A liberálisok szerint Trianon tragédiáját úgy lehet orvosolni, ha nem foglalkozunk többé a nemzeti érzéssel, feladjuk a nemzeti identitásunkat, azaz elfelejtjük a nacionalizmust. A nacionalista oldalon viszont sokszor történelmi sérelmekbe beleragadva, már sovinizmusba átcsapva kollektíven gyűlölködnek minden más néppel szemben. Barcsa-Turner Gábor, a HVIM társelnöke egy mélyreható publicisztikában fejti ki, hogy milyen eszmeiség alapján lehetne újra elhozni a Kárpát-medencébe a békét anélkül, hogy a magyarellenességet tűrnünk kellene, vagy feladnunk a nemzeti önazonosságunkat.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társelnökeként a trianoni tragédia 100. évfordulóján tiszta vizet öntök a pohárba, és egyszersmind lezárok egy korszakot. Ugyan mindig is az alábbiak szerint gondoltuk el a Kárpát-medence népeinek viszonyát, elismerem, hogy kommunikációban lehettek félreértések és igazából egy ilyen elvi tisztázással kellett volna színre lépnünk. Minden aktivitásunkat ezen eszmei alap markáns hangoztatása mellett kellett volna kifejtenünk a Kárpát-medence egészében. Az alábbi állásfoglalást angol és német nyelven is megosztjuk számtalan környező ország szervezetével és személyével (a fordításokat a cikk alján itt is közöljük).
A tanulságokat le kell vonnunk, de nemcsak nekünk magyaroknak, hanem a románoknak, szerbeknek, ukránoknak, szlovákoknak, horvátoknak, szlovénoknak és mindenkinek, aki érintett a trianoni békeszerződésben. Határozott állításom az, hogy Trianonnal nincsenek győztesek, hanem csak vesztesek. Ez nyilván nem látszott még 1920 után, nem látszott a 30-as években feltétlenül (csak a legélesebben vizsgálódóknak), de a második világháború elvesztésével és a szovjet megszállással minden bizonnyal már egyértelművé vált. Hiába változtak országaink területei hol nagyobbá, hol kisebbé, ugyanazt kapta minden Kárpát-medencében élő nemzet: a kommunizmus pusztítását. A Szovjetunió felbomlását követően pedig a liberalizmus vált egyeduralkodóvá, ami a totális istentelen modernitás korát hozta el mindannyiunk számára. Megosztottak minket, feszültséget szítottak közöttünk, hogy egymással hadakozzunk, miközben tombol a vallásellenesség, a legújabb generációt és a közélet egészét pedig már teljesen megmérgezte az LMBTQ-propaganda és a gendersemlegesség sátáni elképzelése, sőt, az emberi voltunkat is kikezdik. Európa elvészni látszik és az északi civilizációnk, a fehér rasszunk a saját kontinensén üldöztetésbe került, mindez pedig hamarosan odáig fajul, hogy egy világosbarna kevert rasszú népesség lesz az uralkodó típus a gyönyörű szép nemzeteink helyett. Hagyományaink elvesztek, legfeljebb kiüresedett formákban őrizgetjük őket néhanapján, de a mindennapi életvitelünk semmiben sem különbözik egy átlagos amerikai vagy egy nyugat-európai emberétől. A megvalósult szellemtelenséget a virtualizáció és közösségi média terrorja tartja fenn, amely önti ránk a mocskot, az embereket pedig teljesen összezavarja.
Országaink különböző gyarmattartó nagyhatalmak játékszereivé váltak. Ki Izrael, ki az USA, ki Oroszország, ki Törökország, ki Németország dróton rángatott szolgája, de egyre erősebb a kínai befolyás is. Magyarország éppen ezen hatalmak mindegyikének függőségében tengődik ilyen-olyan mértékben, más-más területeket megvizsgálva (energetika területén Oroszország, a gazdaságban Németország dominál, külpolitikánkat Izrael határozza meg és így tovább).
