„Európa kultúrája Jeruzsálem, Athén és Róma találkozásából fejlődött ki – Izrael Istenbe vetett hitének, a görögök filozófiai észszerűségének és a római jognak az összekapcsolódásából. Ez a hármas formálta Európa belső önazonosságát.”
„Tudatában az Isten előtti emberi felelősségnek, és elismerve minden egyes emberi személy sérthetetlen méltóságát, felállította a jog alapelveit: ezen alapelvek megvédésére vagyunk elhívatva most, a saját történelmi pillanatunkban.”
XVI. Benedek pápa 2011-ben elmondott szavainak aktualitása tizenöt év elmúltával csak erősödött. Napjainkban még szembetűnőbb, hogy a fősodratú európai gondolkodás milyen erővel igyekszik megszabadulni szellemi forrásától, és hogyan dobja sutba a transzcendens megalapozottság minden formáját. E felfogás képviselői akkor is ellentmondásba keverednek, amikor európai értékekről beszélnek, hiszen megfeledkeznek azok forrásáról: az emberi méltóság fogalma is a kereszténységre vezethető vissza. Többek között ezzel a kérdéskörrel is foglalkoznak a Szent István Társulat által kiadott Kereszténység és európaiság című könyv szerzői.
A Turgonyi Zoltán által szerkesztett kötetben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gyakorlati Filozófiai Kutatócsoportja által rendezett két konferencia – Az európai értékek válsága (2022), Hitvallás a közéletben és a tudományban (2023) – anyagát találjuk. A tanulmányokat Birher Nándor, a PPKE Bölcsészettudományi Kar dékánja; Frenyó Zoltán, Gájer László, Jani Anna, Kuminetz Géza, a PPKE rektora; Nádor Koppány Zsombor, Szilvay Gergely, Turgonyi Zoltán, Varga Péter András és Zimányi Ágnes jegyezik. A felvetett témák igen sokszínűek, a szerzők sok oldalról közelítenek a kérdéshez, éppen ezért az alábbiakban csak néhány, általunk fontosnak tartott felvetést emelnénk ki.
Manapság sokan beszélnek értékválságról, ám azt leszögezhetjük, hogy nem az értékek, hanem a megvalósításuk került válságba. Az antik kozmocentrikus és a keresztény teocentrikus „világnézet” még irányt mutatott, a modernitás viszont szabadjára engedte a „képlékeny emberi természetet”. A kereszténységre alapozott társadalmi cselekvés formálni, művelni szeretné a világot. Ma azonban inkább az a jellemző, amit Karl Marx a Tézisek Feuerbachról című művében leírt: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk.”
Több tanulmány is foglalkozik a keresztény filozófiai hagyománnyal, rámutatva, hogy a társadalomról kialakított képünknek szilárd elvekre kell épülnie, ez pedig nem lehetséges úgy, ha a természetjogi megközelítést – és végső soron Istent – végérvényesen kihagyjuk a képletből. A kötet szerzői hangsúlyozzák, hogy Európa – és ezen keresztül az egész világ – a tudományos ethoszt, az egyetemi jellegű oktatást, de a környezet- vagy teremtésvédelem gondolatát is nagymértékben a kereszténységnek köszönheti. A felvilágosult kultúra ennek ellenére a kizárólagosság igényével lép fel, és tökéletesnek tartja magát. Mintha az európai szellemtörténet – legalábbis ami a társadalomra vonatkozó meglátásokat illeti – a felvilágosodással kezdődött volna. Ám ha „elvágjuk magunkat a történelmi gyökerektől és elzárkózunk az emlékezettől, akkor elveszítjük tájékozódó képességünket”. Akik az európai otthonról beszélnek, elfeledkeznek arról, hogy „egy otthon nem lehet meg múlt nélkül”. A modernitás felvetéseit továbbfűző progresszió a szabadságot állítja a középpontba, ám „ez mélyen keresztény gondolat, eredetétől megfosztva viszont fék nélküli szabadosság lesz belőle”. Képviselői azt állítják, hogy egy szabadságpárti társadalomnak szükségképpen relativistának kell lennie. Nem más ez, mint „a dogmatikussá vált relativizmus agressziója”.
Az Európai Unió dokumentumait – leginkább az Alapjogi Chartát és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó részeit – több tanulmányban is említik, néhol mélyebben elemzik a szerzők. Ezek az írások rámutatnak arra, hogy már az értékek, az alapelvek és a célok megfogalmazásánál is komoly problémákat találhatunk, súlyos elvi-fogalmi ellentmondásokra lelhetünk. A Charta részletezi az értékeket, felsorolja a belőlük levezetett jogokat, anélkül, hogy definiálná ezeket. Az alapdokumentumok szerint az emberi méltóság jogok összessége, de ezeknek nincs mélyebb megalapozottságuk, nincs semmilyen külső mérce, vagyis az ember önmaga deklarálja a saját jogait. Ám ha nincs világos emberkép az emberi jogok mögött, akkor azok átpolitizálódnak és ideológiai fegyverré válnak. Amint azt nap mint nap tapasztalhatjuk is. A kereszténység szerint az emberi méltóság alapja a teremtettség, az istenképiség és a halhatatlan lélek léte. De hiába egyoldalú és ellentmondásos az Európai Unió értékeinek kifejtése, azok értelmezése, megfogalmazói a keresztény megközelítésnek esélyt sem adtak. Az Európai Unió gazdasági unióvá – s amint azt a Magyarországgal szembeni eljárások esetében látjuk, politikai projektté – vált, „értékei valójában a progresszív ideológia sarokkövei”. Ráadásul az „értékek” között legtöbbször az egyenlőség a meghatározó, aminek a túlhajtása olyan következményekkel jár, melyeknek romboló hatását nehéz túlbecsülni.
Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű enciklikájában korunk erkölcsi bajairól szólva megjegyzi: világunkban „sok olyan alapvető érték megsemmisül, mely kétséget kizáróan nemcsak a keresztény erkölcsi tanítás kincsesházához, hanem egyszerűen a tisztességes emberi kultúra javaihoz is hozzátartozik”. Ahogyan az egyik tanulmányban olvassuk, napjaink antropocentrikus humanizmusát könnyen felválthatja a poszthumanizmus és a transzhumanizmus, kiiktatva a lelket és a tudatot. Pedig a politika igenis építhet a kereszténység emberképére, átveheti társadalomszervező elemeit, ettől még nem fog összefonódni a kettő. Ugyanakkor nem csak akkor lesz következetes és hiteles, ha mindent átemel. Az elvont elvek helyett a célokat is érdemes lenne átalakítani: a természeti feltételek és a korábbi nemzedékek kultúrájának megőrzése mellett a népesség újratermelésére – vagyis a család intézményének védelmére – kellene fókuszálnia az Európai Uniónak, enélkül ugyanis nem sok jövőt jósolhatunk neki.
Fotó: Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás az Új Ember 2026. március 22-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
