Minden országban vannak bel- és külpolitikusok, közös nevükön politikusok. Az otthoniakat belpolitikusok boldogítják vagy szomorítják, az ország érdekeinek képviselete és szolgálata pedig a külpolitikusok feladata lenne, elsősorban az Európai Unió különböző szerveiben és szervezeteiben.
Pozsony és Brüsszel! A belpolitikára az állandósult hangoskodás, viszálykodás és összeférhetetlenség jellemző, nem csak kormánypártiak és ellenzékiek között, hanem a kormánykoalíción belül is. Ezzel szemben a külpolitikában csönd honol a mindenkori megfelelési kényszer, az alárendeltség feltételek nélküli elfogadása, az önállóság teljes feladása miatt. Itt-ott Magyarországnak ugranak csak neki Korčokék… Brüsszeli megrendelésre simulékonyság és szófogadás az elvárás, melyet Pozsony alázattal kiszolgál.
Az ország röpke történelmét meghatározó Mečiar-Dzurinda-Fico-Radičová-Pellegrini-Matovič-Heger kormányfő-tengely semmi maradandót nem alkotott, hatalomra kerülésüket az elődkormány elszigeteltségének, tehetetlenségének, nagyétvágyának, amatőrizmusának, sőt a büntetőjog határát súroló pofátlanságának köszönhetik. A folyamat a mai napig tart, egymást váltják és múlják felül az ország ellehetetlenítésében.
A külpolitikában 2004-től kezdhetett volna szárnyalni az ország, ekkor lett az Európa Unió tagja. Számos, idegen nyelvet aránylag jól beszélő szlovákiai politikus számára csillant fel a remény, hogy Brüsszelben bizonyítsa rátermettségét, európai gondolkodását. Ez utóbbi bizonyos szempontból sikerült is… Az irányvonalban is voltak bíztató jelek, a brüsszeli felülrendeltséget és mindenhatóságot évekig sikerült ellensúlyozni a V4-ek együttműködésével, közös fellépésével, ami viszont Brüsszel szemében éppolyan szálkát jelentett, mint annak idején a külföldi hatalmaknak az Osztrák-Magyar Monarchia. 2017-ben még Magyarország Szlovákiával közösen perrel folyamodott az Európai Bírósághoz az EU Tanácsának migránskvótára vonatkozó kötelező rendelkezése miatt. A beadványt ugyan mindenestül elutasították, de mégiscsak volt egy közös fellépésünk az európai bürokraták ellen.
De hol van már a tavalyi hó? Mára már az Európai Egyesült Államok utópiájában lubickol kisországunk is, annak várható ideológiai és nemzetfelszámoló következményeivel együtt. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Szlovákia fővárosa Pozsony helyett inkább már Brüsszel, és csak a villamosok színválasztásában, a szlovák nemzeti étel, a sztrapacska juhtúrójának kiválasztásában maradt meg a főváros kvázi önállósága.
Egyre ritkább, sőt el is tűnt már a brüsszeli politikával konfrontálódó szlovák álláspont, vagy a V4-ek koordinált, közös fellépése valamelyik elcsúszott brüsszeli tervezet ellen. Lásd az oroszellenes szankciók egy részével szembeni határozott magyar kiállást és a sarokban sunyin kiváró, meghunyászkodó, esetleg sodródó szlovák magatartást.
Ezzel együtt mégis sokan irigylik Magyarországon és Felvidéken is Szlovákiát azért, mert az Európa Parlamenti képviselői pártszínek szerint nem harcolnak egymás ellen, ha a haza úgy kívánja, az ország érdekei mentén képesek összefogni bizonyos helyzetekben. Ezzel szemben tudjuk, hogy a magyarországi ellenzék EP képviselői hány esetben fordultak szemben hazájukkal, és támogattak az ország ellen irányuló menetrendszerű kötelezettszegési eljárásokat. Különösen az országgyűlési választások előtt szavaztak meg támogatáselvonási intézkedéseket, abban reménykedve, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb az ellenzéknek. Nos, ilyesmi tudomásunk szerint a szlovák EP képviselők körében még nem fordult elő, legalábbis nem hallottunk arról, hogy a Republika, a SaS, az OĹaNO, a Smer-SD vagy a Progresszív Szlovákia valamelyik képviselője az ország érdekeivel ellentétesen szavazott volna.
Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy Szlovákia belpolitikája teljesen simulékony, ez pedig Brüsszelnek így tökéletesen megfelel. Például az oroszokkal szemben tanúsított kőkemény szlovák véleménynyilvánítás és tettrekészség szinte már kirívónak számít EU-s berkekben. Mindennel egyetértenek, nem vétóznak meg semmit se, tartanak attól, hogy bosszúból kötelezettszegési eljárást indíthatnának az ország ellen.
Tehát, ha nincs konfrontáció, ha nem lóg ki az ország az uniós sorból valami miatt, akkor az EP szlovák képviselőknek sem kell színt vallaniuk a szavazásnál az ország mellett vagy ellenében. Minden megy tehát nyugiban Brüsszelben, otthon ezzel szemben zajlik ezerrel a politikai harc!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