A Kárpát-medencében egy olyan közös probléma is felütötte fejét, ami már egyes államokban súlyos következményekkel jár. A kezeletlen cigánykérdésből fakadó gettósodás Magyarországon kívül hatalmas problémát jelent Szlovákiában és Romániában, utóbbiban pedig már az ország működését kezdi megbénítani. De Ukrajnában, Szerbiában és Horvátországban sem ismeretlen a cigánybűnözés…
A többnemzetiségű, erős, tradicionalitás alapján álló közös Birodalmunk, a „Kárpát-medence Ország” nincs többé. Helyette vannak kisebb, önállóan életképtelen országok. Egyik trianoni utódállam (és ebbe is beleértve Magyarországot) sem tud függetlenként létezni. Sem Románia, sem Szlovákia, sem Szerbia, sem Ukrajna, sem Szlovénia, sem Horvátország, sem Magyarország nem önellátó, nem független, nem szuverén. A mesterségesen létrehozott területi és földrajzi adottságokon túl a szintén mesterségesen szított ellenségeskedés a garancia arra, hogy a térségben ne legyen béke és esélyünk se legyen szembeszállni a modern világrenddel, ami eltörli az összes hagyományunkat, közte az oly büszkén vállalt nemzeti identitásunkat is. Mindezek fényében tehetjük fel tehát a kérdést, hogy ki is nyert Trianonnal? Azon nagyhatalmak és a mögöttük álló erők nyertek csak, akiknek érdekükben állt, hogy Közép-Európában egy nagyhatalommal kevesebb legyen, de nem azért döntöttek így, hogy a magyarokat megbüntessék (vagy hogy más népekkel kedvezzenek), hanem azért, hogy ne legyen egy olyan Birodalom sem, ami útját állja az 1789-es (és később az 1840-es évekbeli) francia forradalomban gyökerező felforgatásnak. Ez a felforgatás megszüntette a rendi társadalmat, a valódi tekintélyre alapozott valós hierarchiát, hogy ellentétébe fordulva egy álhierarchia jöjjön létre áltekintélyekkel. A fogyasztói társadalom materialista életviteléből fakadó számos probléma fojtogatja az egész világot, így minket is.
Természetesen nem azt állítom, hogy a folyamatosan egyre inkább etnikailag heterogénné vált Apostoli Magyar Királyság egy hibátlan és tökéletes állam lett volna. Ha az lett volna, akkor most tárgytalan lenne ez az állásfoglalás. Viszont azt állítom, hogy azért is válhatott többnemzetiségűvé a közös királyságunk, mert a „nagy” francia forradalom elsötétedéséig nem a nemzeti identitás volt a fő szempont. Sokkal inkább vallási és rendi (kaszt) alapon határozták meg magukat az emberek. Ha pusztán nacionalista lett volna az önmeghatározás, akkor nem fogadtak volna be népek másik népeket, nem lett volna több százéves békés együttélés. A múltat ne a jelen szemüvegével vizsgáljuk!
Számot kell vetnünk a magyarság bűneivel is, hiszen úgy korrekt, hogy mi kezdjük az önvizsgálatot – ezt az önreflexiót viszont minden népnek el kell végeznie a maga vonatkozásában. A magyar nemesség egy jelentős része káros és modern eszmék hatása alá került az úgynevezett reform kor idejére – természetesen 1945-ig, a fizikai megsemmisítésükig voltak olyan arisztokraták és nemesek, akik a valódi államférfiakként helyt tudtak állni a történelmi viharokban. Ezek a káros eszmék a már említett francia forradalom által szült liberalizmust és nacionalizmust jelentik, amely ekkor még kéz a kézben járt és mint egy rákos burjánzás jelent meg a Kárpát-medence népei között. Jó példa erre, hogy elhibázott lépés volt az Országgyűlés semleges latin nyelvűségének magyarrá változtatása akkor, amikor a Birodalomban számos más népcsoport is élt igen régóta és jelentős mértékben.
