A Csapi Református Egyházközség augusztus 8-án ünnepi istentisztelet keretében adott hálát a 25 évvel ezelőtt felépített isteni hajlékért, egyben megemlékezett a templomépítő, 29 évet itt szolgáló lelkészéről, az idén elhunyt Balogh Jánosról, akinek temetésén hívei, rokonai a karantén miatt nem vehettek részt.
Az igét ez alkalommal Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke hirdette. A zsoltáríró szavaival buzdított hálaadásra, mert Kárpátalja hívő népét a sötét időkben is megtartotta, „kihozta … a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat” (Zsolt 107, 14–16). Csap tenni akaró reformátussága is – lelkésze vezetésével – Istenhez kiáltott, imádkozott és templomot épített a város szívében. Az Úr szeretetének a jele ez a templom, s az a lelkész, aki itt állt ezen a szószéken, aki nem az emberektől várta a dicséretet, hanem Istennek szolgált, fogalmazott a püspök. Aki arra is figyelmeztetett, hogy nemcsak emlékezni kell a templomépítőkre, de ma is az Úrhoz kell kiáltanunk, hogy megszabadítson szorult helyzetünkben. Jézus Krisztusra kell tekintenünk, mert ő a jövőnk, a megtartásunk záloga. Ahol benne bíznak, ahol a megfeszítettet és feltámadottat hirdetik, ahol szól az evangélium, ott oszlik a sötétség. Legyen biztatás az ige a Krisztus-követésre, hogy lehulljanak a bilincsek. Legyünk alkalmasak a hitre, szeretetre, a jócselekedetekre, biztatott az igehirdető.
„Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét” – kezdte köszöntőjét a zsoltáros (Zsolt 26, 8) szavaival Balogh Attila, az Ungi egyházmegye esperese. Ez a templom 25 éve lakóhelye Istennek és szeretett hajléka ennek a gyülekezetnek. Hálát adunk azokért, akik meghallották Isten szavát, akik negyedszázada templomépítésbe fogtak. Isten meg tud bennünket tartani minden bajban, csak szeressük az Urat mindennél jobban. Édesapjára emlékezve kiemelte: ő minden alkalommal úgy ment fel a szószékre, hogy azt az Istent hirdesse, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy akik hisznek őbenne, el ne vesszenek. Hálatelt szívvel emlékezünk most lelkészre és templomépítőkre, mondta.
Katona Viktória beosztott lelkész a gyülekezet és a templomépítés történetét ismertetve elmondta, hogy a csapi református hajlékot a második világháborúban lőszerraktárként használták, s a németek visszavonuláskor felrobbantották azt. De a gyülekezet nem adta fel hitét, mintegy félévszázadon át a helyi római katolikus templomban gyakorolták azt. Közben állandóan imádkoztak egy új hajlék építéséért. Az imáik meghallgatásra találtak, és 1992-ben lerakták az alapkövet, 1996-ban pedig sor kerülhetett az új református templom felavatására is.
A lelkésznő Krajnik Tibor gondnokkal közösen emléklappal köszönte meg a még közöttünk lévő akkori templomépítő presbiterek munkáját, hűségét. Katona Viktória ismertette Balogh János életútját, majd vetített képekben elevenítették fel az esperes-lelkész és a gyülekezet életének emlékezetes pillanatait.
Az Ungi egyházmegye lelkészeinek köszöntését Héder János, a KRE főjegyzője kezdte, aki Balogh Jánosra emlékezett, aki családapaként már gyermekeit taníttatta, miközben maga is tanult, miután elhívást kapott az Úrtól a lelkészi szolgálatra. Abban az időben, amikor ez nem volt könnyű, amikor állandó fenyegetettség kísérte a hívők életét. Balogh János ahhoz a generációhoz tartozott, aki mindig vállalta a munkát, aki hűséggel és panaszszó nélkül szolgált több gyülekezetben is, aki vetette a jó magot, s az látható módon gyümölcsöt termett, fogalmazott a főjegyző. Szeretettel emlékezett a csapi református közösség lelkészére Nagy István, Szimkovics Tibor, Bodnár Miklós lelkész, illetve Bátori József, az egyházmegye főgondnoka és Krajnik Tibor, a gyülekezet gondnoka is, akik egy-egy ige kíséretében bátorították a templom felépítésének 25. évfordulóját ünneplő gyülekezetet.
Nem könnyű időszakban építettek Csapon templomot. Ám – szemlélve a világban zajló eseményeket –, előrevetíthetjük, hogy a jövő sem lesz kihívásoktól mentes. S ennek a háznak, mely az eltelt 25 évben Isten szolgálatában állt, fontos szerepe lesz majd az újabb veszély, a liberális eszmékkel vívott küzdelemben. Mert minden templom egy-egy bástyája annak a több mint ezeréves keresztény múltnak, mely megtartotta nemzetünket Európa szívében. Bástyája hitnek, hazának, családnak, mely értékekért küzdeni nemes feladat! – fogalmazott köszöntőjében Balogh Lívia, a KMKSZ Ung Megyei Középszintű Szervezetének elnöke.
Szólt az emlékező gyülekezethez Valerij Szamarkand, a város polgármestere is, aki elmondta, hogy ő azt tanulta meg „János bácsitól”, hogy szeretni és tisztelni kell a mellettünk élő más anyanyelvű és felekezetű embereket, s mindenkor félni kell Istent.
Az énekkar szolgálatát, hitvalló énekünk és nemzeti imánk eléneklését követően a templom cintermében leleplezték a templomépítő Balogh János esperes-lelkész emléktábláját, ahol a résztvevők elhelyezhették a megemlékezés virágait is.
Marton Erzsébet
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
