Érsekújvári Fórum: túlélés diktatúrában, egy párhuzamos valóságban Száz Ildikó2026. 01. 26., h – 14:34 Érsekújvár |
Tartalmas, teltházas rendezvénnyel kezdte az évet az Érsekújvári Fórum polgári kezdeményezés. A szervezet vezetője, Jozef Pirohár Jitka Rožňová egyetemi tanárt, költőt és műfordítót kérte fel a háziasszony szerepére.
A rendezvény vendége volt Martin Milan Šimečka író, újságíró, filozófus, valamint Ján Orlovský, aki tanárként és diplomataként öt éven át vezette a Nyílt Társadalom Alapítványt (OSF), és összesen 23 évet töltött különböző civil szervezetekben.
Teltház a klubban
Az Érsekújvári Fórum ezúttal is a Béke mozi Hollywood klubjába hívta meg a közönséget, a részvételt azonban regisztrációhoz kötötték. A szervezők a tavalyi tapasztalatokból okulva döntöttek így, amikor a szabadságért és demokráciáért vívott küzdelem emléknapja alkalmából Iveta Radičová volt kormányfő volt a vendég, és a mintegy 200 fős közönség még a mozi díszleteit is elbontotta, hogy láthassa az előadót.
Jozef Pirohár a szervezők nevében köszönetet mondott a közönségnek a támogatásért. A befolyt összegből lehetőségük nyílik termet bérelni a tervezett összejövetelekhez, hogy rendszeressé tegyék a baráti eszmecseréket a városban.
A jelenlévők közösen keresték a választ arra, mi történt a szlovákiai polgári társadalommal, amely a kilencvenes évek végén mintha meggyengült volna, majd hagyta, hogy az országban ilyen mértékben elfajuljanak a folyamatok. Szó esett arról is, miért nincs Szlovákiának jelenleg olyan szövetségese, akire igazán támaszkodhatna.
Elhangzott, hogy a helyzet annyira drámai, hogy el kell kezdeni gondolkodni az ország védelmének módjain. Az ukrajnai háborút többen a túlélés egyik fontos pilléreként említették. Lengyelországgal együtt – vélekedtek – Szlovákia egyfajta közép-európai biztonsági garanciát alakíthatna ki.
Bűntudat hozta Érsekújvárba
Jitka Rožňová elsősorban arra volt kíváncsi, vendégei miként élik meg a jelen eseményeit, és a negatívumok mellett milyen pozitívumokat látnak. Martin M. Šimečka elmondta, hogy Jitka egyik korábbi felkérésének idő hiányában nem tudott eleget tenni, így részben a bűntudat is Érsekújvárba hozta, ugyanakkor nagy örömmel készült a találkozóra.
„Nagyon jól emlékszem a kilencvenes évekre, és esküszöm rá, hogy az ország társadalmilag ma sokkal jobb helyzetben van. Akkor valóban úgy tűnt, Európa sötét gödrévé válunk. Úgy érzem, a polgári társadalom ma készen áll az ország védelmére. Mečiar idejében is jártuk az országot, és amikor megérkeztünk egy nyitrai kis kávézóba, ahol alig húsz ember volt jelen, erőt kellett öntenünk az ott élőkbe. Ma már más a helyzet – például itt, Érsekújvárban is sokan vagyunk. Az aktivizmus, az önszerveződés Szlovákiában inkább intuitív, de energikus. Emiatt nem félek az emberekért, inkább optimista vagyok” –
tette hozzá.
Az író mesélt ukrajnai látogatásairól és az ott élők elszántságáról is.
„Korábban szinte törvényszerű volt, hogy a nagyobb hadsereg győz. Ez az arány azonban idővel változott, és nem egyszer a kisebbek kerekednek felül, mert a háború jellege is átalakult. Természetesen tévedhetek, de mindabból, amit tapasztaltam és olvastam, az az érzésem, hogy Ukrajna nem fogja elveszíteni ezt a háborút – még ha nem is tudom, hogy el kell-e majd hagyniuk a Donbasz térségét. Szeretném megélni azt a pillanatot, amikor Oroszország alulmarad” –
mondta Martin M. Šimečka.
Újabb kiadvánnyal érkezett
Martin Milan Šimečka eddig tíz kötetet jelentetett meg. Főbb művei közé tartozik a Katonakönyv (Vojenská knižka, 1981), a Vallomás (Výpoveď, 1982), a Békaév (Žabý rok, 1983), valamint a Fényjelek (Svetelné znamenia), amely apja bebörtönzése alatti leveleinek kommentált gyűjteménye, és 1984-ben szamizdatként jelent meg. Szintén ismert műve a Dzsin (1987). Újabb kötetei közül nagy sikert aratott a Testnevelés (Telesná výchova), amelyben a futó, úszó, teniszező és lovagló szerző a mozgásról, a testről és az elméről elmélkedik. Legfrissebb könyve a Rendkívüli helyzet, avagy hogyan lehet rossz időkben jól élni (Výnimočný stav alebo ako v zlých časoch dobre žiť), amely tavaly jelent meg.
Ebben a kötetben utal a „Párhuzamos Város” (Paralelní polis) fogalmára is, amely a csehszlovák totalitárius rendszer idején született válaszul az állam autoriter törekvéseire. Šimečka Václav Benda katolikus disszidens 1978-as, a párhuzamos polisról szóló híres esszéjére hivatkozik.
A Charta ’77 aláírói körében az első eufóriát hamar csalódás és szkepticizmus váltotta fel, a rendszer pedig keményen üldözte és elszigetelte őket. Benda írása kiutat kínált ebből a zsákutcából.
Észrevette, hogy új társadalmi struktúra van kialakulóban, amely azt keresi, miként lehet szabadon élni egy totalitárius államban. Megfogalmazta azokat az elveket, amelyek szerint ennek az új közösségnek működnie kellene. Lakásegyetemek, színházak, underground koncertek, filozófiai szemináriumok, szamizdatok és magas színvonalú művészeti alkotások jöttek létre a hivatalos struktúrákon kívül, sokszor kevéssé ismert, távoli helyszíneken. Martin M. Šimečka könyvében hasonló találkozókról és rendezvényekről számol be.
Mire Jitka Rožňová feltehette volna a kérdést: „Mit tehetünk mi mindannyian azért, hogy Szlovákiában élhetőbb életet éljünk?”, az Érsekújvári Fórum vendégei és a közönség már meg is adták a választ.
Újabb találkozókra, beszélgetésekre és felszabadult eszmecserékre van szükség, valamint arra, hogy egyre többen érezzék: ezek a fórumok nemcsak tartalmas időtöltést kínálnak, hanem olyan közösséget is, ahol a társadalmi események okozta frusztráció levezethető.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