A nemzetiségek jogos és szintén negatív nacionalista fertőzöttségtől fűtött válasza a saját nemzeti önrendelkezések követelése volt, amire az elhibázott viszontválasz egy erőszakos magyarosítási kísérlet volt. A nacionalizmus került előtérbe más, addig uralkodó identitásainkkal szemben. A liberalizmus pedig az individuum szabadságát hirdetve a magasabb igazodási pontok lebontásán munkálkodott, előmozdítva ezzel az alacsonyabb identitások időszakos megerősödését. Tehát a vallási, kulturális, rendi (kasztbeli) identitások lebontásával – amelyek egy tradicionális birodalmat tartottak fent -, teret engedtek a nemzeti (nacionalista) identitásnak, olykor ennek vadcsapásának, a sovinizmusnak is. Azonban a nacionalizmus csak egy megtűrt eszme volt már akkor is, egy szükséges rossz a liberalizmus számára. Mára azonban a liberalizmus oly erőssé vált, hogy a nemzeti önazonosságunkat is fel akarja számolni. Nekünk viszont azért kell egy értékalapú és más népekkel szemben nem ellenséges nacionalizmus, mert ez is egy megtartó erő a modern világban, ahonnan lehet feljebb építkezni a kulturális, vallási, rasszbeli és egyéb identitások felé. A negatív nacionalizmus azonban nem megtartó erő, hanem a saját értéknélküliségét leplezve folyamatosan más népekhez viszonyítja önmagát. A népek magasrendűségét nem egymáshoz való alá- és fölérendeltségében mérjük, hanem önmagukhoz viszonyítva. Annál magasrendűbb egy nép, minél jobban megőrizte saját szellemi hagyományait, és képes a nemes tulajdonságainak felmutatására, képviseletére.
A balliberálisok elképzelése teljesen hibás, ők nem meghaladni és egy rendszerbe illeszteni akarják a nacionalizmust, hanem egyszerűen kiiktatni azt is a többi azonossági tényezővel együtt, ami Trianon kapcsán úgy mutatkozna meg, hogy például a teljes értékvesztésen alapuló Európai Uniót éltetnék inkább és bár helyesen ismerik fel, hogy a nacionalizmus okozója volt Trianonnak, de azt már nem tudják elképzelni, hogy a nemzeti hagyományok megélésével is lehetne békét teremteni.
A liberalizmus erejét jól mutatja, hogy már a nacionalizmust is legyőzöttnek tekinti, most pedig a nemi identitásunkat támadja. Ez a teljes atomizálódás folyamata, ahol az egyre kisebb egységek kerülnek lebontásra. A Birodalmak után a nemzetállamok, majd a nagyobb közösségek következnek, most tartunk családoknál, aztán jön maga az emberi minőség. A lejtőn nincs megállás. Mi, a Kárpát-medencében élők meg azon vitatkozunk, hogy melyik királyunk és hadvezérünk melyik nép szülötte volt. Kisebbségi frusztráltságból fakadóan vannak, akik a történelemhamisításban, vagy éppen temetők meggyalázásában élik ki magukat ahelyett, hogy végre egy közös, valóban európai jövőképben gondolkoznánk.
A tevékenységünk úgy tűnhet messziről nézve, mondjuk egy másik országból rátekintve, vagy erős balliberális médiatematizáció által kiforgatva, hogy pusztán nacionalista alapon, más népeket gyűlölve és rablónak tartva kesergünk Trianon felett és elkeseredettségünkben arról álmodozunk, hogy minden más népet rabigába hajtunk egy magyar vezetésű, magyarokkal kivételező országban.
Valójában mi a sovinizmus ellen küzdünk, ami mai napig sújtja a más országokba szakadt magyarokat, a testvéreinket. Ennyi, pozitív nacionalizmus megengedhető mindenkinek. Azonban más népek hagyományait, kultúráját és vallását tiszteljük, főleg akkor, ha ez a tisztelet kölcsönös. A pozitív nacionalizmust el kell tudni választani a primitív sovinizmustól. Utóbbit a magyarok között sem tűrjük és az összes népnek törekednie kellene arra, hogy kivesse maga közül a békétlenséget szülő, frusztrált sovinisztákat!
Trianon közös tragédiájából való kiút első lépcsőfoka annak megértése kell hogy legyen, hogy ez egy olyan folyamat része volt, ahol mindannyian vesztettünk. Nincsenek nyertesek. Erre kiváló bizonyíték a jelenlegi világ éleslátó és megértő szemlélése.
