Facebook-fiók csak 16 éves kortól – törvénnyel szabályoznák Szlovákiában a gyermekek digitális életét Vataščin Péter2026. 01. 21., sze – 13:35
A beruházásokért, a regionális fejlesztésért és az informatizációért felelős minisztérium (MIRRI) nemsokára véglegesíti a gyermekek online védelmét ellátó törvényjavaslat első változatát. A pszichológus szerint ez annyira fontos lépés lehet, mint amikor jogilag szabályozták a kiskorúak alkoholfogyasztását.
A tárca szerint „a MIRRI kezdeményezésének köszönhetően Szlovákia azon európai úttörők közé tartozik, akik arra kötelezik magukat, hogy a gyermekek biztonsága a digitális szolgáltatások standardja, nem pedig pótléka legyen“.
Szlovákia a törvényjavaslattal gyakorlatilag a tavalyi Jütlandi deklarációnak tesz eleget. Az EU-tagállamok digitalizációért felelős miniszterei – Caroline Stage dán tárcavezetővel az élen – tavaly októberben, kétnapos tanácskozás után fektették le a gyermekeket az online térben védő alapelveket.
Közös felelősségvállalás az EU-ban
Stage úgy fogalmazott, „a gyermekeink túl sokáig maradtak egyedül a digitális térben“. Szerinte emiatt digitális rendszerekre van szükség, amelyek biztosítják, hogy az internet biztonságos hely lesz, s a gyerekek nem kapnak hozzáférést bizonyos tartalmakhoz addig, amíg nem lesznek elég idősek.
„A Jütlandi deklaráció jelentősége számomra elsősorban abban áll, hogy európai szinten kimondja: a gyermekek online védelme egy olyan terület, ahol szükség van közös értékekre és közös felelősségvállalásra. A digitális platformok eleve nem ismernek országhatárokat, és a szabályozás csak akkor lehet hatékony, ha illeszkedik egy szélesebb európai gondolkodásba“
– közölte lapunkkal Sikula Gábor pszichológus, a TANDEM szervezet vezetője.
Emellett különösen fontosnak tartja a deklarációban megjelenő „safety by design” megközelítést. Ez szerinte azt az alapelvet erősíti, hogy a digitális szolgáltatásokat nem utólag kell biztonságosabbá tenni, hanem eleve úgy kell kialakítani, hogy a gyermekek védelme alapértelmezett legyen. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek védelme nem kizárólag a felhasználók felelőssége, hanem a digitális szolgáltatások tervezésében és működésében is érvényesülnie kell.
„Ugyanakkor fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy sem a deklarációt, sem az arra épülő szabályozást nem érdemes önmagában megoldásként kezelni. Különösen érzékeny kérdésnek tartom az adatvédelem és a személyes adatok biztonságának problémáját. Más országokban már előfordult, hogy életkor-ellenőrzési rendszerek bevezetése után harmadik félhez kiszervezett adatbázisokat feltörtek, és felhasználók személyes adatai – akár igazolványképek is – illetéktelen kezekbe kerültek. Ezért számomra kulcskérdés, hogy Szlovákiában egy ilyen szabályozást csak akkor szabad bevezetni, ha valóban garantálható, hogy a gyermekek és a családok személyes adatai biztonságban maradnak, és nem éppen egy védelmi célú intézkedés hoz létre új kockázatokat – részletezte a szakember.
Célegyenesben a törvényjavaslat
A MIRRI keretén belül február 1-től új specializált osztály jön létre, amely célja, hogy hosszútávon ellássa a digitális gyermekvédelem feladatát. Ezen felül a szaktárca a napokban véglegesíti azt a törvényjavaslatot, amely jogilag szabályozná a témakört. Ehhez az alapot egy sor szakmai egyeztetés adja, amelyeken részt vesz a főügyészség, a rendőrség, az igazságügyi tárca és más illetékes intézmények képviselői. A törvény kidolgozásáról Samuel Migaľ miniszter elmondta: azt két hónapja a MIRRI egyik prioritásáként határozta meg. A törvényjavaslatot a széleskörű szakmai nyilvánossággal fogják megvitatni, valamint természetesen tárcaközi egyeztetésre is bocsájtják.
A törvényjavaslatról a tárca eddig néhány részinformációt árult el.
Ezek közül az egyik 16 éves korhatárt határoz meg a közösségi oldalak és egyes AI-szolgáltatások használatánál. Szabályozzák a szülői kontrollt is, valamint a számítógépes gyermekjátékokba beépített szerencsejátékos funkciókat is. Nem hagyják érintetlenül az online gyerekmunka jelenségét, valamint a digitális nyomok törlését sem.
