A közelmúltban a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) gondozásában megjelent Duray Miklós „Esterházy János mindannyiunk mártírja” című könyve, amelyet Molnár Imre és Zombori István szerkesztett.
Az értékes kötet mindenekelőtt Duray Miklós tanulmányainak és előadásainak szövegét tartalmazza gróf Esterházy Jánosról. A tanulmányokban és előadásokban Duray mindenekelőtt Esterházy elítélésének jogi és politikai következményeit vizsgálja, a Felvidék mártírjának, Esterházy grófnak a megtörhetetlenségét és európaiságát elemzi, illetve a gróf kereszténydemokrata mivoltát mutatja be, valamint Esterházyt, mint az emberi jogok védelmezőjét állítja reflektorfénybe. Nagyon fontos gondolatsorok ezek, hiszen az eddigi ismereteinket jelentős mértékben gazdagítják, és közelebb visznek bennünket a „tiszta lelkű gróf Esterházy János” – ahogy Duray fogalmaz – életének, életművének, vállalásainak megismeréséhez.
Nagyon megindító a kötetben Duray Miklós „Megkésett temetési beszéd” című előadása, amely 1997. március 7-én, Budapesten, a Magyarok Házában hangzott el a gróf Esterházy János halálának 40. évfordulója tiszteletére rendezett emlékkonferencián. Ennek mondanivalóját erősíti Duraynak a „Keressük, ami összeköt? Feledjük, ami elválasz?” című előadása, amelyet Komáromban tartott 2008. február 20-án, a Felvidéki Kitelepítettek és Deportáltak VII. Országos Találkozóján.
„Esterházy Jánost már nem kell rehabilitálni” – fogalmaz Duray Miklós 2001. február 5-én, majd meg is indokolja ezt az állítását, a következőképpen:
„Minden felvidéki magyar és minden igazságszerető ember számára elégtételt jelentene a bűntelen Esterházy jogi úton elérhető rehabilitálása. Makacs ragaszkodásunk hiábavaló törekvésünkhöz azonban azt a látszatot is keltheti, mintha Esterházy Jánost csak akkor tudnánk szégyenkezés nélkül ismét magunkénak vallani, ha az elítélésének bűnébe esett utódai bűntelennek nyilvánítanák őt. El kell oszlatni minden esetleges félreértést és hamis látszatot. Meggyőződésünkből és tetteinkből kell sugároznia bűntelenségének. Esterházy ugyanis soha nem volt bűnös (…) Esterházy János grófot a felvidéki magyarok színe előtt nem kell rehabilitálni, mert mi őt sohasem tekintettük bűnösnek, hanem egynek magunk közül, aki helyettünk is vállalta a meghurcolást, terheink viselését.” Ezért (is) fogalmazza meg tizennégy évvel későbbi előadásában Duray, hogy: „Adjuk vissza Esterházy János becsületét!”
Duray Miklós jelképként állítja be gróf Esterházy Jánost, aki egyben az Együttélés előharcosa is volt. Ennek szellemében (is) emlékezett Duray Felvidék-szerte az Esterházy-emlékhelyek avatásán, például Komáromban, Gútán, Losoncon, Csúzon stb. Nagyon fontos az a nyilatkozat is a kötetben, amelyet Duray Miklós 2006-ban adott a Kossuth Rádiónak, elemezve, hogy miként látja gróf Esterházy Jánost, mint politikust. Emellett a könyvet a Duray Miklóssal készített interjúk gazdagítják.
Bár a könyv függelékében szerepel Duray Miklós 2015. január 15-én megfogalmazott eszmefuttatása, mégis rendkívül jelentős gondolatokat tartalmaz, amelyek történeti ismereteinket is kitágítják az „Európa” és a „Közép-Európa” fogalmak tekintetében. „Európai vagyok közép-európaiként, a köztes Európában” – vallja Duray Miklós az eszmefuttatásban, majd így fogalmaz: „A politikailag értelmezhető Európa-fogalom nem független a földrajztól, a hegyek vonulatától és a kulturális tájolódástól. Hatalmi és világnézeti tartalma van.”
A kötet szerkesztője, Molnár Imre, aki az Esterházy-hagyományok leghitelesebb ápolója és terjesztője a Kárpát-medencében, két saját jelentős írását is megjelentette a könyvben. Az egyik „Isten küldötte volt – Duray Miklós pályaképe” címmel látott napvilágot, a másik pedig „Esterházy János életpéldájának jelentősége Duray Miklós életművében” címmel olvasható a kötetben.
A könyv része Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének, valamint Gubík Lászlónak, az Esterházy Akadémia alapító igazgatójának, a Szövetség a Közös Célokért elnökének nagyhatású gyászbeszéde Duray Miklós temetésén. Akik jelen voltunk Duray Miklós temetésén 2023. január 17-én, Losoncon, pontosan tudjuk és átérezzük e beszédek érzelmi töltetét és mondanivalóját – mindmáig hatnak a szívünkben.
A kötet hátlapján a következő részlet olvasható Oriskó Norbert Duray Miklóssal készített korábbi interjújából: „
Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ha újra kezdhetném, akkor sem választanék más utat. Amit tettem, sohasem tartottam áldozatnak, hanem azért tettem, mert az tűnt számomra természetesnek. Legfeljebb azon csodálkozom, hogy sokak számára miért nem természetes a természetszerű? Ellentétben azokkal, akik úgy gondolják, hogy egy tisztségnek az elérése akár a földi vágyak beteljesülésének a maxiuma is lehet, én azt mondom, hogy a szellemi célok irányba kell haladni. Ezeket pedig sohasem lehet elérni, csak megközelíteni. A Szlovákiában élő magyarság számára az a fontos, hogy egészében felnőjön és lelkileg átalakuljon. A kommunizmus idején megfertőzött korosztályt egy fiatal, egészséges korosztálynak kell felváltania, melynek a megalkuvás helyett az önrendelkezés lesz a fő jellemzője. Ezt kívánom a mai ifjúságnak, mert ha a sorsát a saját kezében tartja, akkor ezzel tulajdonképpen megvan a lehetősége a többi vágyának a megvalósítására is.”
A kötetet néhány oldalas színes fényképalbum gazdagítja, illetve szerepel benne Duray Miklós bejegyzése is az alsóbodoki Esterházy János Múzeum emlékkönyvében. Molnár Imre és Zombori István könyvét tiszta lelkiismerettel minden (felvidéki) magyar szíves figyelmébe ajánlom.
Tarics Péter
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