A második lépés az lenne, ha a soviniszta szemlélet helyett mindenki egy saját, pozitív nacionalizmust építene ki magának, aminek velejárója az is, hogy a saját népében meglévő sovinisztákkal felvállalja a konfliktust. A történelmi sérelmeket olyan tragédiának kell hogy felfogjuk, mint a családon belüli erőszakot, mint egy sátáni (diaboloszi) megosztást. Egy kellően intelligens ember nem megmásítani, letagadni, felmentést keresni akar egy hozzátartozójának bűncselekményére, hanem azt mondja, hogy ő nem én vagyok, és végső soron az egyén felelős a saját tetteiért. A múltban elkövetett bűnösökkel nem azonosulni kell, hanem magát a bűnt elítélni, a hibákat felismerni. Nyilván saját magunk között lehet rekonstruálni a történéseket, és ez egy fontos történészi (vagy éppen régészeti) munka, de hideg fejjel kell értékelni. A legfontosabb szempont ezen tragédiáknál az, hogy ezeket se pusztán nacionalista alapon, hanem más eszméket is bevonva vizsgáljuk meg. Az igazságot nem determinálja a felek nemzeti hovatartozása.
A harmadik lépés az lenne, hogy megvizsgáljuk, hogy mi az, ami közös jelenleg is a Kárpát-medence népeiben, és ezen közös elemekre koncentrálnánk. Máshogy kifejezve: a nacionalista identitásunkat nem elhagyva, de egy egészséges hierarchiával magasabbra kell emelni a kulturális, civilizációs és vallási identitásunkat. Ha fentről lefele haladunk ezen önazonosságok sorában, akkor felszabadító érzéssel tölt el minket ez a vizsgálódás és az ellenérzéseink máris feloldódnak, hiszen a nacionalista identitáson kívül mindegyikben azonosságra és hasonlóságokra lelünk, főleg a multikulturális, rasszösszekeverő, ateista, modern világgal szemben. Az egyetemességet kell képviselnünk, ami felöleli mindegyik azonosulási tényezőt. Keresztények vagyunk, az északi civilizáció részei, európaiak nagyon sok keleti (sztyeppei) hatással és fehérek. Ezen sorok olvasói – ha már eljutottak idáig–, akkor nyitottak egy magasabb eszmeiség felé, tehát a nemesség és a jövő elitjének csíráját ott hordozzák magukban. Vélhetően (bár sajnos korántsem biztos), mindannyian heteroszexuálisak vagyunk, akiknek az énazonosítása nem a virtuális profilokban található meg. Mindannyian küzdünk a családjainkért és egy normális életért. Hiszünk a valós értékekben, harcolunk a liberalizmussal szemben.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom készen áll egy olyan Kárpát-medence kiépítésére, ahol a benne élők egymást tisztelve és kiegészítve, a múlt sérelmein felülemelkedve képesek közösen harcolni. Természetesen mindennemű sovinizmust elvetünk és ezekre reagálunk továbbra is: legyen szó saját népünk primitívjeiről, vagy éppen más népek sovinizmusáról. Mindenkinek joga van megvédeni magát és nem szabad megalázkodnia mások előtt. A nemzettestvéreinket nem hagyjuk magára továbbra sem egy magyarellenes támadásban, de nem azért, mert kollektíven gyűlölnénk a támadók népét, hanem mert szeretjük a saját véreinket és megvédjük őket.
Tudatosítjuk magunkban, hogy a fő törésvonal nem a népek között húzódik. A fő törésvonal a tradicionalitás és antitradicionalitás, a vallásosak és istentelenek, a hagyományhűek és a modernek között húzódik. Új elitet kell alkotnunk, amely szellemi fölényben van és a 100 éves megosztási kísérleten túllendülve egy új közös Birodalmat épít a tradicionális univerzalitás jegyében, ami a sokrétű önazonosítási tényezők együttes képviseletét jelenti. Ez a valódi jobboldaliság, ami nem egy pártpolitikai tipizálás, nem is a soviniszták vagy a nemzetiszocialista ellenbaloldaliak jelzője, hanem azoké, akik a modernitással szembeszállva, a valódi értékeket felvállalva és rendszerben látva együttesen képviselik ezt. A restauráció és tradíció útja ez, amely végre felszámolja a hamis törésvonalakat és erőt ad egy olyan archaikus embertípusnak, amely eddig csak a romok között tévelygett, de végre megtalálja a tiszta vizű forrást. Merítve ezen forrásból sikeresen tudunk rendet tenni először önmagunkban, majd a sikeres harc után a tágabb környezetünkben, aztán a nemzetünk soraiban, majd az újra nemessé vált vezetők együttesen hozhatják el a szebb jövőt a Kárpát-medencébe.
