Hamarosan kezdetét veszi a Csemadok országos közgyűlése Mészáros Richárd2025. 09. 20., szo – 10:21
A nagykürtösi járásbeli Ipolynyéken tartják a Csemadok XXVI. Országos Közgyűlését.
A közgyűlésen megválasztják a következő időszak országos elnökét. Lapunk a választások előtt megkereste a jelölteket, az interjúkat itt olvashatják:
Kapcsolódó cikkünk
A Csemadok elnöki posztjáért indul Kiss Beáta a szervezet hétvégi közgyűlésén. Ő jelenleg a Selye János Egyetem oktatója, de korábban az MKP oktatási alelnöke is volt. A Csemadok vezetése nem lenne újdonság számára, mivel már ma is tagja a szervezet országos elnökségének, ahol a szórványmagyarságért felel.
(A Csemadok szeptember 20-i országos tisztújtása előtt lapunk mindhárom elnökjelöltet megkereste azzal, hogy interjút készítsen velük. A Petheő Attilával készült beszélgetést itt olvashatják, Hrubík Béla nem akart válaszolni kérdéseinkre.)
Hogyan értékeli a szervezet jelenlegi működését?Megfelelően költi-e el a Csemadok a működési támogatást?Transzparensebbé tenné-e a szervezetet?Jó-e, ha volt politikus vezeti a Csemadokot?Szabad-e a Csemadoknak politizálnia?
Miért akar a Csemadok országos elnöke lenni, mi a motivációja?
Ahogy ezt már több helyen is elmondtam, egészen fiatal korom óta együtt élek a szervezettel, csemadokos identitásom van, és most, amikor a generációváltásra kerül sor a szervezet élén, többen megszólítottak, hogy örülnének, ha vállalnám a jelöltséget. Ez volt a közvetlen mozgatórúgó, de egyébként bármennyire is közhelyesnek tűnik, a motivációm tényleg az, hogy segítsek a közösségemnek, segítsek a Csemadoknak, segítsem, hogy új lendületet kapjon, egy modernebb vonalvezetést.
Hogyan látja most a szervezet helyzetét? Hogyan működik, milyen állapotban van?
A szervezet helyzetéről sokan sokfélét mondtak. Van, aki már temeti, van, aki azt mondja, hogy már csak a tehetetlenség viszi előre. Én úgy látom, hogy a szervezet köszöni szépen, többé-kevésbé jól van. Ez elsősorban az alapszervezetek és a területi választmányok munkájára érvényes, nagyon sok nagyon jól dolgozó helyi szervezet, területi választmány van. Igaz azonban, hogy vannak olyan közösségeink, amelyek már nem tudnak Csemadok-szervezetet működtetni. Az a régi, több évtizedes minta, amikor minden faluban volt aktív Csemadok-alapszervezet, ma már nem igaz. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy fogyunk, és főleg a peremvidéken vannak olyan falvak, ahol gyakorlatilag már nincs kit megszólítani, nincs kit bevonni a csemadokos tevékenységbe.
A másik nagy ellenség az a közöny, az érdektelenség. Vannak olyan települések is, ahol működhetne a szervezet, csak éppen nincs aktív ember, nincs közösségi ember, aki felvállalná és működtetné az esetleges alvó szervezetet. Úgyhogy nem fekete-fehér a helyzet, nem lehet kijelenteni, hogy nagyon jól van, sem azt, hogy nagyon rosszul van a Csemadok, mert nagyon változó a kép, nagy különbségek vannak az egyes régiók között.
Mire megy el 800 ezer euró?
Vannak, akik azt mondják, hogy a Csemadok egy „vízfej”, a működésre kapott pénzt a központ költi el, és nem jut belőle a helyi szervezeteknek. Sokak szerint ez is okozza azt, hogy egyes helyi szervezetek nem működnek olyan jól. Egyetért ezzel? És kérdezem ezt úgy is, hogy ön jelenleg is elnökségi tag.
Én ezt nem így látom. Két fő forrása van a Csemadoknak, amit az országos iroda pályáz meg, illetve kap törvényből kifolyólag. Az egyik az a szlovák állam által folyósított évi 300 ezer euró, a másik pedig a Bethlen Gábor Alaptól kapott pályázati támogatás, amit azonban meg kell pályázni. Ezeknek az összegeknek az országos elnökség döntése értelmében a legnagyobb része a működési költségekre megy el.
Nem tudom, hogy az említett „vízfej” alatt mit értenek, de a valóságban a támogatás nagy része a járásoknak jut. Van 17 járásunk, a 17 járásnak vannak járási titkárai. A járási titkárok hosszú idő után most harmadik éve kapnak olyan fizetést, ami normális fizetésnek nevezhető.
A járási titkárok, illetve a központi iroda alkalmazottainak a bérezése teszi ki a működési költségek egy részét. A másik része pedig olyan központilag szervezett eseményekre jut, ahol az országos elnökség vagy az országos tanács társszervező.
A szlovák állam támogatása 300 ezer euró, és ha jól tudom, a Bethlen Gábor Alaptól még további 400-500 ezer eurót kapnak. Mondhatjuk, hogy a működési költsége a szervezetnek 700-800 ezer euró?
Igen, ez nyilván évente változik, de ez az össztámogatás nagyjából ott van a 700-800 ezer euró között. De ebből csak a 300 ezer euró a biztos, a BGA-s pályázati támogatás a pályázat eredményének függvénye.
A Csemadok pályázik még az egyes rendezvényeire is például a Kisebbségi Kulturális Alapnál, és ezek az összegek is kitesznek néhány százezer eurót.
Ezt a két támogatási fajtát nem keverném össze, mert az országos rendezvényeket a helyi szervezetek, illetve a területi választmányok szervezik, ők is pályázzák meg például a Kultminortól. Ezt a támogatást nem nyeli el valami „vízfej”. Hogy a saját régiómról beszéljek, például a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválnak a megrendezési joga az a Zselizi Csemadok Alapszervezet és még néhány társszervező, mint például a Tiszta Forrás Alap kezében van. Ők azok, akik pályáznak a Kultminornál, és ők is kapják meg célirányosan ezt a pályázati támogatást. Nincs egy nagy közös kassza, ami begyűjti ezeket a pénzeket. A központ csak a működésre, illetve néhány rendezvényre pályázik, a többit mind az országos tanács által megbízott szervezők pályázzák meg, és ők használják fel a kapott támogatást.
Ön az egyik nyilvános vitában, amelyben Petheő Attillával, a másik elnökjelölttel szerepelt, azt állította, hogy gyakorlatilag az országos elnökség sem látja a Csemadok központi költségvetését. Tehát ön elnökségi tagként sincs tisztában a pontos bevételekkel és kiadásokkal. Ez hogy történhet meg?
Ezt nem pontosan így mondtam. Azt mondtam, hogy ez a közelmúltban így volt. De most két-három éve elhangzik egy rendes költségvetési beszámoló az országos tanács ülésén, ami egy lényegesen szélesebb nyilvánosság, mint az országos elnökség.
Az országos tanács minden tagja hallotta a költségvetésről, illetve annak a felhasználásról szóló beszámolókat. Az tény, hogy néhány évvel ezelőtt ez még nem volt elég korrekt.
És nem azért, mintha én feltételezném bárkiről is, hogy nem bánik megfelelően a beérkezett pályázati támogatásokkal, hanem az átláthatóság kedvéért szorgalmaztam a részletes beszámolót. Az országos elnökségen többször is kértem a korrekt beszámolókat, és ezt ma már meg is kapjuk. De az átláthatóságot szolgáló intézkedésekre a jövőben is szükség lesz.
Kapcsolódó cikkünk
Petheő Attilát sokan sokfelől ismerhetik. Nagyjából tíz évvel ezelőtt került ki a napi pártpolitikából. Akkor az MKP és a Híd összefogását szorgalmazta komáromi szinten, majd emiatt kényszerűleg vissza kellett vonulnia a közéletből. A Csemadokban ugyanakkor lassan két évtizede játszik vezető szerepet a Komáromi Területi Választmányban, emellett pedig elkezdte építeni az egyetemi tanári pályáját. A nyár elején kiderült, hogy ő lesz a szervezet egyik országos elnökjelöltje.
(A Csemadok szeptember 20-i országos tisztújtása előtt lapunk mindhárom elnökjelöltet megkereste azzal, hogy interjút készítsen velük. Kiss Beáta és Hrubík Béla előtt elsőként Petheő Attila mondott igent, így most „érkezési sorrendben“ a vele készült beszélgetést közöljük.)
Aki ismeri önt, az tudja, hogy töltött már be közéleti-politikai szerepet. Jelenleg a közművelődés terepén aktív, illetve egy ideje egyetemi oktatóként is dolgozik. Ezek mellett végül miért döntött úgy, hogy indul a Csemadok országos elnöki tisztségéért?
Külön motivál engem az – s ez talán furán hangzik –, hogy úgymond „tehetek a nemzetrészért“. Van egy elképzelésem arról, hogy miként lehetne előrelendíteni ezt a szervezetet, ahol tulajdonképpen 19 éve dolgozom, Komáromi járási elnökként. Évente több tucat helyre, rendezvényre, alapszervezethez jutok el, s ezeknél nagyjából látom, hogy hol szorít a cipő. Nagyon motivál az emberekkel való foglalkozás. Felfrissít, hogy a fiatalabbakkal is tudok foglalkozni, és őket valahogy be tudom vonni a munkába. És tulajdonképpen maga a munka is motivál azzal, hogy menni kell, majd rendezni a dolgokat és valamit teremteni.
A csemadokos tapasztalatainak jó részét a Komáromi járásban szerezte. Mennyire érzi ezt „reprezentatívnak“, hogyan vonatkoztatható mondjuk a Tőketerebesi járásra?
Ha belegondolunk, akkor a Komáromi járáson belül is jószerével minden falu más. Hogy miként működnek a dolgok Királyhelmecen, Gömörben, a szórványvidékeken, azt viszont szintén az emberi kapcsolatokon keresztül ismerem. A Csemadok feladata mindenhol az, hogy helyi közösséget építsünk, majd azt megerősítsük, ami aztán életben tartja a felvidéki magyar közösséget. Ez is egy óriás motiváció számomra.
Kapcsolódó cikkünk
„Békés korszakváltás 2025“ címmel készített belső felmérést a Csemadok helyzetéről Petheő Attila, a szervezet országos elnökjelöltje. Az eredmények többek között az országos vezetéstől való elidegenedést, utánpótlási és működési nehézségeket mutatnak.
