A hét közepén látogatott el a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Kulturális Központ színháztermébe Kassai Lajos íjkészítő mester, a modern kori lovasíjászat megteremtője, hogy kérdés-felelet stílusban beszámolót tartson élményeiről, tapasztalatairól.
Kassai Lajos a 80-as évek közepe óta készít íjakat, eredményesen versenyzett terepíjász szakágban. Régészeti kutatások alapján rekonstruálta a honfoglaló korban készült magyar íjakat, és a mai modern technológiák és anyagok segítségével, felhasználásával tervezte újra őket. Ezeket az íjakat a világon elsőként sorozatban el is kezdte gyártani. A 80-as évek végén kidolgozta a lovasíjászat (mint a történelmi harcművészetből kialakított modern kori sport) versenyszabályzatát, pályáját, azaz egy új versenysport született. A 90-es évek elejétől nemcsak Magyarországon, hanem Európa más országaiban, majd az USA-ban, Kanadában és azóta a világ számos más pontján tanítja jelenleg ezt a sportágat. Kassai Lajos több Guinness-rekord tartója és több állami kitüntetés birtokosa.
Az ingyenes előadáson zömmel a városi iskolák középiskolásai foglaltak helyet, de Kassai az általa elmondott érdekfeszítő gondolatokkal arra is képes volt, hogy a kamaszkorú fiatalok gyorsan lankadó figyelmét is lekösse. Mint ahogy az előadás elején leszögezte, nem szereti azt, amikor hosszú monológot kell mondania, így mindjárt arra buzdította az érdeklődőket, hogy bátran kérdezzenek, és ő inkább ezekre a kérdésekre válaszol, így sokkal közvetlenebb, személyre szabottabb lehet maga a beszélgetés is.
35 éve nyílt meg Kassai Lajos lovas íjász központja, amelynek első nyílt napján 4 érdeklődő volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és ezeken a nyílt napokon rendszerint 400-an vesznek részt, ebből is látható, hogy az elmúlt évtizedek alatt milyen népszerű lett a lovasíjászat. Ezután a délelőtt vendége tanulságos történeket mesélt a jelenlévőknek. Egy alkalommal például Görögországba hívták egy íjász világbajnokság megnyitójára, amelyet az egykori olimpiai lovas bázis helyszínén tartottak meg. Az olimpia után a helyszín kihasználatlan és elhagyatott volt, sok helyütt a gaz és a repedések törtek utat maguknak, az ablakok ki voltak törve, lényegében egy szellemváros képe tárult a résztvevők elé. A szervezők a komplexum „megmentése” érdekében szervezték a helyszínre a világbajnokságot.
Zömmel a nyugati társadalom országainak képviselői cselekedtek így, és végül egy kisebb botrányba fulladt az egész világbajnokság.
Nagyon rossz érzésem volt attól, hogy a görögök mekkora erőfeszítést tettek ebbe a rendezvénybe, megpróbálták a helyszínt újra feltölteni élettel, mindent megtettek azért, hogy az oda látogató országok jól érezzék magukat. Egyetlenegy kérésük volt, hogy annak rendje és módja szerint, ahogy illik, egy világbajnokság megnyitóján vonuljanak föl.
Mi ennek a tanulsága? Az olimpiai sportok, de a modern sportok is olyan «léghajók», amikből minden terhet kidobálnak a léghajósok, hogy minél magasabbra tudjanak emelkedni, minél magasabb pontszámokat, teljesítményt tudjanak elérni, és kidobják a becsületet, kidobják az erkölcsöt, gyakorlatilag minden kirepül ebből a léghajóból, és ott remegnek egy szál klottgatyában a sztratoszférában, és már semmi más nem érdekli őket a teljesítményen kívül.
A kultúra pedig áldozatává válik ennek a teljesítményküzdelemnek, ugyanis az a fajta kulturált magatartás, ami valamikor hozzátartozott a sporthoz, teljesen kikopott”,
vázolta fel a jelenkori viszonyokat a lovas íjász.
Ez a lovasíjászatban a következőképpen néz ki: Az íj itt egy befelé vezető út. Minden lövéssel egy picit közelebb tudunk kerülni önmagunkhoz. A ló pedig a külvilággal való kapcsolatunk szimbóluma. Az hogy milyen viszonyban vagyunk a lóval lényeges, az állat azonnal jelzi, hogy milyen viszonyban vagyunk a külvilággal, ecsetelte az íjkészítő. A legfontosabb és a legelső teendő a ló bizalmának elnyerése, ezt követi a tisztelet, s ez a két szegmens az alapja annak, hogy egy harmonikus kapcsolat alakuljon ki a lóval. Ez azonban maguknak az emberi kapcsolatoknak is az alapja kell, hogy legyen, hangsúlyozta Kassai, aki rámutatott, hogy sajnos a ló- és a kutyatenyésztésre is az a jellemző az elmúlt 200-300 évben, hogy a forma „oltárán” feláldozták a tartalmat, de ez jellemző a világunkra is.
A mai kutyák nagy része alkalmatlan azokra a tenyésztési célokra, melyekre az ember több tízezer évvel ezelőtt kitenyésztette a farkasból.
Több mint 30 ezer évünk volt arra, hogy a farkasból a kutyát létrehozzuk, és azokat a kutyafajtákat kitenyésszük, amelyek az ember életét, munkáját segítik. Ez alatt a 30 ezer év alatt gyakorlatilag 40 kutyafaj lefedte az emberi szükségleteket (volt itt vadász, terelő, őrző, véreb stb.). 300 éve, a felvilágosodást követően elkezdtek szórakozni a tenyésztéssel, és már nem a tartalom volt a fontos, hanem a küllem. Most már több mint 800 féle kutyafaj van, s közöttük vannak olyanok, amelyek alkalmatlanok arra, hogy természetes módon utódokat hozzanak a világra. Itt tart ma a tenyésztés.”
Amióta a világ a világ, ilyen nem volt, mondta a lovas íjász. Utánajártak, hogy ez miért lehet így, és kiderült, hogy a városi gyerekeknek több lehetőségük van a sportolásra. Klubok vannak, uszodák vannak, edzőtermek vannak, harcművészeti iskolák vannak, s vidéken mindez nem érhető el. A vidéki gyerek erejét ugyanis nem a sportklub adta, hanem a munka, mert ők kint voltak a levegőn, dolgoztak és megerősödtek. És ez már nincs, mondta Kassai.
Amikor harminc évvel ezelőtt ellátogatott a völgybe, ahol tanítok, egy erdélyi vagy egy felvidéki csoport, akkor azt láttam, hogy az anyaországiak ezekhez képest »táposok«. Képzeljék el, hogy ez megfordult. Most ezeknek a történelmi országrészeknek a fiataljai fizikailag, rátermettségben lemaradtak, és ők lettek a »táposok«. A határon túli magyarságot az életrevalóság jellemezte. Egy nehezebb létformából került ki jobb fizikai képességekkel, és nagyobb agilitás volt bennük. 30 éve. Mára megváltozott ez a helyzet”,
nyomatékosította Kassai, akinek a mondatait a nézőtéren dermedt csend fogadta. Csak halkan kérdezem meg, hogy a politikai képviseletünk eredménytelensége vajon hasonló okokra vezethető-e vissza?
Végezetül arra a kérdésre, hogy mit üzen a felvidékieknek, Kassai leütötte a labdát:
Őszintén kívánom, hogy a határon túli területek magyarsága, így a felvidékiek is olyan rátermettek legyenek, mint a 30 évvel ezelőtti elődeik, mert így biztos vagyok benne, hogy más területeken is jobban megállják a helyüket”.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
