Gyarapodott a Csallóközi Múzeum gyűjteménye

Gyarapodott a Csallóközi Múzeum gyűjteménye

A dunaszerdahelyi Sárga kastély, a Csallóközi Múzeum székhelye, és egyben a város egyik fontos jelképe. Az értékes barokk műemléképület és a hozzá tartozó birtokok egykor – többek között – a Kondé család tulajdonát képezték, amely család e vidék meghatározó nemesi családja volt. A Kondé család tagjait temették a katolikus templom alatti kriptába és ebből a családból származott Kondé Miklós nagyváradi püspök. A rendszerváltozás után a város és a vidék múltja alapvető hagyomány- és identitásképző erővé vált, például utcát neveztek el a Bacsákokról vagy az említett Kondé Miklós püspökről.

Újabb értékes műtárgyakkal gyarapodott a Csallóközi Múzeum gyűjteménye

A Kondé család férfiágon mára kihalt, de lányágon ma is sok tagja él. Az egyik utolsó férfiági leszármazott Nagy Vincéné Kondé Julianna (1865–1937) volt, az ő unokájától, a nagyrészt Budapesten élt Dolnay Tamástól (1924–2019) származik a most a múzeumba került hagyaték, amit fia, Ottó adományozott a múzeum részére. Ennek egy részét képezi az öt, muzeális értékű bútordarab.

A hagyaték másik részét képező iratokat, festményeket, fényképeket a leszármazottak már korábban a múzeumnak adományozták. A bútorokat a család régiségkereskedőnek adta el, ezeket vásárolta meg a múzeum a várostól külön erre a célra kért és kapott célzott pénzösszeg felhasználásával.

Hírdetés

A hagyatékba tartozó bútorok eredetüket tekintve a családok dunaszerdahelyi, karcsai, olgyai, tejfalui stb. bútorzatának a történelem viharait szerencsésen túlélt, megmaradt darabjai. A két legrégibb darab a 18. század végéről való, copf stílusúak, keletkezési időszakuk kb. 1780–1800. Ezek egyike egy kivehető ülőkéjű karosszék, háttámláján festett, puttót ábrázoló díszítéssel. A másik egy bástyaszerűen kialakított párkányzattal ellátott, intarziás, nagyméretű copf faragott fonattal díszített ruhásszekrény, eredeti zárakkal és kulcsokkal. Ugyancsak szép darab az intarzia-berakásos biedermeier fa, fiókos kártyaasztal, kb. 1815–1830 közötti időszakból. A gyűjtemény része még egy népies jellegű, tömör, faragott, 19. századi szék és egy nagyobb méretű, fiókos, historizáló-neobarokk íróasztal a 19. század 2. feléből.

A város egyik jelképének számító kastély és történelme ezáltal a város történelmének és kulturális életének egyik központi, kiemelt helye kell, hogy legyen. A történelmi viharai azonban nagyon kevés emléket, tárgyat, konkrét információt hagytak meg e történelemmel kapcsolatban, ezért fontos ezen hagyaték ide érkezése és a kiállító terek bővültével majdani bemutatása a nagyközönség számára.

Köszönetünket fejezzük ki Dunaszerdahely Város támogatásáért.

Nyáry István


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »