A komáromi Zsitva Tamás törökországi barátnője, Tugçe Behiye Demirkent elvesztette a szüleit és tizenhat éves húgát a február 6-ai törökországi földrengésben. Tamás jelenleg Isztambulban él, ő és Tugçe a tragédia idején éppen itthon voltak Tamás szüleinél Komáromban.
A lány azonnal visszarepült Törökországba, Tamás egy későbbi géppel utazott utána Iskenderunba (Hatay tartomány, Antakya mellett), ahol a barátnője családjának háza állt. Sátort, hálózsákokat, gyógyszereket, tartós élelmiszert vitt magával Komáromból.
Az apa, Turgut Demirkent, felesége, Müjgan és lányuk, a tizenhat éves Elif Sude aludt, amikor hajnali négykor megmozdult a föld, és összeomlott a négyemeletes épület.
a város más pontjain dolgoztak, nem tudták rögtön átvezényelni az egységeket és átszállítani a gépeket. Mire megérkezett a segítség, már csak a három holttesteket tudták kiemelni a romok alól. Zsitva Tamás a közösségi hálón kért segítséget a törökországi család életben maradt tagjai számára.
„A család öt életben megmaradt gyereke gyászolja a szüleit és a húgukat. El kell hagyniuk a térséget, nem maradhattak ott, nem is lehet ott élni. Munka és bevétel nélkül maradtak. Ezrek váltak földönfutóvá.
Szeretnék segíteni nekik, és ehhez kérném minden jószándékú ember támogatását. Amíg újra talpra nem állnak,
segítségre van szükségük, hogy legalább a legalapvetőbb dolgokat megvehessék, lakást bérelhessenek valahol, legyen mit enniük. Én már pénzzé tettem, amit hirtelen tudtam, és azt kérném, aki tud, segítsen. Minden fillérre szükség van, legyen az akár csak egy egyszeri étkezés ára. Nem létezik túl kicsi adomány” – írta Zsitva Tamás a közösségi oldalán.
Kétféleképpen lehet támogatást küldeni. Banki átutalással a Tomáš Zsitva: SK51 8360 5207 0042 0499 1545 számlaszámra, vagy a https://gogetfunding.com/segitsd-a-demirkent-csaladot/ elérhetőségen.
„Ez egy magánkezdeményezés, ez most a leggyorsabb megoldás. Személyesen vállalok felelősséget azért, hogy az adományok azokhoz kerülnek, akik nevében a segítséget kérem. És természetesen átláthatóságot ígérek. A fenti weboldalon részletesen tájékoztatok a kezdeményezésünkről, az oldalon keresztül üzenetet lehet küldeni a családnak, vagy fel lehet iratkozni a levélre, melyben összegezzük, hogy mire költöttük az adományokat” – mondta Zsitva Tamás.
Nagyon sok ember szorul most segítségre Törökországban. Elég nagy a felfordulás, és vannak, akik kihasználják ezt a helyzetet, fosztogatnak, viszik, amit látnak, egymás ellen fordulnak.
Olyat is hallottam, hogy gyerekeket rabolnak el. Remélem, később ki fog derülni, hogy ez csak szóbeszéd.
A török állam nem tudott azonnal reagálni, de aztán csak megérkezett a rendőrség és a katonaság, hogy megelőzzék az ilyen eseteket. Idefelé jövet, a repülőtéren több utassal is találkoztam, akik ugyanide tartottak. A katasztrófa sújtotta területhez legközelebb levő nagyvárosban szállt le a gép, és jó volt látni, hogy érkeznek a mentőcsapatok az egész világból, találkoztam németekkel, szerbekkel, kínaiakkal….
A barátnőm rokonai átmenetileg egy kétemeletes házban húzzák meg magukat több más túlélővel együtt, onnan jártak ki eltakarítani a romokat, mentek eltemetni a szüleiket és a testvérüket.
Mi a kocsiban aludtunk, és amikor elindultunk onnan, otthagytam a sátramat a teljes felszereléssel együtt, hogy beköltözhessen, akinek szüksége van rá. A barátnőm bátyjának a felesége ukrán. Az idős szülei nemrég menekültek a háború elől Törökországba. A földrengést szerencsére túlélték, de nagyon megtörte őket a tragédia. Éjszaka, amíg ők alusznak, a fiatalabbak közül egyvalaki mindig őrködik, hogy ha elkezd remegni a föld, időben felébreszthessen mindenkit és kimenekülhessenek a házból az utcára.
Amikor én voltam soron, az éjszaka közepén kétszer is megremegett a ház. Elég erősen, de szerencsére nem történt baj.
Odatettem magam elé az asztalra egy pohár vizet, és figyeltem, mennyire erős a rengés. Így vészeltük át az éjszakát. A barátnőm szüleinek az autója a ház előtt állt, kiszabadítottuk a romok alól, és keresnünk kellett egy embert, aki kinyitja, és ha lehet, beindítja.
Szerencsére működött. Azzal indultunk el. Sok-sok kilométer állt előttünk, és ahogy haladunk, az úton rengeteg helyen láttunk sátrakat, ahová integetve invitálnak be minden úton levő, a katasztrófa sújtotta övezetbő
Mi is megálltunk ilyen helyeken, aztán folytattuk az utat. Ahol ránk esteledett, ott kerestünk valami szállást. Nem tudjuk, hogy lesz tovább
És főleg azt nem tudom, hogyan lehet megbirkózni ezzel a tragédiával. Hogyan lehet feldolgozni azt, ha az ember egy pillanat alatt elveszíti a szüleit és a tetvérét” – zárta Tamás.
Beküldte: Zsitva Tamás
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
