Emmanuel Macron elnök a 2024-es európai parlamenti választások után feloszlatta a francia parlamentet, amit ő maga „élesített gránátnak” nevezett. A helyzet szeptember 8-án tovább bonyolódik, miután Francois Bayrou miniszterelnök bizalmi szavazást kezdeményezett a kormányáról, ezzel lényegében visszadobva a gránátot az elnöknek. Franciaország egyre mélyebb politikai válságba süllyed, ahol több lehetséges kimenetel is elképzelhető.
Macron 2024-ben az éppen erősödőben lévő Le Pen-féle Nemzeti Tömörülést próbálta a kispadra ültetni. Még mielőtt kellő erőt gyűjtött volna össze a szélsőjobboldali párt, gyorsan előrehozott választást írt ki. Elvileg a szélsőjobbot és a szélsőbalos pártokat akarta egymás ellen kijátszani, ám nagy megrökönyödésére nem az ő centrista pártjai, hanem a szélsőbalos csoport kapta a legtöbb szavazatot (pártokra lebontva Le Penék nyertek, de kormányalakításra esélyük sem maradt).
A francia szabályok szerint egy évig nem lehet újabb előrehozott választást kiírni. Új kormány alakult, amit Charles Barnier vezetett. Ez 2024 őszén egy 40 milliárd eurós megszorító csomagot tartalmazó költségvetésbe bukott bele. Jött Bayrou, akinek most szintén egy hasonló megszorítócsomagot kellene átverekednie – ám erre minimális az esélye. Időközben két dolog is történt.
Az egyik, hogy Franciaország IMF-hitelre szorul, ha nem oldja a pénzügyi problémáit. A másik pedig az, hogy letelt az egy év moratórium, így Macron újabb előrehozott választást írhat ki. Bónuszként pedig pár hónappal ezelőtt Macron egy korrupciós per segítségével félreállította Marine Le Pen-t, a Nemzeti Tömörülés első számú politikusát.
Kockázatos játék
A parlamentnek szeptember végén kellene szavaznia a 2026-os költségvetésről, amelynek elfogadására alig van esély. A költségvetés elutasítása automatikusan a kormány bukásához vezet. A miniszterelnök így magához ragadta a kezdeményezést, elkerülve a passzív várakozást.
A kormányfő és az elnök viszonya az utóbbi hónapokban jelentősen megromlott. Bayrou nem akar felelősséget vállalni Macron politikai projektjének kudarcáért. Emellett felmerült az is, hogy a tapasztalt politikus saját elnöki ambícióit készíti elő, a „józan ész hangjaként” pozicionálva magát. A bizalmi szavazás megnyerésére ugyanakkor csekély az esélye.
Lehetőségek a bukás után
Amennyiben a kormány nem kap bizalmat, Macronnak új miniszterelnököt kell kineveznie. A probléma azonban ezzel nem oldódik meg, mivel egy új kormánynak sem lenne valószínűleg elegendő támogatottsága a kulcsfontosságú költségvetési szavazáshoz.
Az elnök megpróbálhat a szociáldemokraták felé nyitni egy szocialista kormányfő kinevezésével, hogy kibővítse támogatói körét. Ez a lépés viszont a koalíció részét képező Republikánusok ellenállásába ütközhet.
Felmerülhet a Zöldek bevonása vagy egy szakértői kabinet felállítása is. Azonban ezek a forgatókönyvek sem biztosítanának stabil parlamenti többséget a megszorítások átverekedéséhez. Macron ezekkel a lépésekkel csak időt nyerne, de a helyzet radikálisabb megoldást kíván.
Előrehozott választás a láthatáron?
Radikálisabb megoldás lehet az előrehozott parlamenti választások kiírása. Ennek jogi akadálya már nincs, mivel letelt az egyéves törvényi határidő. Ezt a lehetőséget leginkább a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés támogatja, mivel a választás megerősíthetné a párt pozícióit.
Ez az opció azonban több kockázatot is rejt. A Nemzeti Tömörülés győzelme sem garantálná a parlamenti többséget. Ha mégis sikerülne többséget szerezniük, úgynevezett „kohabitáció” jönne létre, ahol az elnök és a miniszterelnök ellentétes politikai táborból kerül ki. Egy ilyen helyzet kezelése komoly tapasztalatot igényel, amivel a mindössze 28 éves miniszterelnök-jelölt, Jordan Bardella nem rendelkezik. Egyes vélemények szerint a kormányzás átvétele csapda lenne a párt számára, mivel egy esetleges pénzügyi összeomlásért őket terhelné a felelősség.
Végső eszközök: elnöki lemondatás és rendkívüli állapot
A radikális baloldal vezetője, Jean-Luc Mélenchon az elnök lemondatását javasolja a stabilitás helyreállítása érdekében. Macron azonban kijelentette, hogy nem áll szándékában lemondani. Az elnök parlamenti elmozdítására pedig még soha nem volt példa a francia történelemben.
Egy másik, főként a közösségi médiában terjedő elmélet a francia alkotmány 16-os cikkelyének alkalmazását emlegeti. Ez lehetővé tenné az elnök számára, hogy rendkívüli helyzetben teljes hatalmat gyakoroljon.
Ezt a lépést kiválthatná a parlament költségvetés-elfogadási képtelensége, de a forgatókönyv egyik fő kockázata, hogy utcai zavargások robbanhatnak ki. Jelenleg úgy tűnik, egyik lehetséges forgatókönyv sem kínál valódi megoldást a francia politikai válságra, sőt, a legtöbb csak tovább mélyítené a problémákat.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Aurel Obreja
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
