Már hősként emlegetik Lukasz Urbant, azt a 37 éves kamionsofőrt, aki a vizsgálat eredményei szerint az utolsó pillanatig küzdött azért, hogy megakadályozza a berlini vérontást. A német sajtóban részletek jelentek meg a boncolás jegyzőkönyvéből, kiderült, a férfi még élhetett, amikor a támadó a tömeg felé kormányozta a hatalmas járművet. Urban testén ütések és késszúrások nyomait is találták, vagyis a hatóságok szerint keményen küzdhetett azért, hogy a merénylőt megfékezze, a negyven tonnás teherkocsit elkormányozza. A terrorista végül egy kiskaliberű fegyverrel fejbe lőtte, kioltva életét.
ZsákutcaLukasz U. nem úgy tervezte, hogy hétfő este Berlinben lesz, Olaszországból szállított 25 tonnás rakományát – acélszerkezet elemeket – már napközben ki akarta rakodni a berlini célállomáson, hogy estére hazaérjen családjához Lengyelországba, de későn érkezett és csak keddre kapott időpontot. Utoljára hétfőn 15 órakor adott életjelet magáról, a feleségével beszélt telefonon. Az asszony éppen elfoglalt volt, ezért abban állapodtak meg, hogy majd 16 órakor folytatják a beszélgetést, de akkor már nem lehetett elérni a kamionsofőrt. (MTI)
A cég, aminek dolgozott az unokatestvéréé, Ariel Zurawskié, aki a merénylet óta többször szerepelt a sajtóban, telefonján meg is mutatta rokona, egyben munkatársa fényképét. Elejétől fogva állította, kizárt, hogy Lukasznak bármi köze lenne a támadáshoz. Elmondta azt is, a sofőr 130 kilós, nagydarab ember, feltűnt volna, ha ő próbál gyalog menekülni.
Később arról beszélt: amikor utoljára beszélt Lukasszal, azt mondta neki a sofőr, hogy Berlin kemény negyedében jár, ami tele van muszlimmal. Az egyetlen német, akivel találkozott a lerakat munkatársa volt, ahová az árut vitte. Az utolsó hír a kamion vezetőjétől az volt, hogy elmegy még enni egy kebabot.
Az se.pl című lengyel oldal cikke szerint a kamionsofőr „csendes és nyugodt lakosa volt egy kis falunak az ország északnyugati vajdaságában. A lap megszólaltatta egyik kollégáját, Lukasz Wasikot, aki így mesélt az áldozatról: „Nagyon elkötelezett volt a munka iránt, a teherautóval úgy törődött, mintha a sajátja lenne. Biztos vagyok benne, nem akarta átadni a járművet és a végsőkig meg akarta védeni azt, egészen a támadás végéig.”
A fakt.pl megszólaltatta Lukasz Urban apósát, Ryszard Kruszynt, aki így beszélt családtagjáról: „Amit ez a terrorista művelt a vejemékkel, az nem fér a fejembe. Hiszen alig pár napja, hogy együtt ültünk az ünnepi asztalnál…” Épp Lukasz hazatérését készítették elő a hozzátartozókkal, amikor váratlanul érkezett a hír – mesélte.
– A történtekről mindent a kisebbik lányom mesélt el, aki az interneten olvasott a merényletről – folytatta az após –, majd eljött hozzám, hogy megmutassa a képet a merénylethez használt teherautóról és azt mondta, nézd apa, ez pont olyan, mint Lukaszé. Akkor még kapaszkodtunk a reménybe, hogy él, ám éjjel megerősítették a legrosszabbat, amire számíthattunk. Ünnepi öröm helyett csak szomorúság vár ránk.
Teresa Sadowska községi elöljáró is megszólalt. „(Lukaszt) Mindenki szerette itt. Tökéletes odaadással törődött a családjával úgy, mintha soha senkinek nem lenne szabad a segítségkérésre nemet mondania. Most arra kell fordítanunk a figyelmet, hogy támaszt nyújtsunk a feleségének.”
Arial Zurawski, a szállítmányozó vállalkozás tulajdonosa a sajtó előtt úgy emlékezett rokonára, hogy „a cégnék csak inspektornak (felügyelőnek) becéztük őt, mert olyan tökéletes és alapos volt”.
Lukasz Urban legközelebbi hozzátartozói Berlinbe utaztak, de felesége, Zuzanna jelezte, nem ő azonosította férjét, képtelen volt erre.
A támadó elmenekült, az eddigi egyetlen gyanúsítottat, egy pakisztáni menedékkérőt pedig kedd este szabadlábra kellett helyezni, mert nem bizonyult megalapozottnak ellene a gyanú.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk itt érhető el.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