Ahogy arról a nagycétényi 23. Generációk Találkozásán tartott, Kiss Beáta és Petheő Attila közti „elnökjelölti vita” kapcsán az Új Szó is beszámolt, Petheő az elmúlt hónapokban egyfajta belső felmérést végzett el a szervezeten belül. A „Békés korszakváltás 2025“ névre hallgató kezdeményezés azonban nem mindenhol talált kedvező visszhangra a Csemadok hálózatában. Petheő személye és érintettsége miatt egyesek arra biztatták a potenciális válaszadókat, hogy ne válaszoljanak a kérdéssorra.
A felmérésnek egyébként két része volt: az egyikkel a meglevő alapszervezeteket, a másikkal pedig a potenciális tagokat szólították meg. Petheő hétfőn az előbbi eredményeit, illetve ennek kiértékelését küldte szét a sajtónak – míg az utóbbi feldolgozása még folyamatban van.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Stratégiát szeretne az elnökjelölt
A Csemadok országos elnökjelöltje a kérdőív kiértékelésének szövegében úgy fogalmaz, „itt az ideje annak, hogy valamiféle cselekvési tervet, stratégiát állítsunk magunk elé“. Petheő szerint ennek híján „tovább folytatódik az elmúlt évtized tendenciája és a Csemadok lényege, az alapszervezeteink, egyre inkább eltávolodnak a felső vezetésétől“.
Végül a helyi szervezetek vezetőségében dolgozó 154 Csemadok-tag válaszolt a kérdésekre, összességében pedig 202 válasz érkezett be. Petheő információi szerint a belügy nyilvántartása apaján 434 bejegyzett tagszervezete van a Csemadoknak. A szervezet Országos Irodája által kiküldött levelek címzettlistájából következtetve pedig megközelítőleg 290 alapszervezet működik. Az elnökjelölt a számok és arányok alapján azt állítja, a kérdőív reprezentatív a „közel 50%-os alapszervezeti lefedettség“ miatt.
A központból nem kapnak elég pénzt
Már a nagycétényi vita során is látszott, hogy a Csemadok pénzügyeit kérdőjelek övezik. A központba beérkező – szlovákiai és magyarországi – pénzek sorsa ugyanis nem pontosan átlátható.
A Petheő-féle felmérés „alulnézetből” azt mutatja, hogy az alapszervezetek legfőbb bevételei a tagságtól és a helyi önkormányzatoktól érkeznek. Mindeközben a válaszadók 86,1%-ka válaszolta azt, hogy a szervezet központjából nem érkezik hozzájuk anyagi támogatás.
„A Csemadok-alapszervezetek többsége semmit nem lát a központba beérkező eurószázezrekre rúgó támogatásokból”
– áll a szövegben.
A felmérés szerint ezentúl a rendszeres kapcsolattartás terén is gondok lehetnek. Sajnálatos tendenciára mutat rá a válaszadók véleménye, amelyből az tűnik ki, hogy a 2/3-uk bizonytalannak látja, vagy negatívan vélekedik a Csemadok jövőjéről. Ehhez a következtetés szerint az is hozzájárulhat, hogy „a megkérdezettek közel 90%-kának ritkán vagy egyáltalán nincs kapcsolata a Csemadok felső vezetésével. Biztató azonban, hogy a területi választmányokkal 65,3%-nak rendszeres a kapcsolata.”
Több támogatást kérnek
A válaszok alapján úgy tűnik, az alapszervezetek a jelenleginél sokkal több segítséget igényelnének. A válaszadók 85,1%-ka például örömmel fogadna egy, az alapszervezeteknek elkülönített pályázati alapot.
„A pályázati lehetőségek felkutatásában is elfogadná a segítséget a válaszadók 75,7%-ka, sőt közel háromnegyedük indokoltnak tartaná erre a célra egy pályázatíró iroda létrehozását. Annak is örülne a válaszadók 83,2%-ka, ha az országos Csemadok a költségvetéséből biztosítana az alapszervezeteknek közéleti előadásokat, koncerteket, vagy egyéb művészeti produkciót. Az ebben adott segítségnek a válaszadók 63,9%-ka örülne, ahogy a többség örömmel fogadná, ha a helyi rendezvények megjelentetésében segítene médiafelülethez jutni az országos Csemadok“ – sorolja a szöveg az elvárásokat.
A válaszadók 86,1%-a nem tud arról, hogy a Csemadok rendelkezik-e hosszú távú kulturális stratégiával.
Súlyos kérdések az utánpótlás kapcsán
Az alapszervezeti tagság a válaszadók 43,6%-ánál csökken. A toborzással kapcsolatban 76,7%-ban tapasztalják az érdeklődés hiányát a fiatalok részéről. A második legnagyobb kihívásként (67,8%-ban) az elöregedő tagság, 26,7%-os arányban pedig a korlátozott anyagi lehetőségek merültek fel.
„A válaszadók nagy többsége az ifjúság bevonásában, a rendezvények modernizálásában, a digitális jelenlét erősítésében és az infrastruktúra fejlesztésében látja a fejlődés lehetőségét. A döntő többség modern kulturális és zenei eseményeket, ifjúsági rendezvényeket, hagyományőrző programokat, közéleti előadásokat és képzéseket, illetve szakmai előadásokat lát szívesen”
– állapítja meg a kiértékelés.
Nagyarányú, 82,7%-os a támogatottsága annak, hogy a fiatal Csemadok-tagok számára végzettséget biztosító képzéseket indítson el a szervezet, ahogy szinte ugyanennyien örülnének a művelődési táboroknak vagy annak, ha a Felvidék történelmi helyeire szerveznének kirándulásokat.
Politikával vagy nélküle?
A kérdőívben a társadalmi felelősségvállalásra és a hatalomhoz való viszonyra vonatkozó kérdések is szerepeltek. Előbbi kapcsán kiderült: a válaszadók 73,3%-ka támogatja, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben továbbra is megnyilvánuljon.
Ugyanakkor érdekes kettőség mutatkozik a politikához fűződő viszony kapcsán.
A megkérdezettek 56,4%-a ugyanis azt válaszolta: „a Csemadoknak támogatnia kell a felvidéki magyar politikumot, hogy a nemzetrésznek magyar érdekképviselete legyen a parlamentben“. Ezzel szemben a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok „pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon“.
„Ez a válasz azt a tendenciát is erősíti, miszerint pártpolitikusokat nem látnak szívesen a Csemadok országos vezetői között. Ennek tudatában rossz iránynak tűnik, ha a Csemadok politikai pártokat szolgál. Itt tartjuk fontosnak kifejezni a válaszadók óhaját, miszerint szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot az itthoni magyar szakmai szervezetekkel bizonyos témakörök mentén, amilyen például a magyar iskolaválasztás kérdése“ – hangzik a szöveg egyik következtetése.
Nyár elején az ön kezdeményezésére elvégeztek egy kettős felmérést a Csemadok helyzetéről, amelynek a kiértékelését mi is közöltük (a cikkek ITT és ITT olvashatóak). Hogy tekint vissza most a kérdőívezésre, valamint mit válaszol azokra a kritikákra, amelyek szerint ezzel igazából csak tematizálta a saját elnöki kampányát?
Azt gondolom, hogy egy fontos felmérésről volt szó, amit hárman csináltunk két csemadokos kolléganővel. Nagyon sok olyan kérdésre választ kaptunk, amelyeket eddig még fel sem tettek az embereknek.
Hogy ez egy „populista“ húzás volt, s tematizáltam vele az elnökjelölti kampányomat, arról azt gondolom, hogy az ilyesmire mindenkinek volt lehetősége. Azt pedig nem értem, hogy a Csemadok eddig miért nem csinált évente legalább két ilyen kérdőíves felmérést.
Azt javaslom mindenkinek, aki a kérdőívekben valamiféle „varázslatot“ lát, hogy egyszerűen csak olvassa át a válaszokat, majd mérlegelje, hogy mire volt jó mindez, és egy kicsit vonatkoztasson el attól, hogy most egy elnökválasztás előtt állunk.
Kapcsolódó cikkünk
Az egyik országos elnökjelölt által kezdeményezett „Békés korszakváltás 2025“ felmérés második, „Csemadok és közösség“ című része a potenciális szervezeti tagok és a közönség igényeit igyekezett feltérképezni.
A nyár elején vált nyilvánossá, hogy a Csemadok országos elnöki tisztségéért induló Petheő Attila (aki jelenleg a szervezet Komáromi Területi Választmányát vezeti) két részből álló felmérést indított el társaival. A kérdőívekkel a Csemadokon belüli és körüli viszonyokat, igényeket szerették volna pontosabban látni. A „Békés korszakváltás 2025“ lebonyolítása nem ment minden bonyodalom nélkül, ugyanis a Csemadokon belül felmerültek olyan hangok is, hogy ezzel csak Petheő próbálja tematizálni a szervezetre vonatkozó közbeszédet.
A felmérés első részét augusztus elejére értékelték ki. Ez azt mutatta, hogy a helyi szervezetekben levő potenciál adott, ám ezzel együtt hangsúlyosnak bizonyult az országos vezetéstől való elidegenedés. Emellett utánpótlási és működési nehézségeket mutattak az adatok.
Kapcsolódó cikkünk
„Békés korszakváltás 2025“ címmel készített belső felmérést a Csemadok helyzetéről Petheő Attila, a szervezet országos elnökjelöltje. Az eredmények többek között az országos vezetéstől való elidegenedést, utánpótlási és működési nehézségeket mutatnak.
Ahogy arról a nagycétényi 23. Generációk Találkozásán tartott, Kiss Beáta és Petheő Attila közti „elnökjelölti vita” kapcsán az Új Szó is beszámolt, Petheő az elmúlt hónapokban egyfajta belső felmérést végzett el a szervezeten belül. A „Békés korszakváltás 2025“ névre hallgató kezdeményezés azonban nem mindenhol talált kedvező visszhangra a Csemadok hálózatában. Petheő személye és érintettsége miatt egyesek arra biztatták a potenciális válaszadókat, hogy ne válaszoljanak a kérdéssorra.
A felmérésnek egyébként két része volt: az egyikkel a meglevő alapszervezeteket, a másikkal pedig a potenciális tagokat szólították meg. Petheő hétfőn az előbbi eredményeit, illetve ennek kiértékelését küldte szét a sajtónak – míg az utóbbi feldolgozása még folyamatban van.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Stratégiát szeretne az elnökjelölt
A Csemadok országos elnökjelöltje a kérdőív kiértékelésének szövegében úgy fogalmaz, „itt az ideje annak, hogy valamiféle cselekvési tervet, stratégiát állítsunk magunk elé“. Petheő szerint ennek híján „tovább folytatódik az elmúlt évtized tendenciája és a Csemadok lényege, az alapszervezeteink, egyre inkább eltávolodnak a felső vezetésétől“.
