– Jegyeket, bérleteket kérem felmutatni. Hölgyem, kérem a jegyét vagy bérletét.
– Tessék, ez a képviselői kártyám. Jól láthatóan felmutatom uram.
– Ez az okmány utazásra nem jogosítja fel. Kérem mutassa fel a jegyét vagy bérletét.
– Értse meg, én parlamenti képviselő vagyok. Jogomban áll itt lenni. Szabad mozgásom van. Legyen szíves ne korlátozzon.
– De nincs érvényes bérlete, menetjegye, asszonyom.
– Nem is kell. Én most nem utasként, hanem parlamenti képviselőként vagyok jelen. Ez itt a képviselői kártyám. Ennek birtokában szabadon mozoghatok ebben a járműben.
– Mozogjon nyugodtan, de csak ha előtte a menetjegyet vagy bérletet is felmutat.
– Számos panasz érkezett hozzánk, hogy önök előnyben részesítik a kormánypárti utasokat. Tőlük múlt havi bérleteket is elfogadnak.
– Ilyenről én még nem hallottam. Értse meg, ha nem mutat fel érvényes útiokmányt, meg kell kérnem, hogy a következő megállónál szálljon le és fizesse ki a pótdíjat.
– Addig nem, míg a villamosvezető nem olvassa be az ellenzék ötpontos követelését. Figyelmeztetem, hogy mindent élőben közvetítek a Facebook-on. Én a maga helyében együttműködnék, mert hamarosan kitör a forradalom és akkor maga is felelni fog. A követőim már ezerszámra lájkolnak és küldik a szívecskéket.
– De kérem, én csak a munkámat végzem. És kérem ne videózzon. Nem járulok hozzá.
– Vegye tudomásul, hogy maga közszereplő, aki a rendszer elvtelen kiszolgálója. Úgyhogy hadd lássa mindenki, ki az aki akadályozni próbál képviselői munkám elvégzésében.
– Akadályozom? Itt a villamoson? Utoljára mondom, a következő megállóban hagyja el a járművet, különben rendőrt hívok.
– Nem. Rendőrt én hívok. Mentelmi joggal rendelkező országyűlési képviselő vagyok. Amíg nem olvassák be a vezetőfülkéből az utasok számára az ellenzék öt pontját, nem mozdulunk egy tapodtat sem.
– Miért, az a szakállas férfi is magával van? Nem hajléktalan?
– Ő is parlamenti képviselő. Ott szorongatja a kezében a parlamenti képviselői igazolványát. Nem látja? Magának olyan soha nem lesz. Vegye tudomásul, hogy itt fogunk éjszakázni.
– Á, szóval azért vette le az úr a cipőjét. Azt a lyukas zoknit mintha már láttam volna valahol.
– Ne sértegesse a demokratikus ellenzék képviselőit, inkább dobja le az egyenruháját és gondolkodás nélkül álljon át a sötét oldalról miközénk.
– Dehogy állok.
– Akkor magának annyi.
– Inkább a jegyét vagy a bérletét kérném, és akkor ezzel le is zárhatnánk ezt a hosszúra nyúlt felesleges vitát.
– Jegyről és bérletről ne is álmodjon. Tessék, ezek itt a követeléseink. Azonnal vigye be a vezetőfülkébe.
– Oda mozgó járműben nem lehet belépni.
– Semmi gond, akkor maradunk. Képviselő társam már megágyazott. Éjfélkor híradóval jelentkezünk. Egy igazi független és demokratikus híradóval.
– Most mégis mit csinál a társa? Miért hentereg a földön?
– Hogy-hogy mit csinál? Nem látja, hogy brutalitás áldozata lett? A maga társa erőszakosan ránézett. Szikrákat hányt a szeme. Hát maguknak mindent szabad? Gondoltam én, hogy maguk is Vader nagyúr kiszolgálói. De ezért még szorulnak. Vegye tudomásul, hogy a birodalom visszavág.
– Mi ez, valami Star Wars paródia? Kik maguk? Leia hercegnő meg Csubakka?
– Na, csak ne nevessen, mert magát is elsöpri a forradalom, és az fájni fog. Akkor nem lesz kedve gúnyolódni, maga birodalmi rohamosztagos.
– Mi a követelésük Leia hercegnő?
– Felolvassa, vagy nem olvassa?
– Nem olvasom.
– Felolvassa?
– Nem olvasom.
– Látja a képviselői igazolványomat?
– Már káprázik tőle a szemem. De akkor sem olvasom.
– Vállalja a következményeket?
– Miféle következményeket?
– Azt, hogy elsodorja a nép haragja, ledönti a forradalom.
– Értse meg, én jegyellenőr vagyok. Forradalomra engem nem képeztek ki.
– Felolvassa vagy nem olvassa?
– Már megint kezdi?
– Küldje ide a villamosvezetőt. Vele akarunk tárgyalni.
– Mégis mit képzel, addig ki vezeti a szerelvényt?
– Nem mindegy az magának? Maga undok rezsimbérenc. Minden jegyellenőr ilyen gerinctelenül kiszolgálja a hatalmat?
– Miféle hatalmat? Én kérem a főnökeimnek tartozom elszámolással.
– Na persze, azt én is mondhatnám.
– Most meg mit akar csinálni, miért jön utánam?
– Be akarok jutni a villamosvezető fülkéjébe. Áááá, jaj!
– Maga megőrült? Nekirohant az ajtónak?
– Hozzám ne nyúljanak! Ne lökődjön! Hát lökődnek!
– Maga vidéki? Már az utasokkal is baja van? Mégis mit vár egy ilyen zsúfolt órában?
–
Látja? Előre megfontolt szándékkal csukva hagyták előttem a vezetőfülkét, pedig jól láthatóan felmutattam futás közben a parlamenti képviselői igazolványomat. Erről beszélek, ez a rendszer már erőszakot is alkalmaz a békés ellenzéki demonstrálók ellen.
– Tudja mit Leia? Maguk maradjanak itt a villamosban, én pedig a társammal leszállok a következő megállóban. Vegye úgy, hogy nem találkoztunk. További kellemes utazást!
– Jó, egyelőre megbocsátok, maga undok alak. Eladta a lelkét a rendszernek. De ne reménykedjen, a forradalom néhány megállón belül úgyis elsöpri magukat. Akkor a miénk lesz az egész szerelvény. Sőt, az egész BKV-járműpark. Akkor mi nevezzük ki az ellenőröket is. És maga nem lesz köztük. Új világ lesz. Szép, demokratikus. A hangszóróból az öt pont szól majd és mindenki szabadon hallgathatja, újra és újra. Ugye Ákos? Ákos! Ne aludj, Ákos! Forradalom van, Ákos!
Fábián Tibor
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
