Békésnek induló demonstrációból véres politikai zavargássá eszkalálódtak a kazahsztáni események. Mi áll a történtek hátterében? Kinek állhatott érdekében, hogy idáig fajuljanak a dolgok és mi lehet az események kifutása? A kazahsztáni helyzetről beszélgettünk Vigóczki Mátéval, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatójával.
Kormányzattal szembeni elégedetlenségből véres utcai harcokká fokozódó események. Erős párhuzam a kazah helyzet összehasonlítása az ukrán narancsos forradalommal?
Igen! Még úgy is, hogy a színes forradalmaknak nincs egyértelmű, általános definíciója, legfeljebb az, hogy egy látványosan elcsalt választást követően tüntetésekkel éri el az ellenzék a hatalomváltást. Ilyesmiről Kazahsztán esetében nem beszélhetünk. Egyrészt nem volt választás, másrészt meg világosan látszik, egy gazdasági döntés nyomán indultak el a tüntetések. Fontos kiemelni azt is, hogy a tömegnek nincs egyértelmű vezére, nincs egy közkedvelt ellenzéki politikus, aki élére állna az egésznek.
Rendben, de akkor miként tudott a helyzet ennyire eldurvulni? A kormány néhány napon belül engedett a tüntetőknek, ehhez képest csütörtökre több tucat áldozata van a zavargásoknak.
Mert sokkal mélyebb az elégedetlenség, mint azt sokan gondolták.
Lehet, hogy egy tisztán gazdasági kérdés, az LPG árának emelkedése volt a szikra, de a háttérben lévő problémák ennél jóval nagyobbak. Hétvégén voltak az első demonstrációk, szerdára Kaszim-Zsomart Tokajev elnök visszaállította a hatósági árszabályozást, lemondott a kormány, az államfő új választásokat is beígért, de ez sem volt elég. Ez azért elég sokatmondó! A tüntetők a volt elnök, a sokak által az ország valódi vezetőjének tartott Nurszultan Nazarbajev végleges távozását követelték a politikai életből és megjelentek az első, általános kormányellenes szólamok is. Kazahsztán, bár a régió egyik legstabilabb államának számított, tele van megoldatlan gazdasági és társadalmi problémákkal, ezeket csak ímmel-ámmal kezelte a kormány. Voltak próbálkozások, igyekeztek például alakítani a szinte kizárólag ásványkitermelésre épülő gazdaságon, lassacskán kiterjesztették a politikai szabadságjogokat is, de úgy tűnik, az emberek ma már keveslik a tempót, nem hisznek az elitnek. Ezért nem ért semmit a hatósági árszabályozás újbóli bevezetése.
Mindezek ellenére is meglepő ez az eszkaláció?
Igen, mindenképp. Kazahsztán politikailag stabil, közép-ázsiai szinten jó életszínvonalon működő, élhető ország.
Azt viszont fontos figyelembe venni, hogy a tüntetések nem egységesek.
Van, ahol csütörtökön is békés, utcai demonstrációk zajlottak, minden balhé nélkül, máshol viszont a tömegbe lőttek, a tiltakozók gyújtogattak, fosztogattak. Almatiban felgyújtották az egykori elnöki palotát, a kormánypárt székházát szétverték. Utólag derül majd ki, milyen összefüggések mentén alakultak az események. Turkesztán például az ország egyik legszegényebb régiója, ott mégis nyugalom van, ehhez képest a viszonylag gazdag olajtermelő régiókban akkora a társadalmi elégedetlenség, hogy tömegek mentek az utcára.
Nazarbajev hogy kerül a képbe?
2019-ben a kazah elnök évtizedek után visszavonult, bár úgy belföldön, mint külföldön őt tekintették az ország valódi irányítójának. Tavaly például egy moszkvai FÁK-csúcson Putyin nem Tokajevvel ült le tárgyalni, hanem Nazarbajevvel. Nem véletlen, hogy az előbbi személye jóval kevesebb bírálatot kap a tüntetéseken, mint az utóbbié. Bár az internetszolgáltatás napok óta akadozik Kazahsztánban, lelassult az információáramlás, egyelőre azt látom, hogy nincs konkrétan Tokajev-ellenes jellege a demonstrációknak, míg Nazarbajev távozását egyre hangosabban követelték, és végül el is érték.
