Zenével, verssel, életének, lelkiségének és a vértanúsággal vállalt áldozatához vezető nyilas terror eseményeinek felidézésével emlékeztek meg Ervin Gáborról, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye vértanú papjáról a városmajori kistemplomban múlt vasárnap, szeptember 21-én este, az Ars Sacra Fesztivál keretében, a Városmajor Katolikus Egyesület szervezésében.
A Városmajor Katolikus Egyesület tavaly december 4-én megemlékezést szervezett Ervin Gábor halálának 80. évfordulóján, amelyet követően nagy lelkesedéssel vállalta, hogy támogatja Ervin Gábor sorsának kutatását, emlékének ápolását.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek sürgetésére az egyesület rendszeres megemlékezésekkel igyekszik felmutatni Ervin Gábor írásaiban, beszédeiben, cikkeiben ránk hagyományozott csodálatos szellemi, lelki örökségét, üldözöttek melletti bátor kiállását, valamint tudatos áldozatvállalását. Ez utóbbival maradéktalanul megvalósította – amit prófétai módon előre meg is írt 1940-ben –, hogy Isten kegyelméből, az emberi lélek, törékenysége ellenére, a legszörnyűbb események során is megőrizheti reménységét az Úr szeretetében.
A megemlékezés elején az Ars Sacra Fesztivál küldetését hozta közel a jelenlevőkhöz Fülep Márk fuvolaművész, aki saját kompozícióját adta elő a reményről. A fesztivál mottójának üzenete ugyanis az idei szentév mottója nyomán „A remény zarándokai”. Művészet, amely felemel – Érték, amely összeköt – Remény, amely megmarad…
Emelkedett lélekkel hallgatták meg Kránitz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára előadását Ervin Gábor rövid életéről, amelyből megismerték Ervin Gábor lelkiségének és bátor, áldozatvállaló hozzáállásának párhuzamos, hiteles kibontakozását.
Kránitz Mihály előadása után megindító módon maga Ervin Gábor szólalt meg Lackfi János versében. Dóczy Péter színművész előadásában megható volt hallani, mintha Ervin Gábor a hosszú, nyolc évtizednyi feledés homályán keresztül szólt volna, életre keltve néhány, könyveiben megírt sorát is:
„Én az Istent már nem lobogtatom,
ki van nyomtatva ruhámon, arcomon,
le sem tagadhatnám, olyan zsigeri
módon vagyunk egyek, ahogyan foci
közben a labdát kapásból passzolod,
bármely irányból jön, természetes dolog.
A jel akkor működő, ha észre is veszik.
Jel vagyok, látszom-e messzi határokig?
Lettem áldozat, mely teljesen elég:
jöjj, érezd, még ma is forró bennem a lét.”
Fischer János, akinek Ervin Gábor röviddel a halála előtt lett a keresztapja, emlékezett vissza, hogy családtörténeti kutatásai során talált rá Ervin Gábor emlékére és arra a keresztelői emléklapra, ami csodálatos módon maradt meg a háború alatt lebombázott házuk romjai között. Meghatottan idézte fel a külföldön élő leszármazottaktól kapott üzeneteket, amelyekben hálával emlegették Ervin Gábort, akinek a segítsége nélkül nem élték volna túl az akkori vészterhes időket.
A jelenlévőknek Kövesdy Zsolt számolt be a városmajori plébánián folytatott levéltári kutatásról. Források szerint Ervin Gábor mondott miséket a városmajori Jézus Szíve templomban, és számos dokumentum szerint aktív résztvevője volt az üldözöttek mentését szolgáló kikeresztelkedések szervezésének. Kövesdy Zsolt kérte a jelenlévőket, hogy járjanak utána, hátha van bármilyen nyom, emlék, amely segít Ervin Gábor élete eseményeinek feltárásában, amellyel támogathatják a boldoggá avatási folyamat előkészítését.
A megemlékezés utolsó előadásában Csonka Laura levéltáros, történész foglalta össze a városmajori nyilas terror eseményeit, amelyek megelőzték és követték Ervin Gábor életének utolsó szakaszát, aki a harmincas évek végétől 1944-es elhurcolásáig már a Városmajorban, a Maros utca 44.-ben lakott édesanyjával.
A hallgatók szembesültek azzal, hogy ebben a végtelenül gyalázatos, elkeserítő történelmi helyzetben két egyházi ember sorsa között megdöbbentő, szinte apokaliptikus kontraszt feszül erkölcsi kifejletében: az Urat és papi hivatását eláruló Kun András elaljasodott élete és Ervin Gábor lelkisége és életáldozata között, amelyben a legvégsőkig az Úr szeretetéből merített erőt. Azoknak a szörnyűségeknek, amelyeket a nyilasok a Városmajorban elkövettek, nyolc évtizeden keresztül emblematikus, elrettentő alakja lett Kun András, ismert nevén Kun páter, ami teljes mértékben rányomta bélyegét a kor és a katolikus egyház későbbi megítélésére. Az Úristen nagy kegyelmeként élhetjük meg, hogy nyolc évtized elteltével vigaszt kaphattunk az Úrtól Ervin Gábor által, akinek életében, következetes, átélt, mély lelkiségében, teológiájában, de különösen mindezeknek igaz életre és igaz áldozatra váltott megvalósításában az Úr méltó, erős választ tud adni a borzalmakra, amiket a szabad akaratukkal visszaélő, életük üdvösségszerző lehetőségeit, talentumaikat gonoszságra váltó emberek követtek el. Segít bennünket, mai lelki örökösöket abban, hogy szolidaritást vállaljunk a meghurcoltakkal, meggyilkoltakkal és mindazokkal, akiknek a családi életében ezek a bűnök generációkon keresztül mély traumákat okoztak.
A megemlékezés zárásaként Kövesdy Tamás számolt be azokról a különleges fordulatokról, eseményekről az elmúlt egy év során, amelyeken keresztül közvetlenül megtapasztalták a Szentlélek csodálatos kegyelmét, amellyel az Úr segíti, hogy minden jóakaratú és jóérzésű mai ember számára Ervin Gábor lelkisége és vértanúsága a remény biztató példája lehessen.
A megemlékezés során Fülep Márk fuvolaművész eljátszotta Ervin Gábor emlékére írt darabját, amelyben zsidó, keresztény dallamokkal, különleges hanghatásokkal, atmoszférateremtő, mélyre ható szünetekkel idézte fel a vértanú alakját.
Forrás és fotó: Városmajor Katolikus Egyesület
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
