Nem hittem volna, hogy ez a Dacia elnyeri a tetszésemet. Egy hét alatt viszont meggyőzött. Igen, ebben az esetben is fel kell készülni kompromisszumokra, s ügyelni kell arra is, hogy az autó használata során ne verjék be a homlokukat, mint én – de erről majd később –, egy dolgot azonban el kell ismerni: 12 ezer euróért jobban felszerelt és vállalhatóbb autót nem találnak.
A Logan bizonyos szempontból a Dacia modern korszakának szinonimája is lehetne. Az első generáció érkezésével vette ugyanis kezdetét a márka sikertörténete a Renault-csoportnál. S hova jutottunk azóta? Oda, hogy a Logan harmadik generációját már csak szedánként árulják, ráadásul kizárólag LPG-meghajtással rendelkező változatokban.
Egyesek szerint a Logan aktuális generációjának dizájnja időtálló, szép. Igazság szerint máig nem döntöttem el, hogy tetszik-e. Egyrészt azért, mert a szedánok formáival sosem voltam megbékélve, másrészt pedig azért, mert a formavilága – bár erről lehet, hogy az egyszerű szín tehet – nekem inkább a régmúlt idők autóit idézi.
Ha a Logan külseje a Dacia valamelyik más modelljére emlékezteti, de nem tudja eldönteni, melyikre, üljön bele, s azonnal olyan érzése támad, mintha egy Sanderóban ülne. A Logan ugyanis nemcsak az alapvető dizájnelemeket, hanem a technikát is a Sanderótól vette át.
Tény, hogy az utastérben sok kemény, az autó alacsonyabb áráról tanúskodó műanyagot találnak, az összbenyomás mégis kellemes. Ez elsősorban a médiarendszer különálló képernyőjének vagy a műszerfal kellemes, anyag kárpitozásának köszönhető. Arról, hogy olcsóbb autóban ülnek, így csak az utastérben található kemény műanyagok, az ajtók súlya és az a fura hang tanúskodik, amit az ajtók becsapásakor lehet hallani.
Hatalmas előrelépés, hogy a Loganban már hosszanti irányban is lehet állítani a volánt, így a sofőr sokkal gyorsabban megtalálja a számára legkényelmesebb pozíciót. Az autóval közel nyolcszáz kilométert vezettem le egy hét alatt, s mivel egyetlenegyszer sem fájt a hátam, csak igazolhatom, hogy a járgányban kényelmes üléseket találnak, amelyek a modern fejtámlával ugyancsak korszerűbbek, mint korábban. Az utastér méretére sem fognak panaszkodni, elöl és hátul egyaránt rengeteg hely van. Ráadásul a hátsó ülésen egy 185 centiméteres haverom is kényelmesen elfért, elég helye maradt térd- és fejmagasságban is.
Ami pedig a rakodóteret illeti, 628 liter áll rendelkezésre, ami nagyon bőséges rakodóteret jelent. Mivel a csomagtér padlója alatt található az LPG tartály, a Loganhoz nem rendelhetnek pótkereket.
Nem véletlenül állítom, hogy a Logan aduásza egyértelműen a meghajtás. A Dacia ugyanis már gyárilag átalakított LPG-meghajtást kínál, mindezt az 1,0 TCe erőforrással kombinálva, amelyet a franciák kezdetektől fogva annak tudatában terveztek, hogy autógázzal lesz párosítva. Biztosak lehetnek benne, hogy minden eddiginél ritkábban fognak megállni benzinkúton tankolás vagy gáz újratöltése céljából.
A gáztartály egyébként 40 literes, a klasszikus benzintartály térfogata pedig 50 liter, ennek köszönhetően összesen 90 liternyi üzemanyag áll a rendelkezésükre. Ez a gyakorlatban több mint 1200 kilométer megtételére elegendő. Szerencsére a Loganban, nem úgy, mint a Dusterben, már a fedélzeti számítógépen figyelhetik az LPG fogyasztását. Egyetlen gombnyomással kapcsolgathatnak a két meghajtás között, menet közben is. A fedélzeti számítógép pedig önállóan átkapcsol, így vagy a benzin-, vagy a gázfogyasztást mutatja.
Mivel a Duster csak nem egészen 1,2 tonnás autó, aránylag fürge is. Meglepett, hogy autópályán, magasabb sebességeknél is milyen magabiztosan gyorsul. A hatodik sebességfokozatnak köszönhetően az előírt 130 km/óránál 2850 fordulaton dolgozik a motor. Bár a gyári adatok szerint a Logan LPG-meghajtással rendelkezik magasabb forgatónyomatékkal és teljesítménnyel, a két meghajtás közötti különbség a gyakorlatban csak minimális.
Ami az üzemanyag-fogyasztást illeti, az LPG esetében sok múlik azon, hol vezetnek. Autópályán 8,2 literes átlagot mértem, városban viszont a 9,5 liter sem számított ritkaságnak. A kombinált átlagfogyasztás elérte a 8 litert, ami annyit jelent, hogy a Logannal tisztán autógázra akár 500 kilométert is megtehetnek. Ráadásul az LPG nagyon olcsó, átlagban 60 centbe sem kerül literje. Ha ehhez hozzászámoljuk a 6,5 literes átlagos benzinfogyasztást, akkor további 750 kilométerre elég üzemanyag marad még az autóban, s ennek aligha fog tudni más járgány ilyen végösszegért konkurálni.
Határozottan igen. A Sandero után a Logan is igazolta, milyen hatalmas előrelépést tettek az utóbbi években a Dacia modelljei. Az autóban hiányosságokat is találnak, ám egyik sem olyan, amelyik miatt el kellene átkozni.
A Logan és általában a jelen kor Daciáinak legfontosabb előnye viszont kétségkívül az, hogy a modern technológiákat megfizethető áron az átlagembereknek is elérhetővé teszik. Az egyre szigorúbb károsanyag-kibocsátási normák korszakában pedig kifejezetten meglepő, milyen alacsony áron tudja tartani a Dacia a modelljei árát. Például a Logant alapban már 11 550 euróért hazavihetik. Akik pedig eddig ódzkodtak az LPG-től, azok meg-győződhetnek róla, milyen előnyöket rejt magában a Logan igazi aduásza, az autógáz.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
