A bányásznapok kezdeti időszakára írásos anyag nem áll rendelkezésre.
Az erre az időre vonatkozó megállapítást a XVIII. század elejéről már írásos anyag igazolja.
A bányászok iránti tisztelet és megbecsülés jeleként jött létre a Bányásznap.
A bányamunka nehéz és veszélyes volta megkövetelte a munkafolyamatok gondos, alapos előkészítését és
végrehajtását.
A veszélyek megelőzéséért és elhárításáért Istentől kértek segítséget, oltalmat. Ehhez választották közvetítő
védőszentjüknek Szent Borbálát
Hazánkban a XIX. század közepén megindult ipari-társadalmi fejlődés alappillére a szén volt. A XIX-XX. században
alakult ki Magyarországon a mélyművelésű szénbányászat.
Ezen időszakban az európai államokban már hagyományossá vált a bányásznap, amely minden év december 4.-én
Borbála napját követő első vasárnapon került megünneplésre.
A bányásznap (ma szeptember első vasárnapja) hosszú múltú hagyományra tekint vissza. 1951 előtt bányavidékenként
eltérő időpontban rendezték ezeket az ünnepségeket a bányászok nehéz és küzdelmes munkájának megbecsülésére
Szent Borbála a bányászok védőszentje, így hagyományosan az ő napjához, december 4-hez kötődött az ünnep.
Tatabányán a Bányalelkészség Szent István király temploma védőszentjének ünnepén augusztus 20-án tartották a
búcsút, itt ez volt a bányásznap is.
1951-től szeptember első vasárnapján országosan egységesen tartják a bányásznapot, az 1919. szeptember 6-án
eldördült tatabányai csendőrsortűz áldozatainak emlékére, így Oroszlányban is.
A tatabányai bányászat nagyon mostoha körülményei, az 1950-es nagy bányaszerencsétlenség és az ezek miatti
elégedetlenséget akarták csillapítani a bányásznap törvénybe iktatásával.
Forrás: Wikipédia
Megosztás
The post Emlékezzünk azokra, akik a mélyben maradtak – 71. Bányász Nap appeared first on Magyar Tudat.
Forrás:magyartudat.com
Tovább a cikkre »
