Földindulás Koncz Gáborral, elismerés a franciáktól Mellár Dávid2025. 12. 14., v – 16:34
Diadalútját járja a Pozsgai Zsolt rendezésében készült Földindulás című tévéfilm, amelynek alapjául Kodolányi János regénye szolgált. Firenze, Las Vegas, New York, Hongkong, Barcelona, Párizs, Kalkutta és Casablanca után pár nappal ezelőtt a franciaországi Reimsben díjazták.
Nyert a legjobb dráma kategóriájában, és a legjobb főszereplő páros különdíját is a film két művésze, Koncz Gábor és Bordán Irén kapta.
Kodolányi művét 1939-ben, a Belvárosi Színház tűzte műsorára, és egy évvel később már a filmet is bemutatták Páger Antal főszereplésével, aki az addigi idillikus paraszt-ábrázolást fordította realizmusba. A történet az Ormánságban játszódik a nagy gazdasági világválság idején, amikor minden családban csak egy gyermek vállalását engedélyezték. A születésszabályozás eme módját „egykézés”-nek nevezték, és épp ez ellen lázad a Földindulás fiatal házaspárja, szembeszállva a feleség szüleivel. Koncz Gábor és Bordán Irén előbb színpadon formálták meg az idős párost, majd 2014-ben Halla Gábor kamerája előtt, ugyancsak Pozsgai Zsolt rendezésében. A reimsi fesztiválon már a tévéfilm technikailag felfejlesztett, digitálisan újrafényezett változatát láthatta a közönség.
Koncz Gábor a Fábri Zoltánnal forgatott Magyarok és a Fábián Bálint találkozása Istennel című filmek után a Földindulásban is megdöbbentő hitelességgel jeleníti meg a földjéhez, az ősei javaihoz és a saját elveihez mániákusan ragaszkodó, morózus falusi férfiember portréját.
„A Páger Antal főszereplésével készült film nekem is nagyon tetszett. Minden színész kiváló benne. Boldogan fogadtam Pozsgai Zsolt felkérését Böbék Samu szerepére. Közel éreztem magamhoz a történetet. Jól ismerem azt a világot, amelyben egykor a megszokás diktálta a rendet, mely szerint a családban csak egyke örökölhetett, akinek fiúnak kellett lennie. A lány is ember, mondja a filmben a feleségemet játszó Bordán Irén. De van úgy, hogy nem. Ezt meg én mondom. Lányra, asszonyra nem lehet bízni sem a földet, sem a megélhetést. Az én felfogásom szerint a nő a konyhába való. Családfenntartóként nekem csak a férfiember számít. Mikor meghal a kisunokám a filmben, belefullad a patakba, azt mondom: oda a jövő! Ebben minden ott van. A régi világban mindent a férfi irányított. Övé volt a föld, a birtok. Ott ő volt az úr. Amikor a történetben kiderül, hogy a lányunk a második gyermekét várja, azt mondom: Istennek is egy gyereke volt!”
Fábián András és Fábián Bálint után Böbék Samu bőrébe bújva a paraszti világ újabb ikonikus figuráját formálta meg Koncz Gábor.
„Azért szeretem játszani ezeket a szerepeket, mert egyik jön a másikból. Új érzelmeket teremtek, miközben fókuszálom a régieket is, velük együtt pedig azt, amit a hagyomány diktál. Apám és anyám világát, a családom, a falum, a vidék arculatát. Ezekkel a szerepekkel sokkal kevesebb nyűgöm akadt, mint egy kalandfilm hősével. A Földindulásban sem kellett csinálnom semmi különöset. Csupán arra kellett figyelnem, hogy hasonló helyzetekben mire gondolt, milyen magatartást tanúsított az apám és a nagyapám. Mindig hozzájuk fordulok segítségért. Az ő hanglejtésüket, az ő mozdulataikat, az ő szemük állását idézem meg egy-egy szerepben. Azt már nem kell keresnem, elég volt egyszer lekottázni. Az ő érzelmeiket, indulataikat, dühkitöréseiket mutatom meg.”
Bordán Irénnel nem a Földindulásban dolgozott először.
„Filmben is, színpadon is játszottunk már együtt. Nagyon szeretem őt. Abszolút alkalmas volt erre a figurára is. Ha beleszólhatok a szerep-osztásba, én választom meg a partneremet. Itt is így volt. Én ajánlottam Irént Böbékné szerepére. Tudtam, hogy nagyon jó lesz benne. Nem tévedtem. Kettőnk játékát díjazták a franciák. Pozsgai Zsolt írt is már nekünk egy újabb filmet. Remek a forgatókönyv, de még nem tudjuk megcsinálni, mert nincs rá pénz. Elég sokba kerül a megvalósítása. Két idős színészről szól a történet, akik már teljesen kiábrándultak az életből, mivel minden felfordult körülöttük. Ilyen a világ. Vége a régi, nyugodt, harmonikus életnek. Minden olyan bizonytalan, mint a politika.”
Nem ez az első külföldi díja Koncz Gábornak. A Fábián Bálint találkozása Istennel Újdelhiben avatta a fesztivál legjobb színészévé 1981-ben.
„Grigorij Csuhraj, a Ballada a katonáról legendás szovjet rendezője volt a zsűri elnöke. Neki köszönhetem a kitüntetést. Itt a díj előttem, a szekrény tetején. Telefonáltak a minisztériumból, hogy reggel repülök Indiába. Nem mehetek, mert Liliomot játszom a Vígszínházban, mondtam. Nem érdekes, közölték velem, Várkonyi Zoltán majd műsort változtat. Mennem kellett. Az oda-vissza utazással együtt három napot kaptam. Nem is lát-tam Újdelhiből semmit, csak két szent tehenet. Fábri Zoltán filmjét nagyon szerettem. Adtam is neki egy-két ötletet. Hazaküldött apám ruhájáért, kalapjáért, hogy abban játsszam Fábián Bálintot. Ahogy az érzéseid diktálják, úgy csinálj mindent, mondta. Tudtam én jól, hogy mi kell a szerephez. Mondtam is Fábrinak, hogy Zoli bátyám, te Budapesten nőttél fel, én meg Mezőkeresztesen. Az ott más világ volt, és azt én ismertem jobban. A Magyarokat is teljesen a magaménak éreztem.”
A Földindulás Böbék Samuját sem játszhatta más, csak ő.
„Ki lehet itt a vezér? Én! A dunai hajóst is nekem kellett eljátszanom. Gyáva emberből nem lehet hős. Ez az én törvényem. Én máshogy nézek, máshogy mozdulok, nekem mások a hangsúlyaim.”
A díjakhoz hozzászokott már, hiszen a számára legértékesebbet, a Kossuth-nagydíjat is megkapta nemrég.
„Van életműdíjam, beválasztottak a Halhatatlanok Társulatába, nem kell már több elismerés. Tisztelettel és szeretettel viszonyulnak hozzám a kollégák. Elértem azt a kort, amikor már meg is halhatok. A franciák elismerését már a Germinalban nyújtott alakításommal kivívtam. 1962-ben forgott a film Émile Zola regénye alapján olyan francia színészekkel, mint Bernard Blier, Jean Sorel, Claude Brasseur. Souvarine szerepére eredetileg Jean-Paul Belmondót kérte fel a rendező, Yves Allegret, de mivel hirtelen megbetegedett, engem választott helyette. Épp vízisíeltem a Dunán, amikor jöttek értem, hogy Gabikám, azonnal gyere be a filmgyárba, alá kell írnod a szerződést a Germinalba. A jeles francia filmrendező, aki elsőként látta meg a tehetséget Alain Delonban, megnézett a Legenda a vonaton című filmben, és azt mondta, őt akarom, őt hozzák ide nekem!”
A Földindulásban nyújtott alakításáért kapott elismerést még nem vette át. Hosszú úton jut el Reimsből Gödre. De a regény színpadi változatában nyújtott játékáért kapott ajándékot már nagy becsben őrzi otthonában. Kodolányi János fia kereste fel egy alkalommal a színházi öltözőjében. Hálája és elismerése jeléül édesapja zöld kalapját adta át Koncz Gábornak.
„Játszani mindig nagy élvezet volt számomra, de a legnagyobb képesség: méltósággal megöregedni” – mondja a nyolcvanhét éves, frissen díjazott színművész.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
