Ez az első hallásra furcsának tűnő kettősség jutott eszembe a napokban, amikor észrevettem, hogy a badalói református temető középpontjában lévő mintegy 8 méternyi magas villanyoszlopra néhány napja egy gólyapár költözött.
Érdekesség, hogy az idei tavaszon a településen belül nem látni másutt ebből a talán legmagyarabbnak tűnő kedves madárból, és korábban a temetőben még sohasem kerestek a maguk számára lakóhelyet a gólyák. Az otthonnak eléggé extrém helyszínnek számító objektumra nagy gondossággal építették ki a gallyakból összeállított fészküket.
A gólyapár egyik tagja folyamatosan őrzi a fészket, a másik időről időre körútra repül, eleség után kutatva.
Gondokkal, bajokkal, betegségekkel, háborúval, szeretteink száműzetésével terhelt világunkban alighanem jelzésértékű jelenség, hogy az elmúlást szimbolizáló közterületre a születést jelképező gólyapár vitt életet halottaink sírjai fölé!
Vigyázzunk rájuk!
(jakab)
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