Végül a helyi szervezetek vezetőségében dolgozó 154 Csemadok-tag válaszolt a kérdésekre, összességében pedig 202 válasz érkezett be. Petheő információi szerint a belügy nyilvántartása apaján 434 bejegyzett tagszervezete van a Csemadoknak. A szervezet Országos Irodája által kiküldött levelek címzettlistájából következtetve pedig megközelítőleg 290 alapszervezet működik. Az elnökjelölt a számok és arányok alapján azt állítja, a kérdőív reprezentatív a „közel 50%-os alapszervezeti lefedettség“ miatt.
A központból nem kapnak elég pénzt
Már a nagycétényi vita során is látszott, hogy a Csemadok pénzügyeit kérdőjelek övezik. A központba beérkező – szlovákiai és magyarországi – pénzek sorsa ugyanis nem pontosan átlátható.
A Petheő-féle felmérés „alulnézetből” azt mutatja, hogy az alapszervezetek legfőbb bevételei a tagságtól és a helyi önkormányzatoktól érkeznek. Mindeközben a válaszadók 86,1%-ka válaszolta azt, hogy a szervezet központjából nem érkezik hozzájuk anyagi támogatás.
„A Csemadok-alapszervezetek többsége semmit nem lát a központba beérkező eurószázezrekre rúgó támogatásokból”
– áll a szövegben.
A felmérés szerint ezentúl a rendszeres kapcsolattartás terén is gondok lehetnek. Sajnálatos tendenciára mutat rá a válaszadók véleménye, amelyből az tűnik ki, hogy a 2/3-uk bizonytalannak látja, vagy negatívan vélekedik a Csemadok jövőjéről. Ehhez a következtetés szerint az is hozzájárulhat, hogy „a megkérdezettek közel 90%-kának ritkán vagy egyáltalán nincs kapcsolata a Csemadok felső vezetésével. Biztató azonban, hogy a területi választmányokkal 65,3%-nak rendszeres a kapcsolata.”
Több támogatást kérnek
A válaszok alapján úgy tűnik, az alapszervezetek a jelenleginél sokkal több segítséget igényelnének. A válaszadók 85,1%-ka például örömmel fogadna egy, az alapszervezeteknek elkülönített pályázati alapot.
„A pályázati lehetőségek felkutatásában is elfogadná a segítséget a válaszadók 75,7%-ka, sőt közel háromnegyedük indokoltnak tartaná erre a célra egy pályázatíró iroda létrehozását. Annak is örülne a válaszadók 83,2%-ka, ha az országos Csemadok a költségvetéséből biztosítana az alapszervezeteknek közéleti előadásokat, koncerteket, vagy egyéb művészeti produkciót. Az ebben adott segítségnek a válaszadók 63,9%-ka örülne, ahogy a többség örömmel fogadná, ha a helyi rendezvények megjelentetésében segítene médiafelülethez jutni az országos Csemadok“ – sorolja a szöveg az elvárásokat.
A válaszadók 86,1%-a nem tud arról, hogy a Csemadok rendelkezik-e hosszú távú kulturális stratégiával.
Súlyos kérdések az utánpótlás kapcsán
Az alapszervezeti tagság a válaszadók 43,6%-ánál csökken. A toborzással kapcsolatban 76,7%-ban tapasztalják az érdeklődés hiányát a fiatalok részéről. A második legnagyobb kihívásként (67,8%-ban) az elöregedő tagság, 26,7%-os arányban pedig a korlátozott anyagi lehetőségek merültek fel.
„A válaszadók nagy többsége az ifjúság bevonásában, a rendezvények modernizálásában, a digitális jelenlét erősítésében és az infrastruktúra fejlesztésében látja a fejlődés lehetőségét. A döntő többség modern kulturális és zenei eseményeket, ifjúsági rendezvényeket, hagyományőrző programokat, közéleti előadásokat és képzéseket, illetve szakmai előadásokat lát szívesen”
– állapítja meg a kiértékelés.
Nagyarányú, 82,7%-os a támogatottsága annak, hogy a fiatal Csemadok-tagok számára végzettséget biztosító képzéseket indítson el a szervezet, ahogy szinte ugyanennyien örülnének a művelődési táboroknak vagy annak, ha a Felvidék történelmi helyeire szerveznének kirándulásokat.
Politikával vagy nélküle?
A kérdőívben a társadalmi felelősségvállalásra és a hatalomhoz való viszonyra vonatkozó kérdések is szerepeltek. Előbbi kapcsán kiderült: a válaszadók 73,3%-ka támogatja, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben továbbra is megnyilvánuljon.
Ugyanakkor érdekes kettőség mutatkozik a politikához fűződő viszony kapcsán.
A megkérdezettek 56,4%-a ugyanis azt válaszolta: „a Csemadoknak támogatnia kell a felvidéki magyar politikumot, hogy a nemzetrésznek magyar érdekképviselete legyen a parlamentben“. Ezzel szemben a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok „pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon“.
„Ez a válasz azt a tendenciát is erősíti, miszerint pártpolitikusokat nem látnak szívesen a Csemadok országos vezetői között. Ennek tudatában rossz iránynak tűnik, ha a Csemadok politikai pártokat szolgál. Itt tartjuk fontosnak kifejezni a válaszadók óhaját, miszerint szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot az itthoni magyar szakmai szervezetekkel bizonyos témakörök mentén, amilyen például a magyar iskolaválasztás kérdése“ – hangzik a szöveg egyik következtetése.
Hiánypótlónak nevezik
A felmérés második részének kiértékelését augusztus 25-én küldte szét a sajtónak Petheő Attila. A munkát ő, valamint Bugár S. Veronika és Keresztesi Ildikó végezték. A kezdeményezés beharangozása óta egyfajta hiánypótló lépésként hivatkozik a „Békés korszakváltás 2025“-re Petheő. Állítása szerint ez az első átfogó közösségi visszajelzés a szervezet történetében. A legújabb anyagban pedig az áll, hogy a visszajelzések alapján szeretnék tervezni a jövőbeli programokat, valamint fejleszteni a kommunikációt. Feltett céljuk, hogy a Csemadok „az egész országban, minden nemzedék számára vonzó legyen“.
A felmérés második részében 461 főt tudtak megszólítani, akik életkora 14-től és több mint 65 éves korig terjedt. A 14 és 35 év közti, tehát a fiatalnak minősíthető korcsoport képezi a válaszadók 39,7%-át, vagyis több mint harmadát.
Több középiskola, hallgatói szervezet és kulturális intézmény is továbbította tagjaiknak, szimpatizánsaiknak az egyébként online formában közrebocsájtott kérdőívet. A legtöbben a Dunaszerdahelyi, Komáromi és az Érsekújvári járásokból éltek a válaszadás lehetőségével.
Több ismertség – gyengébb tagság
Ami teljesen egyértelmű, hogy a Csemadokról tudnak a válaszadók. Legalábbis 99,6%-uk válaszolt igennel az ismertséget firtató kérdésre. Bizonyára pozitív hatással van e téren az is, hogy 79,3%-uknál a településükön is működik egy-egy alapszervezet.
A megszólítottak 38,6%-a minden évben fizet tagdíjat, 22,8%-uk viszont úgy nyilatkozott, hogy nem kíván a Csemadok tagja lenni. A válaszadók 10,8%-a viszont szívesen belépne a szervezetbe, 6,9 %-uk pedig aktívan részt vesz a szervezet munkájában – ezt viszont nem formális tagként teszi. Petheőék aggasztónak tartják, hogy a megkérdezettek 11%-a korábban tag volt, de távozott a Csemadokból.
Egyébként sokan szívesen részt vennének a szervezői munkában. A válaszadók több lehetőséget is megjelölhettek, a legtöbben a családi programok (56,6%) szervezésében segítenének. Ezt követte az önkéntes munka (44,5%), versenyek és vetélkedők (30,6%) és a tanulási csoportok (19,7%) szervezése.
Előtérben a magyar kultúra – viszont modernizálni kellene
A Csemadok jelenlegi szerepét a válaszadók 74,8%-a a magyar kultúra megőrzésében látja legfontosabbnak. 43,8%-uk jó lehetőséget lát arra, hogy a közösséget építsük segítségével.
Viszont 41,2% tartja szükségesnek a modernizálást, és 21,3% elavultnak érzi a szervezet működését. Ez az adat annak tudatában lesz fontos, hogy a válaszadók 72%-a vett részt az elmúlt két évben Csemadok rendezvényen, így elmondható, hogy saját tapasztalata van a programjainkról
– áll a szövegben.
Bajok vannak a propagációval és a programkínálattal
A megkérdezettek 2/3-a azért nem vett részt a Csemadok rendezvényein, mert nem jutott kellő információhoz. 43,6%-uk egyáltalán nem tudott róluk, míg 24% nem találta meg a konkrét rendezvényről szóló információt.
„A rendezvényekről a megkérdezettek 86,1%-a értesül a Facebookon keresztül. 69,8%-uk barátokon és ismerősökön keresztül tájékozódik, 51,4% pedig plakátokról és szórólapokról. A válaszadók közel 20%-át már leginkább az Instagram, a TikTok és a YouTube felületein lehet megszólítani. Egy másik válaszadásból az is kiderül, hogy az online tartalmak közül a legtöbben a videós tartalmakat (52,7%), a közösségi média posztokat (46,6%), a podcasteket (32,8%) részesítik előnyben“ – áll a kiértékelésben.
A kiértékelők megállapították, hogy „a közösség igényeinek megfelelő rendezvényeket“ kell szervezni. Ezt arra alapozzák, hogy
a megkérdezettek a több válaszadási opció felajánlása után 54,9%-ban könnyűzenei koncerteket, 52,1%-ban családi, 51,2%-ban népzenei és néptáncos programokat szeretnének látni, hallani. Továbbá 48,8%-ot tett ki a táborok és kirándulások, 44,7%-ot pedig a különféle képzések és tanfolyamok iránti igény.
A kiértékelés szerint bevezettek egy újnak számító fogalmat is a Csemadok működése kapcsán, ami pedig a szolgáltatás: „A válaszadók kulturális ösztöndíjak kezdeményezésében, online közösségi platformok, nyelvtanfolyamok szervezésében, jogi segítségnyújtásban és karriertanácsadás elindításában is látnának lehetőséget, és ezekért, illetve a Csemadok által nyújtott szolgáltatásokért tagdíjat is hajlandók lennének fizetni, igaz, ez nagyban függ a szolgáltatás minőségétől is.“
Végül 64-en éltek az önálló vélemény megfogalmazásával is. Akadt köztük több kritikus megjegyzés is. Az egyik szerint például „sok helyen sajnos csak a koszorúzásokra korlátozódik a tevékenység“.
A fáklyát dobjuk már el végre!
– utalt egy másik válaszadó a szervezet logójára. Többségében azonban úgy látják a felmérés kiértékelői, hogy építő észrevételeket kaptak, ami szerintük azt jelenti, hogy „a közösségünk tagjai bíznak a Csemadok jövőjében”.
A nyári nagycétényi találkozón kettesben vitázott a másik jelölttel, Kiss Beátával. Az ott elhangzottak alapján eléggé kuszának tűnnek a Csemadok országos pénzügyei. Elnökként hogyan tenné transzparensebbé azt, ahogyan a szervezet mind a szlovák, mind a magyarországi pénzekkel bánik? Tervez-e esetleg valamilyen utólagos átvilágítást, hogy tisztában lássunk?
A vitapartneremmel ellentétben én sosem voltam az országos elnökség tagja. Tehát neki kell tudnia arról, hogy miből gazdálkodik a szervezet. Mi csak azt látjuk, hogy az alapszervezeteknek a pénzből nem jutott semmi.
A szlovák és a magyarországi állami támogatások – ha jól tudom – összesen közel 800 ezer, működési költségekre kapott eurót jelentenek. Nagyon fontos, hogy ennek az összegnek egy részét az alapszervezetek kapják meg azért, hogy a helyi közösségek erősödjenek.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Az pedig, hogy mi az átláthatóság, nem is kérdés. Legalább az országos tanácsnak tudnia kéne, hogy mire mennyi pénz megy el. Furán hangozhat, de a Csemadok valójában egy szolgáltatás a felvidéki magyar közösség felé. A szolgáltatásokért csak közvetett úton fizetnek azok, akik részesülnek belőle, hiszen a felmérésünk szerint az önkormányzatok támogatják a helyi szervezetek többségét, illetve más szlovákiai és magyarországi állami forrásokból – például a Kisebbség Kulturális Alaptól – is kapnak az országos rendezvények pénzt. Van, aki ezt kevesli, de szerintem azért egy eléggé szép tétel jut az országos rendezvényekre, tehát lehet belőle dolgozni.
Az országos vezetés elvárja a Csemadok alapszervezeteitől, hogy az évzáró taggyűléseiken minden fillérről elszámoljanak. Ugyanilyen elszámolást érdemelne meg mindenki az országos vezetés részéről.
Elérhető lenne ez a kimutatás a nyilvánosság számára is?
Az az elsődleges, hogy belülről lássa mindenki az elszámolást.
Ezeknek a pénzügyi kapcsolatoknak van politikai vonatkozása is. Vagyis a Csemadok valamilyen módon mindig függ attól is, hogy milyen összetételű kormányok vannak Pozsonyban és Budapesten. Hogyan látja most a Csemadok szerepét ebben a viszonyrendszerben? Esetleg hogyan növelné a szervezet autonómiáját?
Az anyagiak után a politika és a Csemadok kapcsolata szokott felmerülni. Megint csak hivatkozhatok a felmérésünkre. A válaszadóink 73,3%-ka támogatta, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon. 56,4%-uk pedig úgy látta, hogy a Csemadoknak támogatnia kell a magyar politikumot abban, hogy bejusson a parlamentbe. Viszont a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon.
Azt gondolom mind a három válasz üzenet. Hogy lehet ezt a helyzetet kezelni? Úgy, hogy sokkal inkább saját lábakra kell állnunk. Például a Csemadokból hiányzik egy olyan pályázatíró iroda, ami azzal foglalkozik, hogy a meglévő ingatlanok jó állapotban legyenek.
Jó volna esetleg az is, ha a pályázatírásnál nyitna a szervezet Európa felé, ami erősítené a függetlenségünket a mindenkori politikai behatásoktól. Az európai pályázatokban nagyban segítene bennünket az, hogy több EU-s tagállam területén vannak testvérszervezeteink, akikkel közösen tudnánk pályázni.
A Csemadok egy ernyőszervezet, amely nagyon sokféle embert integrál. Eközben egy olyan világban élünk, ami iszonyatosan polarizált mindenfajta politikai szimpátiák, ideológiák mentén. Talán nem naivitás feltételezni, hogy a mindenkori elnöknek ezt a társadalmi helyzetet kívül és belül is menedzselnie kell. Hogyan próbálná elvégezni ezt a feladatot?
Én egy nemzeti konzervatív-keresztény érzületű ember vagyok. Viszont tíz évvel ezelőtt azért pellengéreztek ki, mert azt mondtam, hogy a politikában is össze kell fogni, s nyitni mindenki felé azért, hogy a felvidéki magyarságnak képviselete legyen a szlovákiai törvényhozásban. A szélsőségeknek – legyenek azok liberális, jobb- vagy baloldaliak – én nem szeretnék teret adni.
A demokrácia alapja pluralizmus, és engem rendkívüli módon nem érdekel az, hogy ki melyik pártra szavaz. Nem érdekel, hogy ki milyen fölvonulásokra jár, de azért mindenki tartsa tiszteletben a Csemadok logóját.
Szerintem a szabadság nemcsak addig tart, míg az ember a másik fizikai szabadságát nem sérti – hanem addig, amíg az ember a másik gondolati, lelki szabadságát sem sérti meg. Azok a magyar emberek, akik eljönnek a Csemadokba, és a közösségért akarnak tenni, azoknak mindig van és lesz helyük közöttünk.
Átláthatóbbá tenni a Csemadokot
Kerestem éves beszámolókat a Csemadok működéséről, és nem nagyon találtam. Nemcsak a pénzügyi beszámoló hiányzik, tartalmi beszámolót sem lehet találni. Tervez ezen változtatni? Elnökként nyilvánosabbá tenné a szervezet munkáját? Nyilvánosságra hozná a költségvetését, beszámolna a működéséről a nyilvánosság előtt?
Ezt is több helyen elmondtam, hogy támogatom a nagyobb nyilvánosságot.
Éppen azért, mert az elmúlt hetekben rengeteg téves információ és álhír terjedt, erősödött a gyanakvás a támogatások felhasználásával kapcsolatban, amire az egyedüli lehetséges válasz, hogy a lehető legjobban átláthatóvá kell tenni a Csemadok gazdálkodását.
Ennek bizonyára megvannak a jó, pozitív példái. Én bevallom, szlovák szervezeteknek nem néztem utána, de úgy alapvetően nem látok igazán jó példát arra, hogy hogyan mutatják ki a civil szervezetek a külvilág számára a saját költségvetésüket. Nemcsak a Csemadoknak nincs fönt a honlapján, más civil szervezetek esetében sem nyilvános az elszámolás. Már akinek egyáltalán van a honlapja.
Az alapítványoknak például kötelező közétenniük az éves beszámolójukat, aminek része a részletes pénzügyi beszámoló is, és ezt meg is teszik.
Igen, de a Csemadok nem alapítvány.
Vannak olyan polgári társulások is, amelyek ezt megteszik.
Bevallom, még nem vizsgáltam, hogy ezt hogyan és miként teszik meg, de minden pozitív példát követni fogunk, mert én is azt vallom, hogy a szervezet működését átláthatóvá kell tenni.
Elnökként hogyan változtatná meg a szervezet működését?
Elsősorban azt, amit az ön is említett, hogy nem talált megfelelő beszámolót, illetve kevés információt talált a szövetség működéséről. A 21. században az a kommunikáció, ami jelenleg kifelé és befelé, a szervezeten belül zajlik, nem jó, nem elég hatékony. Nem adunk megfelelő tájékoztatást a külső környezetünk számára arról, hogy mit is csinál a Csemadok, pedig rengeteg értéket teremt, amiről nagyon sokan nem tudnak.
Tehát jobban és alaposabban be kellene mutatni magunkat. A marketing, a management és a sajtó olyan dolgok, amit egy ekkora nagy szervezet, mint a miénk, nem spórolhat meg.
A másik fontos dolog, hogy többen bírálták a járási titkáraink munkáját. Én úgy gondolom, hogy a legtöbb járási titkár jól és odaadóan végzi a munkáját, de mint ahogy máshol is, a Csemadoknak is nagyon hasznos lenne az állandó folyamatos képzés. Tehát a titkáraink és a szervezeti vezetőink számára képzéseket szerveznék. A szervezeti struktúrát nem változtatnám, viszont fontosnak tartom egy mentorhálózat kiépítését a művészeti csoportjaink megsegítésére, több csoport vezetője is igényelte ezt. Ez ráadásul nem olcsó, tehát erre még forrást kell találni.
Emellett azonban nagyon fontos célom a közhangulat, és a Csemadok megítélésének a befolyásolása. Még mindig sokan vannak olyanok a felvidéki magyar értelmiség köreiben, akik úgy gondolják, hogy a Csemadok csak egy művileg fenntartott, kommunizmusból ránk maradt szervezet, ami nem csinál semmit, csak nyeli a pénzt. Szándékosan fogalmazok sarkítva, mivel ez egyáltalán nem igaz. De ezen kell a megfelelő kommunikációval változtatni, vagyis a nem csemadokos réteg hozzáállását is pozitívra szeretném fordítani. A csemadokosoknak pedig visszaadni a hitet, az örömet és az optimizmust, hogy érdemes a Csemadokban dolgozni.
Ellenfele, Petheő Attila a nyár elején készített egy állapotfelmérést (a felmérés eredményeiről itt és itt olvashat) a Csemadok-alapszervezetek körében. Mennyire tartja ezt a felmérést objektívnak és hasznosnak? Ha ön nyeri az elnökválasztást, tudja, akarja majd ezt használni?
A kérdőíves felmérés ötletét én nagyon jónak találtam, de a kérdéseket látva voltak fenntartásaim. Voltak köztük rávezető kérdések, amelyek előre sugalmazták, hogy milyen választ kell adni. Ezzel együtt biztosan vannak benne hasznos információk, mindig minden kutatás eredménye hasznos. Én azonban ezt mindenképpen kiegészíteném nagyon-nagyon sok személyes találkozóval és beszélgetéssel, a régiókban dolgozó csemadokosokkal, alapszervezeti elnökökkel, területi választmányi tagokkal. Nem csak egy-egy rendezvényen szeretnék velük találkozni, hanem célirányosan, azért is, hogy megbeszéljük az ügyes-bajos dolgaikat. Én az élő szóban, a személyes beszélgetésekben nagyon nagy mértékben hiszek.
Politikusból Csemadok-elnök
Az ön személyében egy volt politikus készül megpályázni az elnöki posztot, ez részben elmondható az ellenjelöltjéről, Petheő Attiláról is, aki szintén politizált egy időben. A jelenlegi Csemadok-elnök, Bárdos Gyula is a politikából érkezett, sokáig párhuzamosan politikai munkát is folytatott. Szabály a Csemadokban, hogy az elnöknek a politikából kell érkeznie? És lehetőleg az MKP-ból vagy annak utódszervezeteiből kell érkezniük?
Nem, ez egyáltalán nem szabály, de szerintem nem is testi hiba. Én akkor is csemadokos voltam, amikor az MKP-ban oktatáspolitikai alelnöki tisztséget töltöttem be.
Az élet alakította így: a felvidéki magyar politizálás gyökere a Csemadokban van. Akik annak idején a rendszerváltás után a magyar politikai élet jelentős személyiségeivé váltak, azok közül nagyon sokan a rendszerváltás előtt a Csemadokban tanulták meg a közösségi munkát.
Ott ismerték meg a felvidéki magyar társadalom gondjait, és itt szocializálódtak. A mai magyar párt vezetőinek – vagy korábban az MKP vezetőinek is – a döntő többsége kapcsolódott a Csemadokhoz. Nekem is van politikai múltam, de bízom benne, hogy nincs miért szégyenkeznem. Jelenleg nem vagyok aktív politikus, annak ellenére, hogy kaptam ez irányú felkérést. Viszont alsó tagozatos koromtól mindig ott voltam minden Csemadok-rendezvényen, 16 éves koromtól tag vagyok, mindig csemadokos voltam.
Ön szerint a Csemadoknak kell, szabad politizálnia? Láttunk már olyat, hogy a szervezet bekapcsolódott politikai aláírásgyűjtésbe az egyik magyar párt számára, vagy akár a köztársaságielnök-jelölt számára. Igaz, akkor Bárdos Gyula volt az elnökjelölt, aki egyben a Csemadok elnöke is volt. Ön szerint mennyire szabad belefolynia a politikába a szervezetnek, vagy mennyire szabad beengednie a politikát a szervezetbe?
Én úgy gondolom, hogy minden helyzet más és más. Arról a bizonyos aláírásgyűjtésről nagyon-nagyon megoszlott a Csemadok tagságának véleménye. Én úgy látom azonban, hogy volt egy jó szándék és egy nemes cél mögötte: az, hogy segítsük az egységes magyar politizálás létrejöttét. Ez végső soron megtörtént. Ezzel most nem azt mondom, hogy ez jó volt vagy nem volt jó, csak azt, hogy nem lehet általánosítani, nem lehet azt mondani, hogy a Csemadok mindenből maradjon ki.
Mert, ha jön egy olyan politikai helyzet, amiből a felvidéki magyarság egésze nagyon rosszul jönne ki, akkor a Csemadok nem teheti meg, hogy azt mondja: én nem politizálok.
De általánosan azt mondhatom, hogy a közvetlen pártpolitikában nem, de közvetve igenis kötelessége a Csemadoknak hozzájárulni ahhoz, hogy a felvidéki magyar érdekképviselet meglegyen, hogy támogassuk a felvidéki magyarságot a gyarapodásában. És ezt most nem közhelyként mondom, hanem azt értem alatta, hogy amikor olyan helyzet van, amikor a hangunkat kell hallatni, amikor szólni kell, akkor ott kell, hogy legyen a Csemadok is, mert még mindig a Csemadoknak van a legközvetlenebb kapcsolata a magyar emberekkel.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Kapcsolódó cikkünk
Petheő Attilát sokan sokfelől ismerhetik. Nagyjából tíz évvel ezelőtt került ki a napi pártpolitikából. Akkor az MKP és a Híd összefogását szorgalmazta komáromi szinten, majd emiatt kényszerűleg vissza kellett vonulnia a közéletből. A Csemadokban ugyanakkor lassan két évtizede játszik vezető szerepet a Komáromi Területi Választmányban, emellett pedig elkezdte építeni az egyetemi tanári pályáját. A nyár elején kiderült, hogy ő lesz a szervezet egyik országos elnökjelöltje.
(A Csemadok szeptember 20-i országos tisztújtása előtt lapunk mindhárom elnökjelöltet megkereste azzal, hogy interjút készítsen velük. Kiss Beáta és Hrubík Béla előtt elsőként Petheő Attila mondott igent, így most „érkezési sorrendben“ a vele készült beszélgetést közöljük.)
Aki ismeri önt, az tudja, hogy töltött már be közéleti-politikai szerepet. Jelenleg a közművelődés terepén aktív, illetve egy ideje egyetemi oktatóként is dolgozik. Ezek mellett végül miért döntött úgy, hogy indul a Csemadok országos elnöki tisztségéért?
Külön motivál engem az – s ez talán furán hangzik –, hogy úgymond „tehetek a nemzetrészért“. Van egy elképzelésem arról, hogy miként lehetne előrelendíteni ezt a szervezetet, ahol tulajdonképpen 19 éve dolgozom, Komáromi járási elnökként. Évente több tucat helyre, rendezvényre, alapszervezethez jutok el, s ezeknél nagyjából látom, hogy hol szorít a cipő. Nagyon motivál az emberekkel való foglalkozás. Felfrissít, hogy a fiatalabbakkal is tudok foglalkozni, és őket valahogy be tudom vonni a munkába. És tulajdonképpen maga a munka is motivál azzal, hogy menni kell, majd rendezni a dolgokat és valamit teremteni.
A csemadokos tapasztalatainak jó részét a Komáromi járásban szerezte. Mennyire érzi ezt „reprezentatívnak“, hogyan vonatkoztatható mondjuk a Tőketerebesi járásra?
Ha belegondolunk, akkor a Komáromi járáson belül is jószerével minden falu más. Hogy miként működnek a dolgok Királyhelmecen, Gömörben, a szórványvidékeken, azt viszont szintén az emberi kapcsolatokon keresztül ismerem. A Csemadok feladata mindenhol az, hogy helyi közösséget építsünk, majd azt megerősítsük, ami aztán életben tartja a felvidéki magyar közösséget. Ez is egy óriás motiváció számomra.
Kapcsolódó cikkünk
„Békés korszakváltás 2025“ címmel készített belső felmérést a Csemadok helyzetéről Petheő Attila, a szervezet országos elnökjelöltje. Az eredmények többek között az országos vezetéstől való elidegenedést, utánpótlási és működési nehézségeket mutatnak.
Ahogy arról a nagycétényi 23. Generációk Találkozásán tartott, Kiss Beáta és Petheő Attila közti „elnökjelölti vita” kapcsán az Új Szó is beszámolt, Petheő az elmúlt hónapokban egyfajta belső felmérést végzett el a szervezeten belül. A „Békés korszakváltás 2025“ névre hallgató kezdeményezés azonban nem mindenhol talált kedvező visszhangra a Csemadok hálózatában. Petheő személye és érintettsége miatt egyesek arra biztatták a potenciális válaszadókat, hogy ne válaszoljanak a kérdéssorra.
A felmérésnek egyébként két része volt: az egyikkel a meglevő alapszervezeteket, a másikkal pedig a potenciális tagokat szólították meg. Petheő hétfőn az előbbi eredményeit, illetve ennek kiértékelését küldte szét a sajtónak – míg az utóbbi feldolgozása még folyamatban van.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Stratégiát szeretne az elnökjelölt
A Csemadok országos elnökjelöltje a kérdőív kiértékelésének szövegében úgy fogalmaz, „itt az ideje annak, hogy valamiféle cselekvési tervet, stratégiát állítsunk magunk elé“. Petheő szerint ennek híján „tovább folytatódik az elmúlt évtized tendenciája és a Csemadok lényege, az alapszervezeteink, egyre inkább eltávolodnak a felső vezetésétől“.
Végül a helyi szervezetek vezetőségében dolgozó 154 Csemadok-tag válaszolt a kérdésekre, összességében pedig 202 válasz érkezett be. Petheő információi szerint a belügy nyilvántartása apaján 434 bejegyzett tagszervezete van a Csemadoknak. A szervezet Országos Irodája által kiküldött levelek címzettlistájából következtetve pedig megközelítőleg 290 alapszervezet működik. Az elnökjelölt a számok és arányok alapján azt állítja, a kérdőív reprezentatív a „közel 50%-os alapszervezeti lefedettség“ miatt.
A központból nem kapnak elég pénzt
Már a nagycétényi vita során is látszott, hogy a Csemadok pénzügyeit kérdőjelek övezik. A központba beérkező – szlovákiai és magyarországi – pénzek sorsa ugyanis nem pontosan átlátható.
A Petheő-féle felmérés „alulnézetből” azt mutatja, hogy az alapszervezetek legfőbb bevételei a tagságtól és a helyi önkormányzatoktól érkeznek. Mindeközben a válaszadók 86,1%-ka válaszolta azt, hogy a szervezet központjából nem érkezik hozzájuk anyagi támogatás.
„A Csemadok-alapszervezetek többsége semmit nem lát a központba beérkező eurószázezrekre rúgó támogatásokból”
– áll a szövegben.
A felmérés szerint ezentúl a rendszeres kapcsolattartás terén is gondok lehetnek. Sajnálatos tendenciára mutat rá a válaszadók véleménye, amelyből az tűnik ki, hogy a 2/3-uk bizonytalannak látja, vagy negatívan vélekedik a Csemadok jövőjéről. Ehhez a következtetés szerint az is hozzájárulhat, hogy „a megkérdezettek közel 90%-kának ritkán vagy egyáltalán nincs kapcsolata a Csemadok felső vezetésével. Biztató azonban, hogy a területi választmányokkal 65,3%-nak rendszeres a kapcsolata.”
Több támogatást kérnek
A válaszok alapján úgy tűnik, az alapszervezetek a jelenleginél sokkal több segítséget igényelnének. A válaszadók 85,1%-ka például örömmel fogadna egy, az alapszervezeteknek elkülönített pályázati alapot.
„A pályázati lehetőségek felkutatásában is elfogadná a segítséget a válaszadók 75,7%-ka, sőt közel háromnegyedük indokoltnak tartaná erre a célra egy pályázatíró iroda létrehozását. Annak is örülne a válaszadók 83,2%-ka, ha az országos Csemadok a költségvetéséből biztosítana az alapszervezeteknek közéleti előadásokat, koncerteket, vagy egyéb művészeti produkciót. Az ebben adott segítségnek a válaszadók 63,9%-ka örülne, ahogy a többség örömmel fogadná, ha a helyi rendezvények megjelentetésében segítene médiafelülethez jutni az országos Csemadok“ – sorolja a szöveg az elvárásokat.
A válaszadók 86,1%-a nem tud arról, hogy a Csemadok rendelkezik-e hosszú távú kulturális stratégiával.
Súlyos kérdések az utánpótlás kapcsán
Az alapszervezeti tagság a válaszadók 43,6%-ánál csökken. A toborzással kapcsolatban 76,7%-ban tapasztalják az érdeklődés hiányát a fiatalok részéről. A második legnagyobb kihívásként (67,8%-ban) az elöregedő tagság, 26,7%-os arányban pedig a korlátozott anyagi lehetőségek merültek fel.
„A válaszadók nagy többsége az ifjúság bevonásában, a rendezvények modernizálásában, a digitális jelenlét erősítésében és az infrastruktúra fejlesztésében látja a fejlődés lehetőségét. A döntő többség modern kulturális és zenei eseményeket, ifjúsági rendezvényeket, hagyományőrző programokat, közéleti előadásokat és képzéseket, illetve szakmai előadásokat lát szívesen”
– állapítja meg a kiértékelés.
Nagyarányú, 82,7%-os a támogatottsága annak, hogy a fiatal Csemadok-tagok számára végzettséget biztosító képzéseket indítson el a szervezet, ahogy szinte ugyanennyien örülnének a művelődési táboroknak vagy annak, ha a Felvidék történelmi helyeire szerveznének kirándulásokat.
Politikával vagy nélküle?
A kérdőívben a társadalmi felelősségvállalásra és a hatalomhoz való viszonyra vonatkozó kérdések is szerepeltek. Előbbi kapcsán kiderült: a válaszadók 73,3%-ka támogatja, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben továbbra is megnyilvánuljon.
Ugyanakkor érdekes kettőség mutatkozik a politikához fűződő viszony kapcsán.
A megkérdezettek 56,4%-a ugyanis azt válaszolta: „a Csemadoknak támogatnia kell a felvidéki magyar politikumot, hogy a nemzetrésznek magyar érdekképviselete legyen a parlamentben“. Ezzel szemben a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok „pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon“.
„Ez a válasz azt a tendenciát is erősíti, miszerint pártpolitikusokat nem látnak szívesen a Csemadok országos vezetői között. Ennek tudatában rossz iránynak tűnik, ha a Csemadok politikai pártokat szolgál. Itt tartjuk fontosnak kifejezni a válaszadók óhaját, miszerint szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot az itthoni magyar szakmai szervezetekkel bizonyos témakörök mentén, amilyen például a magyar iskolaválasztás kérdése“ – hangzik a szöveg egyik következtetése.
Nyár elején az ön kezdeményezésére elvégeztek egy kettős felmérést a Csemadok helyzetéről, amelynek a kiértékelését mi is közöltük (a cikkek ITT és ITT olvashatóak). Hogy tekint vissza most a kérdőívezésre, valamint mit válaszol azokra a kritikákra, amelyek szerint ezzel igazából csak tematizálta a saját elnöki kampányát?
Azt gondolom, hogy egy fontos felmérésről volt szó, amit hárman csináltunk két csemadokos kolléganővel. Nagyon sok olyan kérdésre választ kaptunk, amelyeket eddig még fel sem tettek az embereknek.
Hogy ez egy „populista“ húzás volt, s tematizáltam vele az elnökjelölti kampányomat, arról azt gondolom, hogy az ilyesmire mindenkinek volt lehetősége. Azt pedig nem értem, hogy a Csemadok eddig miért nem csinált évente legalább két ilyen kérdőíves felmérést.
Azt javaslom mindenkinek, aki a kérdőívekben valamiféle „varázslatot“ lát, hogy egyszerűen csak olvassa át a válaszokat, majd mérlegelje, hogy mire volt jó mindez, és egy kicsit vonatkoztasson el attól, hogy most egy elnökválasztás előtt állunk.
Kapcsolódó cikkünk
Az egyik országos elnökjelölt által kezdeményezett „Békés korszakváltás 2025“ felmérés második, „Csemadok és közösség“ című része a potenciális szervezeti tagok és a közönség igényeit igyekezett feltérképezni.
A nyár elején vált nyilvánossá, hogy a Csemadok országos elnöki tisztségéért induló Petheő Attila (aki jelenleg a szervezet Komáromi Területi Választmányát vezeti) két részből álló felmérést indított el társaival. A kérdőívekkel a Csemadokon belüli és körüli viszonyokat, igényeket szerették volna pontosabban látni. A „Békés korszakváltás 2025“ lebonyolítása nem ment minden bonyodalom nélkül, ugyanis a Csemadokon belül felmerültek olyan hangok is, hogy ezzel csak Petheő próbálja tematizálni a szervezetre vonatkozó közbeszédet.
A felmérés első részét augusztus elejére értékelték ki. Ez azt mutatta, hogy a helyi szervezetekben levő potenciál adott, ám ezzel együtt hangsúlyosnak bizonyult az országos vezetéstől való elidegenedés. Emellett utánpótlási és működési nehézségeket mutattak az adatok.
Kapcsolódó cikkünk
„Békés korszakváltás 2025“ címmel készített belső felmérést a Csemadok helyzetéről Petheő Attila, a szervezet országos elnökjelöltje. Az eredmények többek között az országos vezetéstől való elidegenedést, utánpótlási és működési nehézségeket mutatnak.
Ahogy arról a nagycétényi 23. Generációk Találkozásán tartott, Kiss Beáta és Petheő Attila közti „elnökjelölti vita” kapcsán az Új Szó is beszámolt, Petheő az elmúlt hónapokban egyfajta belső felmérést végzett el a szervezeten belül. A „Békés korszakváltás 2025“ névre hallgató kezdeményezés azonban nem mindenhol talált kedvező visszhangra a Csemadok hálózatában. Petheő személye és érintettsége miatt egyesek arra biztatták a potenciális válaszadókat, hogy ne válaszoljanak a kérdéssorra.
A felmérésnek egyébként két része volt: az egyikkel a meglevő alapszervezeteket, a másikkal pedig a potenciális tagokat szólították meg. Petheő hétfőn az előbbi eredményeit, illetve ennek kiértékelését küldte szét a sajtónak – míg az utóbbi feldolgozása még folyamatban van.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Stratégiát szeretne az elnökjelölt
A Csemadok országos elnökjelöltje a kérdőív kiértékelésének szövegében úgy fogalmaz, „itt az ideje annak, hogy valamiféle cselekvési tervet, stratégiát állítsunk magunk elé“. Petheő szerint ennek híján „tovább folytatódik az elmúlt évtized tendenciája és a Csemadok lényege, az alapszervezeteink, egyre inkább eltávolodnak a felső vezetésétől“.
Végül a helyi szervezetek vezetőségében dolgozó 154 Csemadok-tag válaszolt a kérdésekre, összességében pedig 202 válasz érkezett be. Petheő információi szerint a belügy nyilvántartása apaján 434 bejegyzett tagszervezete van a Csemadoknak. A szervezet Országos Irodája által kiküldött levelek címzettlistájából következtetve pedig megközelítőleg 290 alapszervezet működik. Az elnökjelölt a számok és arányok alapján azt állítja, a kérdőív reprezentatív a „közel 50%-os alapszervezeti lefedettség“ miatt.
A központból nem kapnak elég pénzt
Már a nagycétényi vita során is látszott, hogy a Csemadok pénzügyeit kérdőjelek övezik. A központba beérkező – szlovákiai és magyarországi – pénzek sorsa ugyanis nem pontosan átlátható.
A Petheő-féle felmérés „alulnézetből” azt mutatja, hogy az alapszervezetek legfőbb bevételei a tagságtól és a helyi önkormányzatoktól érkeznek. Mindeközben a válaszadók 86,1%-ka válaszolta azt, hogy a szervezet központjából nem érkezik hozzájuk anyagi támogatás.
„A Csemadok-alapszervezetek többsége semmit nem lát a központba beérkező eurószázezrekre rúgó támogatásokból”
– áll a szövegben.
A felmérés szerint ezentúl a rendszeres kapcsolattartás terén is gondok lehetnek. Sajnálatos tendenciára mutat rá a válaszadók véleménye, amelyből az tűnik ki, hogy a 2/3-uk bizonytalannak látja, vagy negatívan vélekedik a Csemadok jövőjéről. Ehhez a következtetés szerint az is hozzájárulhat, hogy „a megkérdezettek közel 90%-kának ritkán vagy egyáltalán nincs kapcsolata a Csemadok felső vezetésével. Biztató azonban, hogy a területi választmányokkal 65,3%-nak rendszeres a kapcsolata.”
Több támogatást kérnek
A válaszok alapján úgy tűnik, az alapszervezetek a jelenleginél sokkal több segítséget igényelnének. A válaszadók 85,1%-ka például örömmel fogadna egy, az alapszervezeteknek elkülönített pályázati alapot.
„A pályázati lehetőségek felkutatásában is elfogadná a segítséget a válaszadók 75,7%-ka, sőt közel háromnegyedük indokoltnak tartaná erre a célra egy pályázatíró iroda létrehozását. Annak is örülne a válaszadók 83,2%-ka, ha az országos Csemadok a költségvetéséből biztosítana az alapszervezeteknek közéleti előadásokat, koncerteket, vagy egyéb művészeti produkciót. Az ebben adott segítségnek a válaszadók 63,9%-ka örülne, ahogy a többség örömmel fogadná, ha a helyi rendezvények megjelentetésében segítene médiafelülethez jutni az országos Csemadok“ – sorolja a szöveg az elvárásokat.
A válaszadók 86,1%-a nem tud arról, hogy a Csemadok rendelkezik-e hosszú távú kulturális stratégiával.
Súlyos kérdések az utánpótlás kapcsán
Az alapszervezeti tagság a válaszadók 43,6%-ánál csökken. A toborzással kapcsolatban 76,7%-ban tapasztalják az érdeklődés hiányát a fiatalok részéről. A második legnagyobb kihívásként (67,8%-ban) az elöregedő tagság, 26,7%-os arányban pedig a korlátozott anyagi lehetőségek merültek fel.
„A válaszadók nagy többsége az ifjúság bevonásában, a rendezvények modernizálásában, a digitális jelenlét erősítésében és az infrastruktúra fejlesztésében látja a fejlődés lehetőségét. A döntő többség modern kulturális és zenei eseményeket, ifjúsági rendezvényeket, hagyományőrző programokat, közéleti előadásokat és képzéseket, illetve szakmai előadásokat lát szívesen”
– állapítja meg a kiértékelés.
Nagyarányú, 82,7%-os a támogatottsága annak, hogy a fiatal Csemadok-tagok számára végzettséget biztosító képzéseket indítson el a szervezet, ahogy szinte ugyanennyien örülnének a művelődési táboroknak vagy annak, ha a Felvidék történelmi helyeire szerveznének kirándulásokat.
Politikával vagy nélküle?
A kérdőívben a társadalmi felelősségvállalásra és a hatalomhoz való viszonyra vonatkozó kérdések is szerepeltek. Előbbi kapcsán kiderült: a válaszadók 73,3%-ka támogatja, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben továbbra is megnyilvánuljon.
Ugyanakkor érdekes kettőség mutatkozik a politikához fűződő viszony kapcsán.
A megkérdezettek 56,4%-a ugyanis azt válaszolta: „a Csemadoknak támogatnia kell a felvidéki magyar politikumot, hogy a nemzetrésznek magyar érdekképviselete legyen a parlamentben“. Ezzel szemben a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok „pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon“.
„Ez a válasz azt a tendenciát is erősíti, miszerint pártpolitikusokat nem látnak szívesen a Csemadok országos vezetői között. Ennek tudatában rossz iránynak tűnik, ha a Csemadok politikai pártokat szolgál. Itt tartjuk fontosnak kifejezni a válaszadók óhaját, miszerint szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot az itthoni magyar szakmai szervezetekkel bizonyos témakörök mentén, amilyen például a magyar iskolaválasztás kérdése“ – hangzik a szöveg egyik következtetése.
Hiánypótlónak nevezik
A felmérés második részének kiértékelését augusztus 25-én küldte szét a sajtónak Petheő Attila. A munkát ő, valamint Bugár S. Veronika és Keresztesi Ildikó végezték. A kezdeményezés beharangozása óta egyfajta hiánypótló lépésként hivatkozik a „Békés korszakváltás 2025“-re Petheő. Állítása szerint ez az első átfogó közösségi visszajelzés a szervezet történetében. A legújabb anyagban pedig az áll, hogy a visszajelzések alapján szeretnék tervezni a jövőbeli programokat, valamint fejleszteni a kommunikációt. Feltett céljuk, hogy a Csemadok „az egész országban, minden nemzedék számára vonzó legyen“.
A felmérés második részében 461 főt tudtak megszólítani, akik életkora 14-től és több mint 65 éves korig terjedt. A 14 és 35 év közti, tehát a fiatalnak minősíthető korcsoport képezi a válaszadók 39,7%-át, vagyis több mint harmadát.
Több középiskola, hallgatói szervezet és kulturális intézmény is továbbította tagjaiknak, szimpatizánsaiknak az egyébként online formában közrebocsájtott kérdőívet. A legtöbben a Dunaszerdahelyi, Komáromi és az Érsekújvári járásokból éltek a válaszadás lehetőségével.
Több ismertség – gyengébb tagság
Ami teljesen egyértelmű, hogy a Csemadokról tudnak a válaszadók. Legalábbis 99,6%-uk válaszolt igennel az ismertséget firtató kérdésre. Bizonyára pozitív hatással van e téren az is, hogy 79,3%-uknál a településükön is működik egy-egy alapszervezet.
A megszólítottak 38,6%-a minden évben fizet tagdíjat, 22,8%-uk viszont úgy nyilatkozott, hogy nem kíván a Csemadok tagja lenni. A válaszadók 10,8%-a viszont szívesen belépne a szervezetbe, 6,9 %-uk pedig aktívan részt vesz a szervezet munkájában – ezt viszont nem formális tagként teszi. Petheőék aggasztónak tartják, hogy a megkérdezettek 11%-a korábban tag volt, de távozott a Csemadokból.
Egyébként sokan szívesen részt vennének a szervezői munkában. A válaszadók több lehetőséget is megjelölhettek, a legtöbben a családi programok (56,6%) szervezésében segítenének. Ezt követte az önkéntes munka (44,5%), versenyek és vetélkedők (30,6%) és a tanulási csoportok (19,7%) szervezése.
Előtérben a magyar kultúra – viszont modernizálni kellene
A Csemadok jelenlegi szerepét a válaszadók 74,8%-a a magyar kultúra megőrzésében látja legfontosabbnak. 43,8%-uk jó lehetőséget lát arra, hogy a közösséget építsük segítségével.
Viszont 41,2% tartja szükségesnek a modernizálást, és 21,3% elavultnak érzi a szervezet működését. Ez az adat annak tudatában lesz fontos, hogy a válaszadók 72%-a vett részt az elmúlt két évben Csemadok rendezvényen, így elmondható, hogy saját tapasztalata van a programjainkról
– áll a szövegben.
Bajok vannak a propagációval és a programkínálattal
A megkérdezettek 2/3-a azért nem vett részt a Csemadok rendezvényein, mert nem jutott kellő információhoz. 43,6%-uk egyáltalán nem tudott róluk, míg 24% nem találta meg a konkrét rendezvényről szóló információt.
„A rendezvényekről a megkérdezettek 86,1%-a értesül a Facebookon keresztül. 69,8%-uk barátokon és ismerősökön keresztül tájékozódik, 51,4% pedig plakátokról és szórólapokról. A válaszadók közel 20%-át már leginkább az Instagram, a TikTok és a YouTube felületein lehet megszólítani. Egy másik válaszadásból az is kiderül, hogy az online tartalmak közül a legtöbben a videós tartalmakat (52,7%), a közösségi média posztokat (46,6%), a podcasteket (32,8%) részesítik előnyben“ – áll a kiértékelésben.
A kiértékelők megállapították, hogy „a közösség igényeinek megfelelő rendezvényeket“ kell szervezni. Ezt arra alapozzák, hogy
a megkérdezettek a több válaszadási opció felajánlása után 54,9%-ban könnyűzenei koncerteket, 52,1%-ban családi, 51,2%-ban népzenei és néptáncos programokat szeretnének látni, hallani. Továbbá 48,8%-ot tett ki a táborok és kirándulások, 44,7%-ot pedig a különféle képzések és tanfolyamok iránti igény.
A kiértékelés szerint bevezettek egy újnak számító fogalmat is a Csemadok működése kapcsán, ami pedig a szolgáltatás: „A válaszadók kulturális ösztöndíjak kezdeményezésében, online közösségi platformok, nyelvtanfolyamok szervezésében, jogi segítségnyújtásban és karriertanácsadás elindításában is látnának lehetőséget, és ezekért, illetve a Csemadok által nyújtott szolgáltatásokért tagdíjat is hajlandók lennének fizetni, igaz, ez nagyban függ a szolgáltatás minőségétől is.“
Végül 64-en éltek az önálló vélemény megfogalmazásával is. Akadt köztük több kritikus megjegyzés is. Az egyik szerint például „sok helyen sajnos csak a koszorúzásokra korlátozódik a tevékenység“.
A fáklyát dobjuk már el végre!
– utalt egy másik válaszadó a szervezet logójára. Többségében azonban úgy látják a felmérés kiértékelői, hogy építő észrevételeket kaptak, ami szerintük azt jelenti, hogy „a közösségünk tagjai bíznak a Csemadok jövőjében”.
A nyári nagycétényi találkozón kettesben vitázott a másik jelölttel, Kiss Beátával. Az ott elhangzottak alapján eléggé kuszának tűnnek a Csemadok országos pénzügyei. Elnökként hogyan tenné transzparensebbé azt, ahogyan a szervezet mind a szlovák, mind a magyarországi pénzekkel bánik? Tervez-e esetleg valamilyen utólagos átvilágítást, hogy tisztában lássunk?
A vitapartneremmel ellentétben én sosem voltam az országos elnökség tagja. Tehát neki kell tudnia arról, hogy miből gazdálkodik a szervezet. Mi csak azt látjuk, hogy az alapszervezeteknek a pénzből nem jutott semmi.
A szlovák és a magyarországi állami támogatások – ha jól tudom – összesen közel 800 ezer, működési költségekre kapott eurót jelentenek. Nagyon fontos, hogy ennek az összegnek egy részét az alapszervezetek kapják meg azért, hogy a helyi közösségek erősödjenek.
Kapcsolódó cikkünk Nagycétény |
Kiss Beáta és Petheő Attila elnökjelöltek meglehetősen problémaközpontú beszélgetésen fejtették ki véleményüket Nagycétényben, a 23. Generációk Találkozásán. A terveik mellett terítékre került a Csemadok jelene és több működési probléma is.
A Csemadok szeptemberben új országos elnököt választ, miután Bárdos Gyula leköszön a tisztségről. A lehetséges utódok régóta aktív csemadokosoknak számítanak: Kiss Beáta a Lévai Területi Választmány alelnöke, Petheő Attila pedig a Komáromi Területi Választmány elnöke volt az elmúlt mintegy két évtizedben. Kettejüket Ürge Tamás, a Pátria Rádió vezető szerkesztője faggatta.
Beszédes jelölések
Kiss és Petheő részint sejtelmes válaszokat adtak az elnökjelölti indulásukat firtató kérdésre. Kiss Beáta elmondta, a Lévai és az Érsekújvári járásból magánemberek, valamint alapszervezeti vezetők és tagok keresték meg őt több mint egy évvel ezelőtt. Sokáig ellenállt, ugyanis egyrészt a szakmai életének „van egy most formálódó új szakasza“, másrészt pedig – mint fogalmazott, nagyon kedveli Bárdost, tiszteli és lojális is hozzá.
Noha szerinte a Csemadok „jelenlegi állapotát” sok bírálat éri, szerinte „csak megsüvegelni lehet” azt a munkát, amit Bárdos Gyula az elmúlt évtizedekben a felvidéki magyar közösségért az asztalra tett.
Végül Kiss úgy döntött – köszönhetően az országos elnök visszalépésének is –, hogy indul a tisztségért.
