Minden lezárandó év vége, ránk köszöntő új esztendő eleje jó alkalom arra, hogy életünket és istenkapcsolatunkat az átlagosnál elmélyültebb figyelemmel vizsgáljuk meg és tegyük mérlegre. A Bízd Rá Magad szolgálat honlapján Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök ad ehhez szempontokat. Az alábbiakban ebből az írásból olvashatnak részleteket.
Mennyire vagyok hálás lelkületű? Imáimban mi a több: a kérem vagy a köszönöm? Hálás vagyok-e az életemért, észreveszem-e az apró örömöket, vagy minden jót magától értetődőnek tartok, a rossz miatt pedig lázadok? Ugyanakkor a tehetségemért, képességeimért Istennek vagyok hálás, vagy a saját teljesítményemnek tulajdonítok minden sikert? Végső soron ki van életem középpontjában? Fontos kérdések ezek, mert ez határozza meg az egész élethez való hozzáállásomat.
Talentumok
Gyakran használjuk a talentum kifejezést a különböző képességeink, tehetségeink leírására. Aki tehetséges, arra azt mondjuk: sok talentumot kapott, aki kicsit gyengébb képességű, arra azt, hogy keveset. A talentumokról szóló példabeszéd ismerős Máté evangéliumából (Mt 25,14–30).
Mielőtt azt gondolnánk, hogy szegény egytalentumos mit kezdhetett volna ilyen kevéssel, jó ha utánajárunk, mennyit is ért egy talentum. A bibliakutatók szerint egy talentum nagyjából húszévnyi munkabér volt. Tehát egy mai dolgozó a negyvenévnyi munkaviszonyában összesen két talentumot keresne. Szóval a lehetőség adott volt a legkevesebbet kapott szolgának is.
Elásom vagy kamatoztatom?
Minden ember kapott képességeket, mindenki „jó valamire”, de a talentumok kapcsán ennél többre kell gondolnunk.
A fiatalkor az, amikor felfedezzük, hogy Isten milyen ajándékokkal indított útra bennünket. Ennek kapcsán fedezzük fel hivatásunkat is. Csak fel kell tennünk néhány kérdést: Mire van vágy a szívemben, mihez van kedvem? Megvan-e a kellő képességem hozzá? A körülmények adottak-e? A környezetem mit jelez vissza számomra: helyesli vagy ellenzi a terveimet? És végül: a világ vagy az a szervezet, intézmény, közösség, amelynek szolgálatában állok, elfogad-e?
Van, aki több mindenhez ért, sok tehetséget kapott. Az ilyen emberre sokan irigykednek, pedig a példabeszédben nemcsak a talentumok kiosztása, hanem a velük való elszámolás is ott van. Akinek sokat adtak, attól sokat kérnek számon, akinek keveset, attól keveset. Tehát a tehetség, a képesség kötelez. Éppen ezért
Egyvalamit viszont mindenkinek megad a Jóisten: azt, ami az üdvözüléshez, a vele való boldog örök élet eléréséhez kell. A döntés minden esetben a miénk, hiszen szabad akaratot kaptunk: szolgálunk-e a kapott jó tulajdonságainkkal, vagy nem.
Kinek az érdeme?
A kevés és a sok talentumot kapott ember esetében is van egy csapda. A sokat kapott esetében az, hogy magának tulajdonítson minden sikert, míg a kevés talentummal rendelkezőt az irigység, a féltékenység, az elégedetlenség kísértheti. Pál apostolnak egy kérdése azonban helyre teheti bennünk ezeket a nehézségeket:
Pál apostol rámutat, hogy minden jónak a forrása, ajándékozója Isten, akinek mindenért hálával tartozunk. Jézus is ezt mondja: „Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: »Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!«” Ha pedig kapunk valamit, azt illik megköszönni, hálával fogadni. A keresztény ember életében gyakorlattá kell hogy váljon a hálaadás. (…) Éljük úgy az életünket, hogy bármikor vége szakadhasson itt a földön, hogy aztán a legnagyobb örömben folytatódjék Isten színe látásában.
Énközpontú vagy istenközpontú-e az életem?
Erre a kérdésre a magatartásunk ad választ. Hogyan viszonyulok a kudarcaimhoz, és hogyan a sikereimhez?
Az alázat útja
Az igazi hálás lelkület az alázatból fakad. Az alázatot viszont sokan félreértik, és összekeverik az alázatoskodással. Ez utóbbi olykor kibúvó lehet egy-egy feladat elvállalása alól, és takarója a lustaságnak. Az alázat nem más, mint a valósággal való harmónia. Ez azt jelenti, hogy tisztában vagyok a kapott talentumaimmal, a képességeimmel, és ezekkel élek is a közösség javára, örömére.
Milyen szomorú lenne, ha egy szép hangú ember sosem énekelne, mondván, hogy van nála jobb énekes is, pedig énekével ő is örömet tudna sokaknak okozni.
Ugyanakkor tudom, hogy vannak gyengeségeim, bűneim, hibáim, amiket pedig belátok. Így lesz benső békém.
Hogy milyen formái lehetnek a hálaadásnak, és hogy mit kezdhetünk az életünk során bennünket érő kellemetlen vagy rossz történésekkel, az aggodalommal, a szenvedéssel, arról IDE KATTINTVA olvashatnak.
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Fotó: Freepik
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
