Nem olyanfajta politikusi elszólás volt ez, mint amilyenekhez hozzászoktunk már a Pruton innen: Moldova kormányfője, Alexandru Munteanu is ugyanezt nyilatkozta, habár mindketten tudják, hogy ezt nem lehet egy népszavazással megvalósítani. Sem úgy, mint 1859-ben, amikor ugyanazt az államfőt választották meg Havasalföldön és Moldvában, sem úgy, mint 1920-ban, amikor a nagyhatalmak döntése volt Erdély Romániához csatolása, sem úgy, mint 1990-ben Kelet- és Nyugat-Németország újraegyesítése. Egyrészt azért, mert egyik országban sincs akarat egy ekkora változáshoz. Vannak ugyan egyesüléspártiak mindkét oldalon, de nem alkotnak többséget – a mai Romániában 47 százalékra rúg az arányuk, de ugyanennyien ellenzik is a kis testvérország bekebelezését, a Moldovában élőknek pedig alig 30–35 százaléka adná fel az önálló államiságot –, és mivel főleg érzelmi szempontból közelítik meg a kérdést, nem kínálnak gyakorlati megoldásokat. Még Nicușor Dan román államfő sem, aki első, Chișinăuban tett hivatalos külföldi útján, tavaly nyáron azt mondta: Románia készen fog állni Moldova fogadására, amikor az ott élők az egyesülés mellett döntenek. De így van ez?
A bukaresti kormányok a meglévő feladataikat is csak nehezen tudják ellátni, és még akkor sem léptek nagyobbakat, amikor kétharmados támogatottságuk volt a parlamentben. Mondják, mondogatják a pártok és a független szakértők elég régóta, hogy a kommunista időkből maradt közigazgatásunk túlhaladott, de még egyetlen komolyan vehető terv sem készült a megyehatárok és hatáskörök újraszabásáról, és le is került a napirendről a kérdés, mert a költségvetés egyenesbe hozására kell összpontosítani.
No meg a védekezésre, mert a nemzetközi helyzet nem sok jóval biztat. Az orosz fenyegetettség árnyékában élő Moldova (amelynek területén, a szakadár Transznisztriában orosz katonai egységek állomásoznak) főleg ezért vonulna be az EU- és NATO-tagállam Romániába, amely azonban e csatlakozások óta egyetlen országprojektet sem dolgozott ki és még a moldovainál egyszerűbb ügyekben sincs világos álláspontja, csak sodródik az árral. Azt pedig éppen a 2024-es elnökválasztáson láthattuk, hogy mennyire képes megvédeni magát a keletről jövő behatásoktól, hibrid háborútól.
Talán nem is véletlen, hogy a 3 milliós Moldova Romániához való csatolásának leghangosabb híve a Románok Egyesüléséért Szövetség (az AUR) Moszkvából irányított elnöke, George Simion: a történelmi Moldva újraegyesítésével Putyin házon belül kerülne a nyugati szövetségekbe, ami beláthatatlan következményekkel járna többek között az erdélyi magyarságra is. Arról nem is beszélve, hogy Románia anyagilag sem birkózna meg a sokkal szegényebb Moldova felemelésével.
Jó lett volna a „kis egyesülés” kapcsán ezekről a kérdésekről is beszélni, egyáltalán valami komolyabbat felmutatni, akár egy új országprojektet kezdeményezni, de nálunk csak katonai parádékra, hórára, füttyre telik. És üres szónoklatokra.
Nicușor Dan államfő a jászvásári egyesülési ünnepségen. Fotó: presidency.ro
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
