tapasztalatokat a muszlimokkal való vallásközi dialógusról.”
„Még ha teljesen muszlim környezetbe kerülünk, akkor is keresztényként tanúságot tehetünk a születő barátságokkal, a közelséggel, két olyan értékkel, amelyek nagyon fontosak számunkra, és amelyeket megpróbálunk a gyakorlatban megvalósítani – hangsúlyozza Olga nővér. – Ugyanakkor muszlim testvéreink is tanúságot tesznek az életüket meghatározó értékekről, azzal is, ahogy azokat megélik a nehéz körülmények között.
Óvatosak vagyunk, amikor nyilvános helyen vagy például vonaton valaki vallási kérdésekről kezdeményez beszélgetést velünk, nagyon odafigyelünk, mit mondunk… De soha nem volt ebből semmi probléma. A közösségünk megéli a vallásközi párbeszédet a hétköznapokban, a helyiekkel való munkában.”
A misszionárius nővér beszámolt róla, a kezdetektől fogva egy marokkói szervezetben dolgoznak, amely fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozik. „Szegény gyerekeknek is segítünk, hogy be tudják fejezni tanulmányaikat, ne morzsolódjanak le. Meglátogatjuk a családokat, akiket például ezen szolgálatok során ismerünk meg; ismerjük az örömeiket, nehézségeiket, szükségeiket; közeli kapcsolatot alakítunk ki az idősekkel, újszülöttekkel, édesanyákkal.
A tazai családok többsége hegyi falvakból származik. Azért jönnek a városba, hogy gyerekeik továbbtanulhassanak, a falvakban csak általános iskola van. Egyszerű, nyitott, vendégszerető emberek; rögtön összebarátkozunk. Örömmel és közvetlenül meghívnak minket az otthonukba, a családjuk körébe, az ünnepeikre. Azok, akikkel a leginkább foglalkozunk, nagyon szegények, de családtagként kezelnek minket, megosztják velünk, amijük csak van. Nagyon nagylelkűek, mindig tele a kamránk.”
A Vida Nueva spanyol lapnak adott interjúban a nővérek úgy fogalmaztak:
találkozunk a családokkal, a marokkói emberekkel, a szubszaharai országokból elvándorlókkal, európai és ázsiai emberekkel, akik dolgozni jöttek ide, és akik valamilyen módon Istent keresik, jót akarnak tenni, és tudni szeretnék, mi az Ő szándéka velük.”
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Fides hírügynökség; Companiamisionera.es
Fotó: Compañía Misionera del Sagrado Corazón de Jesús/Facebook
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »