Január 14-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumi szakasz alapján a tanítványi lét három követelményéről elmélkedett három ige alapján: keresnünk kell Jézust, Jézusnál kell lakunk és hirdetnünk kell Jézust.
Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, áldott vasárnapot!
A mai evangélium Jézusnak az első tanítványaival való találkozását mutatja be (vö. Jn 1,35–42). Ez a jelenet arra hív bennünket, hogy emlékezzünk vissza a Jézussal való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt első találkozása Jézussal: gyermekként, tizenévesként, fiatalként, felnőttként… Mikor találkoztam először Jézussal? Visszaemlékezhetünk egy kicsit. Miután felidéztük ezt gondolatban, emlékezetünkben, ébresszük fel magunkban a Krisztus-követés örömét, és tegyük fel a kérdést: mit jelent Jézus tanítványának lenni? A mai evangélium három szót kínál nekünk:
Először is: keressük. Két tanítvány Keresztelő János tanúságtételének köszönhetően követni kezdte Jézust, ő pedig, amikor „látta, hogy követik, megkérdezte: »Mit kerestek?«” (Jn 1,38). Ezek az első szavak, amelyeket Jézus hozzájuk intéz: mindenekelőtt arra kéri őket, hogy nézzenek magukba, és kérdezzék meg maguktól, milyen vágyakat hordoznak szívükben. „Mit kerestek?” Az Úr nem áttérőket akar, nem a közösségi oldalakra jellemző felszínes „követőket” akar. Az Úr olyan embereket akar, akik kérdéseket tesznek fel maguknak, akik engedik, hogy az ő igéje megszólítsa őket. Ezért
Mit kerestek ezek az első tanítványok? A második igén keresztül megláthatjuk: lakni. Nem híreket vagy információkat kerestek Istenről, nem jeleket vagy csodákat kerestek, hanem találkozni akartak a Messiással, hogy beszélgessenek vele, hogy vele legyenek, és hallgassák őt. Az első kérdés, amelyet feltesznek: „Hol laksz?” (Jn 1,38). Krisztus pedig hívja őket, hogy legyenek vele: „ Jöjjetek, és nézzétek meg!” (Jn 1,39). Vele lenni, vele maradni – ez a legfontosabb az Úr tanítványa számára. A hit tehát nem elmélet, nem, hanem találkozás:
Keresni, lakni, és végül hirdetni. A tanítványok keresték Jézust, aztán elmentek vele, és az egész napot vele töltötték. Most pedig hirdetni kezdik. Visszatérnek, és hirdetik. Keresés, nála lakozás, hirdetés. Én keresem-e Jézust? Jézusnál lakom-e? Van-e bátorságom hirdetni Jézust? Ez az első találkozás Jézussal olyan meghatározó élmény volt, hogy a két tanítvány örökre megjegyzi annak időpontját: „délután négy óra körül volt” (Jn 1,39). Ez mutatja e találkozás az erejét. Szívük pedig annyira megtelt örömmel, hogy szükségét érezték, hogy azonnal továbbadják a kapott ajándékot. Egyikük, András ugyanis sietett, hogy megossza azt fivérével. Testvéreim, ma mi is emlékezzünk vissza az Úrral való első találkozásunkra. Mindannyiunknak volt első találkozása vele, akár a családban, akár azon kívül… Mikor találkoztam az Úrral? Mikor érintette meg az Úr a szívemet?
Tegyük fel magunknak a kérdést:
Tudunk-e az Úrral imádságban együtt időzni, csendben vele lenni? És érzünk-e vágyat arra, hogy továbbadjuk, hogy hirdessük az Úrral való találkozás szépségét? A Boldogságos Szűz Mária, Jézus első tanítványa, ébressze fel bennünk annak vágyát, hogy
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Üdvözöllek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ számos tájáról érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Hermandad Sacramental de Nuestra Señora de los Remedios tagjait, akik a spanyolországi Villarrasából jöttek.
Ne felejtsünk el imádkozni a sok emberéletet követelő kolumbiai földcsuszamlás áldozataiért.
Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a háború kegyetlenségétől szenvednek a világ számos részén, különösen Ukrajnában, Palesztinában és Izraelben. Az év elején jókívánságként békét kívántunk egymásnak, de a fegyverek továbbra is ölnek és pusztítanak. Imádkozzunk, hogy akik e konfliktusok felett hatalommal rendelkeznek, elgondolkodjanak azon, hogy a háború nem a megoldáshoz vezető út, mert civil emberek halálát okozza, városokat és infrastruktúrákat rombol le.
Más szóval,
A világnak békére van szüksége! Néhány perccel ezelőtt az „A Sua Immagine” című tévéműsorban Faltas atyát, a jeruzsálemi Szentföldi Kusztódia vikárusát hallgattam: ő békére való nevelésről beszélt. Nevelnünk kell a békére! Láthatjuk – az egész emberiséget tekintetve –, hogy még nem kaptunk annyi nevelést, hogy minden háborút megállítsunk. Állandóan imádkozzunk ezért a kegyelemért: a békére nevelésért!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
