A Pázmaneum Társulás szervezésében január 22-én a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színháztermében hagyományosan megrendezésre került az ünnepi gálaest a Magyar Himnusz születésnapján. Ünnepi műsorral a dunaszerdahelyi óvodások, iskolások, amatőr és hivatásos művészek készültek, hogy a magyar kultúra napján bemutassák nemzeti örökségünk sokszínűségét.
A Himnuszt Tóth Anna előadásában hallhatta a nagyérdemű, felléptek még a Komenský utcai óvodások, a Művészeti Alapiskola tanulói, Plavucha Márk, a Neratovice téri Magyar Tannyelvű Magánszakközépiskola diákjai, a 10. sz. Szent György cserkészcsapat. A fellépők között volt Molnár Ágnes, a Győri Nemzeti Színház színművésze, Tóth László, József Attila-díjas költő, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje, Józsa Janka és Kosár Szabolcs, Csikmák Máté, az MCC felvidéki kirendeltségének tanulója, valamint a Pántlika zenekar.
Ez az a költemény, ima, ami minket összefog – hangsúlyozta Potápi Árpád János.
Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke kiemelte:
az ünnep akkor szép, ha az ünnepelt is jelen van, de nem csak azon az egy napon. Mégis, ma, amikor a születésnapját ünnepeljük mindannyian érezzük a súlyát és nagyságát Kölcsey művének”.
Minden korban aktuális volt és aktuális lesz, míg magyar ember él a földkerekségen. Próbálták betiltani, átírni, de kudarcot vallottak a Himnusztagadók. Mert, ahogy az anekdota is szól Illyés állítólag azt mondta Rákosinak, aki új kommunista himnuszt akart, hogy meg van az már írva, míg Kodály annyit jegyzett meg a bibliai óvástételt idézve, hogy ahhoz sem hozzátenni, sem belőle elvenni nem lehet.
Átvészelte a történelem viharait. Látott sok csatát, szenvedést, de országépítést és feltámadást is. Itt él közöttünk és csak arra vár, hogy megszólítsuk. Vajon élünk-e ezzel a lehetőséggel? Példát mutatunk-e gyermekeinknek, embertársainknak a Himnusz tisztelete kapcsán? Merjük-e énekelni a templomban, a rendezvényeken, vagy akár a stadionban? Higgyék el a legszebb érzés, amikor a Himnusztól libabőrös lesz valaki.”
A teltházas gálaesten valóban érezhető volt, hogy a fellépő diákok őszinte, szívbéli meggyőződésből állnak a színpadon és ünneplik magyarságukat. Ez az, ami miatt az ilyen rendezvények fontosak, ami miatt egyszerre dobban a szív és járja át a termet az érzés, hogy jó magyarnak lenni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