Kapcsolódó cikkünk Gúta |
Az egyre kifinomultabb kütyüknek köszönhetően rohamosan változnak a felhasználói szokások is – amellyel viszont gyakran nehéz mentálisan tartani a tempót. Nemcsak a felhasználóknak, hanem gyakran a segítő szakmáknak is gondot okoz mindez. De milyen hatással van a jelenség a gyereknevelésre?
Lapunk több beszélgetést is szervezett a gútai Hajómalom Fesztiválon – ezek közül az egyik a Kütyük és zaklatás című volt. Sikula Gábor pszichológussal, a TANDEM vezetőjével egy órán keresztül boncolgattunk a tudatos eszközhasználat kérdéseit.
„Nekünk a Tandemmel egy nagyon fontos missziónk, hogy egy olyan generációt neveljünk fel, akik tudatosan, felelősségteljesen használják az internetet, és ott biztonságban vannak“ – fogalmazott a szakember. A 60 perc során nem pusztán az alapfogalmakról, hanem egyebek mellett az online térben zajló zaklatásról (cyberbullying) is beszélgettünk. A teljes felvétel hamarosan elérhető lesz az Új Szó hivatalos felületein.
Problémás eszközhasználat
Mindenekelőtt felmerül a kérdés: hogyan értelmezhető a függőség fogalma a digitális eszköz-, valamint az internethasználat kapcsán?
Az esetek nagy többségében nem olyan szintű függőségről szoktunk beszélni, mint például egy szer- vagy játékfüggőség esetében. A WHO vagy a pszichiátriai diagnózisokban az internet- vagy okostelefon-függőség még nincs definiálva
– fejtette ki Sikula. Hozzátette azonban, hogy az elmúlt időszakban – főleg a koronavírusnak köszönhetően – számos kutatás irányul arra, hogy kiderítse, milyen szerepet is játszik az internet az életünkben.
„Amikor egy-egy képzésen foglalkozásokat tartunk ebben a témában, a felnőttek néha felháborodnak, amikor feltesszük a kérdést, hogy akkor most nézzük meg, kinek mennyi a képernyőideje. Van, akinél ez nagyon sok, de ebbe beleszámít az ügyintézés, vagy az is, ha értelmes dolgokat néz a Youtube-on. Nem is arról van szó, hogy hogyan tudjuk minimalizálni a képernyőidőt, hanem miként tudjuk ezt valahogy tudatosan kézben tartani“ – adta elő a pszichológus.
Nem annyira a függőség a jó terminus a jelenség értelmezésére, mint inkább a „problémás telefon-, vagy eszközhasználat“.
Sikula szerint ez nagyon sokakat érint: „Nem mi használjuk az eszközt, hanem valamiképpen az eszköz használ bennünket.“
Kapitalista vonás
„Ténylegesen GDP-t termel az, ha pörgetjük a közösségi médiát, reklámokat nézünk, kattintunk, lájkolunk. Ez mind-mind GDP-ben mérhető dolog, és ilyen szempontból szüksége van a közösségi médiának arra, hogy mi ezt használjuk, s ellássuk a funkciónkat“ – tért rá Sikula Gábor arra, hogy milyen piaci érdekek húzódnak meg a közösségi oldalak mögött.
Hogy ezt a típusú nyerészkedést kikerüljük, arra a tudatos eszközhasználat jelenthet megoldást: csak akkor éljünk vele, ha annak van egyéni haszna, illetve fontos úgy beállítani a telefonunk funkcióit, hogy ne „figyelmeztessen” állandóan, hogy „valamit” meg kell néznünk rajta.
Még egyszer a függőségről – és a dopaminról
A mindennapi életünk működéséhez szükségünk van a telefonunkra. Ez egy normális dolog manapság. És ilyen szempontból is van egy függőség, ami nem a tudatosságról szól, hanem hogy egyszerűen nem tudunk létezni az internet nélkül. Ha most kikapcsolnánk az internetet, s leállna az összes digitális eszköz, akkor nem tudna úgy tovább zajlani az élet, ahogy azt megszoktuk
– mutatott rá a pszichológus.
Úgy látja egyébként, hogy nem is annyira a kütyüktől, mint inkább a dopaminttól függünk. Másként fogalmazva azokhoz az érzelmekhez és hatásokhoz kapcsolódunk, amelyeket kiváltanak bennünk az okostelefonok.
„Az agyunk dopaminnal jutalmaz bennünket, ha valamilyen sikert érünk el. A dopamin nem egy rossz dolog, nagyon fontos a tanuláshoz, és fontos szerepet játszik a motiváció kialakulásában. Ha egy ősember sikeresen levadászta a mamutot, és elfogyasztotta vacsorára, a következő nap is motivált volt, hogy élelmet szerezzen magának“ – érzékeltette Sikula a mechanizmus őskori előzményeit.
Ha viszont valamit már nagyon sokszor, rendszeresen, egyformán, ismétlődően megcsinálunk, akkor az egyre kisebb dopaminlöketet vált ki belőlünk. Épp ezért a dopamin termelődésénél fontos, hogy az ne legyen kiszámítható. Ezt tudják azok is, akik az okostelefonokat és a közösségi médiafelületeket programozzák.
Vannak ezek a kis színes bogyós játékok, amiket húzogatunk jobbra és balra, és ezek miatt kapunk pontokat, jutalmakat. A 73000. szinten vagyunk, és még mindig húzogatjuk a színes bogyókat, merthogy ezek úgy vannak programozva, hogy az agyunkban pörgessék a dopamint. Nagyon jó szakemberek programozzák ezeket a játékokat arra, hogy függjünk tőlük. Úgy működnek akár a kaszinókban a szerencsejátékgépek
– fejtegette Sikula.
Ez a kütyük célja
Noha mindez Sikula Gábor szerint konspiratívnak hangozhat, de a játékokat előállító cégeknek ténylegesen üzleti érdekük fűződik mindehhez. Ide kapcsolódik az is, hogy az Instagram vagy a Facebook „pörgetése” során milyen gyakran jelennek új tartalmak, vagy jönnek értesítések, ha letesszük a telefont. Ezek célja, hogy folyamatosan legyen valami kis inger.
Sokszor kritizáljuk a fiatalokat, hogy nagyon sokat nyomkodják a telefont, de közben tudnunk kell azt, hogy ezt nem véletlenül teszik. Ha mi tabletet, telefont adunk a gyerekek kezébe, akkor ez olyan gépeket jelent, amik arra vannak programozva, hogy bennük ezt a függőséget fenntartsák
– emelte ki.
Ha az agyunk ahhoz szokott hozzá, hogy folyamatosan új ingereket és ezzel együtt dopamint kapjon, s ez már a gyermekkorban hozzáláncol minket „a zsebünkben lapuló a kis dopamingéphez”, akkor nehéz lesz kitartó figyelmet igénylő tevékenységet végeznünk.
Nevelő, jutalmazó eszköz?
A téma kapcsán szó esett arról is, hogy a szülők gyakran motiváló, jutalmazó – vagy épp büntető – eszközként élnek a kütyükkel a gyereknevelés során. Vagyis ha le kell nyugtatni a gyereket, egy okostelefon vagy tablet azonnal lenyugtatja. Vagy nem?
Azt látjuk, hogy a gyerek kívülről nézve nyugodtan ül és a telefont pörgeti. Egy helyben ül és figyel. Viszont ha azt néznénk meg, hogy benne ekkor milyen belső folyamatok zajlanak le, akkor pont nem az történik, hogy neki most van egy nyugodt órája. Az agya valójában a dopaminon pörög.
Miközben arra lenne szüksége, hogy kipihenje magat, s az idegrendszerre lenyugodjon, amihez mondjuk mozgás és friss levegő kellene… Futkosni, szabadon, kreatívan játszani. Van, hogy a szülő megnézi a gyereket, ahogy épp fára mászik, és azt mondja, hogy milyen nagy veszélyben van, mert mindjárt leesik és összetöri magát. És aztán ránéz a gyerekére, amikor a kanapén ül és telefonozik. Ekkor azt mondja, hogy na, most biztonságban van. Miközben pont az ellenkezője igaz! Pont akkor van nagy veszélyben“
– fejtette ki bővebben a problémát a szakember.
Összefüggéseiben szabályoznák a gyermekek online jelenlétét
Sikula Gábort – akivel múlt nyáron egy gútai pódiumbeszélgetésen is érintettük a témát – megkérdeztük a belebegtetett konkrét szlovákiai jogi szabályozásokról is. Összességében kifejezetten pozitívnak tartja, hogy a készülő szlovák szabályozás nem egyetlen problémára reagál, hanem több, egymással összefüggő jelenséget kezel, hiszen a gyerekek online jelenléte rendszerszintű védelmet igényel.