Barcsa-Turner Gábor
HVIM társelnök
English version – Thoughts of a warrior about the tragedy of Trianon: Peace can only be reached by traditionalism beyond nationalism
As a co-leader of HVIM (Sixtyfour Counties Youth Movement), I’m making a clean breast of the tragedy of Trianon on its 100th anniversary and closing an era at the same time. We have always thought like this about the relations of the people living in the Carpathian Basin, yet I must admit that there could be misunderstandings in our communication, and to tell the truth we must have begun our activity with such a clarification and the strong statement of this principal basis in each of our actions within the area. We are going to share this commitment with several organizations of the neighbouring countries in English and German (translations are published below this article).
We have to make conclusions. But it is not only us, Hungarians, but Romanians, Serbs, Ukranians, Slovaks, Croatians, Slovenians and everybody who is concerned about the treaty of Trianon. I sturdily state, that this treaty has no winners, only losers. It wasn’t clear after 1920, couldn’t be seen in the 30s (maybe except for the sharpest minds), but after losing the World War II, and the Soviet occupation, it probably became obvious. Despite the changes in the sizes of our countries, every nation in the Carpathian Basin got the same: the destruction of Communism. And after the breakup of the Soviet Union the unbridled liberalism have brought the age of the unholy modernism to everyone. They have divided us, settled tension between us, to make war against each other, while the anti-religious forces poisoned the newest generation, and the whole public life with LGBTQ propaganda and the satanic gender neutralism. Moreover even our human nature is under attack. Europe seems to be vanishing, our nordic civilization, our white race is pursued in its own continent, and it can easily lead us to the rule of mixed race, light-brown people instead of our beautiful nations. We have lost our traditions, even if we try to preserve some forms of them, but our daily life completely resembles that of an American or Western European. The total antispirituality is sustained by the virtualisation and the terror of social media, that pours the dirt on us, and completely confuse the people.
Our countries have become the toys of different colonial powers. Some are the slave of Israel, some of the US, Russia, Turkey or Germany, and also the Chinese influence is getting stronger. Hungary is a dependent of each of them more or less in variant areas: Russia in energetics, Germany in economy, our foreign policy is determined by Israel and so on.
Another important problem reared its head in the Carpathian Basin, which began to cause serious effects. The emerging number of ghettos due to the unattanded gipsy issues is a serious problem also in Slovakia and Romania (in the latter it is beginning to paralyze the working of the state). But the gipsy crimes are not unknown in the Ukraine, Serbia and Croatia…
Our strong, traditon-based, multinational empire, the „Country of the Carpathian Basin” is not existing anymore. There are smaller countries instead that are incapable of life on their own. None of the descendant states (including Hungary) can exist independently. None of us are self-sufficient, independent or sovereign. Nor Slovakia, nor the Ukraine, nor Romania, nor Serbia, nor Croatia and nor Hungary. The artificially created borders and also artificially generated enmity guarantees that there will never be peace in the area, and a chance to join hands against the modern world order, that vanishes our traditions and our proud national identities. Afterall ask the question: who won with Trianon? Only those great powers and the forces behind them, who were interested in diminishing the number of the kingdoms in Central Europe, but they didn’t decided like this because they had wanted to punish Hungarians (or to favor other nations) but to cut the possibility of an empire that could have been resisted the chaos that emerged from the French Revolution in 1789. and after in the 1840s.
Of course I do not say that the ethnically more and more heterogeneous Apostolic Kingdom of Hungary was a perfect and immaculate state. If it had been perfect, I wouldn’t have had to talk about it. But I certainly say that it could be multiethnical because before the „Great” French Revolution the main point was not national identity. The self-definiton of the people was rather religional and ordinal (caste) based. If it had been merely nationalist, the people wouldn’t have taken others in, and they wouldn’t have been living together peacefully for hundreds of years. Do not observe the past from the aspect of the present!
We need to review the sins of Hungarians, cause the correctness obliges us to begin with ourselves, but each nation must face their own sins as well. Most of the Hungarian nobility had become influenced by malicious and modern ideas by the so called Reform Age (first half of the 19th century) – but certainly there were many of the aristocrats and nobles, who stood ground heroically in the storms of history until their phisical execution in 1945. By these malicious ideas I mean nationalism and liberalism, which were going hand-in-hand that time, and appeared between the people of the Carpathian Basin as cancer. For example changing the language of the Parliament from the neutral Latin to Hugarian when several other nations lived in the realm for a long time, was a big fault.