Tehát a teljes rendszerváltás elég valószínűtlen?
Nézd, ez egy megfoghatatlan dolog. A teljes elitet nem lehet leváltani! Nincs is kire! Mit csinálnak utána? Ezek a tüntetések szerintem az általános elégedetlenség túlcsordulásáról szólnak.
Van egy olyan olvasata a dolognak, mely szerint Tokajev arra használhatja az egész felfordulást, hogy kiszervezze a hatalmat Nazarbajev alól.
Ez megtörtént. A Nemzet Vezetőjét leváltották a Biztonsági Tanács éléről, Tokajev magát nevezte ki oda és saját embereivel töltötte fel a testületet. Ha hinni lehet a pletykáknak, Nazarbajev már nincs is Kazahsztánban.
A három nagy geopolitikai szereplő, Oroszország, Kína és az Egyesült Államok miként viszonyulnak a zavargásokhoz?
Mivel főleg Oroszországgal foglalkozom, így az utóbbi kettővel kapcsolatban inkább csak általánosságokat tudnék mondani. Washington és Peking is azt kommunikálja, mindenkinek az az érdeke, hogy nyugalom és stabilitás uralkodjon Kazahsztánban. Tokajev abban is különbözött Nazarbajevtől, hogy igyekezett a Nyugattal és Kínával is jó kapcsolatokat kialakítani. Nem kell itt radikális változásokra gondolni, mindenesetre Tokajev érezhetően nagyobb hangsúlyt fektetett az ország nemzetközi kapcsolataira. Moszkva szempontjából nyilván nem feltétlenül jó, hogy egy Oroszországgal hagyományosan jó viszonyt ápoló vezető, Nazarbajev helyett egy Tokajevhez hasonló, többpólusú külpolitikát preferáló figura az államfő. Oroszországban ilyenkor óhatatlanul megszólal a vészcsengő. S van itt még egy fontos dolog! Világos, hogy az orosz elnök mostanában akar visszavonulni. Korábban is felmerült, hogy Putyin úgy mondana le az elnöki pozícióról, hogy közben kineveznék egy Biztonsági Tanácshoz hasonló szervezet élére. Kazahsztánra egyfajta próbaüzemként tekintettek a Kremlben, ehhez képest az egész rendszert bő két évet élt.
Az orosz hatalomátadás mikéntjét ez biztosan befolyásolja. Világpolitikai szempontból ez a kazahsztáni felfordulás egyik legfontosabb olvasata.
Ezért az orosz beavatkozás?
Nem csak orosz, de örmény, fehérorosz és tádzsik békefenntartók is megjelentek Kazahsztánban, ráadásul Tokajev maga kérte a beavatkozást. Ezt ne felejtsük el! Mindamellett, hogy a tüntetőknek jogos követeléseik vannak, a jelek szerint egyre elterjedtebb a fosztogatás. Ez a hatalomnak kapóra jön. Meg lehet indokolni a segítségkérést, ráadásul csökken a tüntetések legitimitása is.
Nyugati „beavatkozásra” is lehet számítani?
Értem, mire gondolsz, de szerintem néhány napon, legfeljebb pár héten belül vége lesz a demonstrációknak.
Ahogy az előbb említettem, eleve nincs, akit igazán támogassanak, nincs a tüntetéseknek központi figurája, irányítója, ráadásul a tüntetőknek sincs egyértelmű politikai követelése. Ez mind arra enged következtetni, hogy ha orosz, örmény segítséggel sikerül visszaállítani a rendet, a tüntetések szépen lecsillapodnak. Azt kell megértenünk, nem kell ahhoz külföldi beavatkozás, hogy a semmiből a duplájára emelkedő üzemanyagárak miatt tömegek vonuljanak utcára.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