„A 16 éves korhatár bevezetése és ellenőrzése bizonyos platformokon egy pozitív változás, ugyanakkor a problémát csak részben kezeli. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fiatalok az interneten jellemzően megtalálják azokat az alternatív utakat, amelyek révén hozzáférnek az őket érdeklő tartalmakhoz, még akkor is, ha egyes platformokon formális korlátozások jelennek meg. Éppen ezért egy ilyen korhatár önmagában nem jelent teljes védelmet. A szülői jelenlét, az odafigyelés és a párbeszéd továbbra is nélkülözhetetlen, és nemcsak 16 éves korig: a bizalomra épülő kapcsolat később is kulcsfontosságú“
– fejtette ki.
A szülői kontroll szabályozását akkor tartja igazán hasznosnak, ha az nem csak fenyegetésként, bűnbakkeresésként jelenik meg. Fontos, hogy a szabályozás ne csupán elvárásokat fogalmazzon meg a családok felé, hanem valódi támpontokat és segítséget is nyújtson. Sok szülő számára a digitális tér átláthatatlan és gyorsan változó, ezért a támogatás és az érthető iránymutatás legalább olyan fontos, mint maga a jogi szabályozás.
„Kifejezetten indokoltnak tartom az addiktív mechanizmusok szabályozását a gyerekeket célzó játékokban. Ezek a megoldások gyakran észrevétlenül hozzák be a szerencsejáték logikáját a gyerekek mindennapjaiba. Itt nemcsak pénzügyi, hanem komoly pszichológiai kockázatokról is beszélünk“
– hangsúlyozta.
Az online gyerekmunkáról elmondta: egy viszonylag új területről van szó, ahol a szabályozás fontos lépést tehet abba az irányba, hogy a gyerekek ne váljanak kiszolgáltatottá. „Lényegesnek tartom, hogy ebben a térben is egyértelműen megjelenjen a gyerekek jogainak és érdekeinek védelme, különösen akkor, amikor gazdasági érdekek is kapcsolódnak a jelenlétükhöz. Előremutató elemnek tartom a digitális nyomok törléséhez való jogot is, amely azt segíti, hogy a gyerekek később ne legyenek kiszolgáltatva olyan online tartalmaknak, amelyek az ő hozzájárulásuk nélkül maradtak fenn, vagy amelyeket mások illetéktelenül használnának fel“ – fűzte hozzá a pszichológus.
Nem tartja mellékesnek azt a kérdést sem, hogy az életkorhoz kötött szabályozások milyen technikai megoldásokkal valósulnak meg. Csak olyan rendszerek elfogadhatók szerinte, amelyek minimalizálják az adatgyűjtést, és nem teremtenek újabb biztonsági kockázatokat a felhasználók számára
Mintha a kiskorúak alkoholfogyasztását szabályoznák
„A gyermekek védelme az online térben egy összetett kérdés, mert egyszerre érinti a nevelést, a családi mintákat, az oktatást, a mentális egészséget és a digitális környezet működését. Egy olyan digitális világban élünk, amely gyakran gyorsabban változik, mint ahogyan reagálni tudunk rá. Éppen ezért nem mindegy, milyen irányba halad a technológiai fejlődés“ – tette hozzá a téma általános hátteréről Sikula Gábor.
Az ilyen jellegű szabályozások szerinte azért fontosak, mert segítenek abban, hogy a technológiai fejlődést ne kizárólag üzleti érdekek, hanem társadalmi értékek is alakítsák. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy egy törvény önmagában nem elég: valódi változást csak akkor hoz, ha hatással van az emberek gondolkodására is, és nem pusztán külső kényszerként jelenik meg.
„Ezt gyakran a gyerekülések bevezetéséhez hasonlítom az autókban. Kezdetben sokan a szabadság korlátozásaként élték meg, plusz költséget és kényelmetlenséget jelentett, és sokan nem értették, miért szükséges. Mára viszont teljesen természetes része az életünknek, és senki nem kérdőjelezi meg a jelentőségét. Úgy gondolom, hogy az online térben bevezetett védelmi szabályozások is hasonló utat járhatnak be: idővel normává válhatnak, ha megértjük, hogy a céljuk a gyerekek védelme, nem pedig a szabadság korlátozása“ – mutatott rá a pszichológus.
Mai szemmel már furcsán tekintünk vissza azokra az időkre, amikor a kiskorúak alkoholfogyasztása nem volt egyértelműen szabályozva, és társadalmilag elfogadottnak számított. Sikula úgy gondolja, hogy a jövő generációi hasonlóan fognak visszatekinteni arra az időszakra, amikor a gyerekek korlátozás nélkül használhatták az internetet.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