Petheő Attila a Komáromi járás alapszervezeteiből kapta az „impulzust”:
Hogy meg kellene próbálnom, mert tulajdonképpen azt sem tudják, hogy létezik a Csemadok országos elnöksége, és úgy gondolták – ami rendkívül jól esett nekem –, hogy talán ez az impulzus és ez a veterán hozzáállás, amit én képviselek, ez segítheti a szervezetet.
Később a Dunaszerdahelyi járásból kapott pozitív jelzéseket, ahogy a központi irodából is, noha ott a Kisst támogató munkatársak szerinte „démonként” hivatkoztak rá. Ironikusan megjegyezte: „elismerés” számára, ha a tapasztaltabb kollégák beszélnek róla.
Milyen felmérés?
Szóba került, hogy Petheő kezdeményezésére elindult a szervezeten belül egy felmérés „Békés korszakváltás 2025“ címen – egy a meglevő, egy pedig a potenciális tagok számára. Ő maga elmondta, 34 kérdésre szűkítette le a kérdőívet, amit „állapotfelmérésnek“ nevezett. Megemlítette, a szervezeten belül voltak, akik másokat arra biztattak, hogy ne válaszoljanak ezekre a kérdésekre, mert „populista dolog ezt megcsinálni“.
Én örültem volna ilyen populizmusnak az elmúlt 30 évben a Csemadokon belül, ha valaki megkérdezi az alapszervezeteket, hogy mégis mit szeretnének
– fogalmazott Petheő.
Végül több mint 160 alapszervezeti vezetőségéből jött válasz a kérdésekre. Július közepén várható a kiértékelés. A másik kérdőívvel, amellyel a Csemadok külső ismertségét és tagság bővítési lehetőségeit mérik fel, többek között komáromi középiskolásokat is megkerestek. Ezt majd augusztusban értékelik ki.
Kérdéses pénzügyek
A beszélgetés során viszonylag sok szó esett a szervezet pénzügyeiről – pontosabban azok homályosságairól, hiszen egyik jelölt sem tudott pontos számokat mondani, s egy-egy megjegyzésük inkább csak még több kérdést vetett fel megnyugtató válaszok helyett.
Kiss Beáta például egy ponton gyakorlatilag arról beszélt, hogy a Csemadok költségvetését csupán „meghallgatta“, az Ellenőrző Bizottság pedig nem emelt ellene kifogásokat. Ürge Tamás ekkor közbevágott, kijelentve, hogy „ezt nem mondja komolyan“, vagyis hogy a büdzsét volatéppen nem ismerte a tanács.
Kiss mindenesetre elmondta: a költségvetési beszámoló alapján 300 ezer eurót kapnak a szlovák államtól (a „Gyimesi-féle“ törvény alapján), és azon túl még 3-400 ezer euró jön a Bethlen Gábor Alaptól és a Nemzetpolitikai Államtitkársáktól.
Én erről tudok, ez az, amit az Országos Tanács (OT) látott, illetve hallott, mert látni nem látott, de hallotta a gazdasági beszámolókat és ennek felhasználását
– fogalmazott.
Petheő aztán arról beszélt, hogy az OT-ban ő tavaly ősszel hallott egy beszámolót. Eszerint 420 ezer euró az, amit a Csemadok működésre kap Magyarországról. Onnan szerinte 2022 óta „stabilan érkezik a pénz, legalábbis a látható pénz“. Hozzátette,
volt időszak – mégpedig egészen a közelmúltban –, amikor nem csak átutalással érkeztek pénzek, de erről „nem nagyon szeretne beszélni“, mert „ki tudja, hogy mi történik hazafelé az úton“.
Megemlítette még, hogy a Kisebbségi Kulturális Alaptól „olyan 170 ezer euró érkezik“ még.
A működés dinamikája
Már az esetleg átalakítási terveikről szólva mindkét elnökjelölt egyetértett abban, hogy valamit kezdeni kell a Csemadok tagságának nemzedéki összetételével – illetve a különböző generációk egymáshoz való viszonyával.
Kiss Beáta például komoly szerepet szánna a gyerek- és ifjúsági programoknak – bevonva őket a szervezési feladatokba is azért, hogy „ne nyugdíjas klubnak“, hanem „egy élő, fiatal, pezsgő közegnek“ lássák a szervezetet. Ehhez az is kell, hogy azok, akik „30-40-50 éve dolgoznak, és minden energiájukat, szeretetüket beletették a Csemadokba, merjenek nyitni a fiatalabb generációk felé“.
Petheő több csoport irányába nyitna: a pedagógusok mellett a családok felé is. Harmadrészt pedig létrehozna egy koordinátori hálózatot, amely az elnökség és az alapszervezetek „között“ létezne.
Ezt követően rátértek a különböző szervezeti részek közti együttműködésre is. Kiss arról beszélt, hogy a döntéshozó testületek (elnökség, tanács) folytassanak „valódi, őszinte kommunikációt egymással, illetve a területi választmányokkal“.
Sokéves tapasztalatom az, hogy elmentünk OT-ra, vagy országos elnökségre, és hazafelé az autóban megkérdeztem a kollégát, hogy amúgy minek voltam?
– fejtegette, majd Bárdos Gyuláról szólva elmondta, hogy ő „utazó nagykövetként nagyon-nagyon sok helyen megfordult, folyamatosan reprezentálta nagyon jól a szövetséget, de ebből kifolyólag gyakorlatilag maga az intézmény, a szervezet önjáróvá vált“. Emellett a Csemadok „mozgalmi érzetét“ hozná vissza.
Petheő élesen fogalmazva kifejtette:
olyan mintha „egy láthatatlan kéz“, egy „ilyen kultúrmaffia“ működne a csemadokban – de szerinte „ezt még kimondani is veszélyes lehet“, és „nem is gondoljuk ezt, hogy esetleg így működik az egész társaság“.
Ő egyébként az alapszervezeti hálót rendkívül jónak tartja. Hivatalosan ilyen téren 434 egységről van szó, de szerinte a központi irodából csak 280-at tudnak megszólítani, vagyis ennyi működhet ténylegesen.
Kiss és Petheő ezeken kívül még más témákat is érintettek – akár a Csemadokon belüli előéletükről, a szórványprogramokról, akár a Nyitrai Területi Választmányt érintő meglátásaikról volt szó. Utóbbiról, a gondolataikat is felhasználva, külön cikkben számolunk majd be.
Kiss és Petheő beszélgetése két részletben megtekinthető a Youtube-on is:
Az pedig, hogy mi az átláthatóság, nem is kérdés. Legalább az országos tanácsnak tudnia kéne, hogy mire mennyi pénz megy el. Furán hangozhat, de a Csemadok valójában egy szolgáltatás a felvidéki magyar közösség felé. A szolgáltatásokért csak közvetett úton fizetnek azok, akik részesülnek belőle, hiszen a felmérésünk szerint az önkormányzatok támogatják a helyi szervezetek többségét, illetve más szlovákiai és magyarországi állami forrásokból – például a Kisebbség Kulturális Alaptól – is kapnak az országos rendezvények pénzt. Van, aki ezt kevesli, de szerintem azért egy eléggé szép tétel jut az országos rendezvényekre, tehát lehet belőle dolgozni.
Az országos vezetés elvárja a Csemadok alapszervezeteitől, hogy az évzáró taggyűléseiken minden fillérről elszámoljanak. Ugyanilyen elszámolást érdemelne meg mindenki az országos vezetés részéről.
Elérhető lenne ez a kimutatás a nyilvánosság számára is?
Az az elsődleges, hogy belülről lássa mindenki az elszámolást.
Ezeknek a pénzügyi kapcsolatoknak van politikai vonatkozása is. Vagyis a Csemadok valamilyen módon mindig függ attól is, hogy milyen összetételű kormányok vannak Pozsonyban és Budapesten. Hogyan látja most a Csemadok szerepét ebben a viszonyrendszerben? Esetleg hogyan növelné a szervezet autonómiáját?
Az anyagiak után a politika és a Csemadok kapcsolata szokott felmerülni. Megint csak hivatkozhatok a felmérésünkre. A válaszadóink 73,3%-ka támogatta, hogy a Csemadok a felvidéki magyarságot érintő társadalmi kérdésekben megnyilvánuljon. 56,4%-uk pedig úgy látta, hogy a Csemadoknak támogatnia kell a magyar politikumot abban, hogy bejusson a parlamentbe. Viszont a megkérdezettek 40,6%-a ellenzi, hogy a Csemadok pártpolitikai kérdésekben állást foglaljon.
Azt gondolom mind a három válasz üzenet. Hogy lehet ezt a helyzetet kezelni? Úgy, hogy sokkal inkább saját lábakra kell állnunk. Például a Csemadokból hiányzik egy olyan pályázatíró iroda, ami azzal foglalkozik, hogy a meglévő ingatlanok jó állapotban legyenek.
Jó volna esetleg az is, ha a pályázatírásnál nyitna a szervezet Európa felé, ami erősítené a függetlenségünket a mindenkori politikai behatásoktól. Az európai pályázatokban nagyban segítene bennünket az, hogy több EU-s tagállam területén vannak testvérszervezeteink, akikkel közösen tudnánk pályázni.
A Csemadok egy ernyőszervezet, amely nagyon sokféle embert integrál. Eközben egy olyan világban élünk, ami iszonyatosan polarizált mindenfajta politikai szimpátiák, ideológiák mentén. Talán nem naivitás feltételezni, hogy a mindenkori elnöknek ezt a társadalmi helyzetet kívül és belül is menedzselnie kell. Hogyan próbálná elvégezni ezt a feladatot?
Én egy nemzeti konzervatív-keresztény érzületű ember vagyok. Viszont tíz évvel ezelőtt azért pellengéreztek ki, mert azt mondtam, hogy a politikában is össze kell fogni, s nyitni mindenki felé azért, hogy a felvidéki magyarságnak képviselete legyen a szlovákiai törvényhozásban. A szélsőségeknek – legyenek azok liberális, jobb- vagy baloldaliak – én nem szeretnék teret adni.
A demokrácia alapja pluralizmus, és engem rendkívüli módon nem érdekel az, hogy ki melyik pártra szavaz. Nem érdekel, hogy ki milyen fölvonulásokra jár, de azért mindenki tartsa tiszteletben a Csemadok logóját.
Szerintem a szabadság nemcsak addig tart, míg az ember a másik fizikai szabadságát nem sérti – hanem addig, amíg az ember a másik gondolati, lelki szabadságát sem sérti meg. Azok a magyar emberek, akik eljönnek a Csemadokba, és a közösségért akarnak tenni, azoknak mindig van és lesz helyük közöttünk.
(kzs, mr)
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
