A március 10-én délelőtt tartott általános kihallgatás keretében a Szentatya a múlt hétvégi iraki apostoli útját, annak legjelentősebb programjait idézte fel. Kérte, hogy továbbra is imádkozzunk az iraki keresztényekért, mind az otthon maradottakért, mind a kivándoroltakért.
Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvérek, jó napot kívánok!
Az elmúlt napokban az Úr megengedte, hogy Irakba látogassak, s ezáltal megvalósítsam Szent II. János Pál tervét. Sosem volt még pápa Ábrahám földjén; a Gondviselés úgy akarta, hogy erre most kerüljön sor, a remény jeleként, éveken át tartó háború és terrorizmus után, egy súlyos világjárvány idején.
E látogatás után tele van a lelkem hálával. Hála Isten iránt és mindazok iránt, akik ezt lehetővé tették. Hálás vagyok a köztársasági elnöknek és az iraki kormánynak; az ország pátriárkáinak és püspökeinek, az egyházak összes szolgálattevőivel és hívőivel együtt; a vallási hatóságoknak, kezdve Al-Szisztani nagy ajatollahhal, akivel felejthetetlen találkozóm volt nedzsefi lakóhelyén.
egy nagy keresztet, mint amilyet Karakos bejáratához állítottak. Különösen éreztem ezt, amikor láttam a pusztulás még nyílt sebeit, és még inkább, amikor találkoztam az erőszakot, üldöztetést, száműzetést túlélő tanúkkal, és meghallgathattam őket. Ugyanakkor láttam magam körül a Krisztus hírnökét fogadók örömét; láttam a béke és testvériség távlatai felé megnyílók reményét. E távlatokat Jézus szavai nyitották, melyek a látogatás mottóját adták: „Ti mind testvérek vagytok” (Mt 23,8). Ezt a reményt éreztem a köztársasági elnök beszédében, ezt a reményt hallottam ki sok üdvözlésből és tanúságtételből, az emberek énekeiből és gesztusaiból. Ezt láttam tükröződni a fiatalok ragyogó arcán és az idősek csillogó szemeiben. Az embereken, akik öt órán át állva várták a pápát, nők is, karjukban gyermekükkel… Várakoztak, és remény csillogott a szemükben.
Az iraki népnek joga van békében élni, joga van visszakapnia az őt megillető méltóságot. Vallási és kulturális gyökerei évezredekre nyúlnak vissza: Mezopotámia civilizációk bölcsője; Bagdad a történelem folyamán elsődleges fontosságú város volt, mely évszázadokon át a világ leggazdagabb könyvtárának adott otthont. És mi pusztította el? A háború. Mindig a háború az a szörny, amely a korszakok változásával maga is átváltozik és folytatja az emberiség felfalását. De a válasz a háborúra nem egy másik háború, a válasz a fegyverekre nem a további fegyverek.
Szeretném, ha valaki válaszolna erre a kérdésre. A válasz nem a háború, a válasz a testvériség. Ezzel a kihívással kell szembenéznie Iraknak, de nemcsak neki, hanem sok háborús térségnek, és végeredményben az egész világnak: a testvériség. Képesek leszünk-e testvériséget létrehozni egymás között, testvéri kultúrát teremteni? Vagy folytatjuk a Káin által indított logikát, a háborút? Testvériség, testvériség!
Ezért találkoztunk és imádkoztunk, keresztények és muszlimok, más vallások képviselőivel, Urban, ahol Isten meghívta Ábrahámot mintegy négyezer évvel ezelőtt. Ábrahám atyánk a hitben, mert meghallotta Isten hangját, aki utódot ígért neki, ő pedig mindent hátrahagyva útnak indult. Isten hű ígéreteihez, és ma is vezeti békelépéseinket, vezeti azok lépéseit, akik ég felé fordított tekintettel járnak a földön.
A testvériség üzenete érkezett a bagdadi szír-katolikus székesegyházban tartott egyházi találkozóról, ahol 2010-ben negyvennyolc embert – köztük két papot – megöltek a mise során. Az Egyház Irakban vértanúegyház, és abban a templomban, melynek kövébe bele van vésve azoknak a vértanúknak az emléke, a találkozás öröme hallatszott: a csodálkozásom, hogy köztük lehetek, összeolvadt azzal az örömükkel, hogy a pápa köztük van.
A testvériség üzenetét küldtük Moszulból és Karakosból, a Tigris folyótól, az ősi Ninive romjainak közeléből. Az ISIS-megszállás miatt sokezer lakos menekült el, köztük sok, különböző felekezetű keresztény és más üldözött kisebbség, különösen jezidik. Lerombolták e városok ősi identitását. Most fáradságos munkával próbálják újjáépíteni;
Kérlek benneteket, továbbra is imádkozzunk ezekért a megpróbáltatásokat szenvedett testvéreinkért, hogy legyen erejük az újrakezdéshez. A sok kivándorolt irakinak pedig azt szeretném mondani: mindent elhagytatok, mint Ábrahám; hozzá hasonlóan őrizzétek a hitet és a reményt, barátság- és testvériségszövők legyetek ott, ahol vagytok! És ha lehet, térjetek vissza!
A testvériség üzenete érkezett a két eucharisztikus ünneplésről: a bagdadi, káld rítusban végzett liturgiáról, és az Erbilben bemutatott miséről, ez utóbbi városban fogadott a térség elnöke és miniszterelnöke, és fogadtak a hatóságok – köszönöm mindazoknak, akik eljöttek – és az emberek is. Ábrahámnak és utódainak reménye abban a misztériumban valósult meg, amelyet Jézusban ünnepeltünk, a Fiúban, akit az Atyaisten nem tartott vissza, hanem odaadott mindenki üdvösségéért: ő halálával és feltámadásával megnyitotta nekünk az átjárót az ígéret földjére, az új életre, ahol letörlik szemünkről a könnyeket, a sebeink begyógyulnak, és a testvérek kibékülnek.
Kedves testvérek, dicsérjük Istent ezért a történelmi látogatásért, és továbbra is imádkozzunk azért a földért és a Közel-Keletért!
Így van ez a testvériséggel is: ahogy a pálmafa nem kelt zajt, mégis gyümölcsöző és növekedésre késztet. Isten, aki béke, adja meg a testvériség jövőjét Iraknak, a Közel-Keletnek és az egész világnak!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican.va
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