The answer of the nationalities was justifiable but also tainted by nationalism: they claimed national autonomy, and the false reaction of the leaders was dictatorial hungarianization. Nationalism overcame our former identity. Liberalism in the meantime was working on the deconstruction of higher standards „for the freedom of the individuum”, thus made the lower identites stronger. So with the deconstruction of religious, cultural, ordinal (caste) identities – that held the traditional empire up – they let the nationalist identities and sometimes chauvinism grow. However nationalism was only a tolerated idea, a necessary evil for liberalism. Today liberalism became so powerful that it wants to erase even our national identity. We need a value-based nationalism which is not hostile with other nations, because it is still a cohesive power in the modern world, and a fundament that we can build the cultural, religional, racial and other identities on. Negative nationalism however cannot be a cohesive power, because it makes a nation constantly pretend to be more valuable than other nations. The value of a nation is not in a subordinate relationship to other nations, it needs to be compared to itself not to others. The more a nation preserved its spiritual and cultural traditons, and the more it can express and represent its noble features, the superior it is.
The left-liberal directive is completely false, they do not want to exceed nationalism and put it in order, they simply want to cut it out along with every other identical factors. In the context of Trianon they cheer for the European Union, which represents the opposite of the European principles, and even though they know that nationalism was one of the causes of the treaty, they cannot imagine that peace can be reached through living the national traditions.
The liberals’ ambition of destroying the sexual identity shows that they consider the nationalism to be vanquished, so they can attack the next identical factor. It is the process of complete atomization, the destruction of smaller and smaller units. After the empires, they destroyed the nations, then bigger communities, now they are at the level of the family, then comes the human itself. There is no stop on the slide. We here in the Carpathian Basin however argue about the national origin of our kings and military leaders. There are some, who falsify history or destroy graveyards just to offset their inferiority complex, instead of thinking about a truly common European vision.
From far e.g. another country or distorted by the left-liberal media, our activity may seem to be merely nationalist, and you might think that we weep over Trianon, hate other nations, considering them robbers and dream about a country under Hungarian rule, where other nationalities are slaves, and the Hungarians enjoy positive discrimination. Actually we fight against chauvinism that our brothers still suffer from in the neighbouring countries. Such amount of positive nationalism is affordable for everyone. But we respect the tradition, culture and religion of other nations particularly when it is mutual. One must differentiate positive nationalism from primitive chauvinism. We do not tolerate the latter among Hungarians, and every nation has to strive to eject the frustrated troublesome chauvinists from their community.
The first step of the exit from the common tragedy of Trianon is to understand that it was a part of such a process, in which each one of us had lost something. There are no winners. Contemplating the present world with a sharp and open mind excellently proves it.
For the second step everyone should build a positive nationalist view instead of chauvinism, which also means to confront their own chauvinists. We have to look at our historical traumas as domestic violence, a diabolic division. A sufficiently intelligent person if one of his/ her relatives commits a crime doesn’t want to change or deny the facts or look for acquittance, but he/she can say that this person is not me, and eventually this person is responsible for his/her own actions. We don’t need to identify with the sinners of the past, but condemn the sin and confess the mistakes. Obviously we can reconstruct these stories, which is an important task for historians or archeologists, but coldly, without nationalist prejudices, and involving other ideas and viewpoints. The truth is not determined by nation of the parties.
The third step is the observation of what is still common in us, the people living in the Carpathian Basin, and the concentration on these common principals. In other words: without losing our national identity we must lift it up with a healthy hierarchy to a cultural, civilizational, religional identity. A liberating feeling comes to our heart if we look at these rank of identities from above, because there is so much in common outside nationalism, particularly compared to the multicultural, race-mixing, atheist modern world. We must stand for an universal view that covers all identificational factors. We are Christians, part of the nordic civilization, Europeans with much of Eastern (steppe) infuence, and whites. If you as a reader reached so far than you are open to higher principles, thus carry the seeds of nobility and the future elite. Presumably all of us are heterosexual (however it is not that certain), who do not identify with our virtual profiles on the internet. All of us are fighting for our families for a normal life. We believe in true principles and fight against liberalism.
HVIM is ready to build a Carpathian Basin where the inhabitants respect and complement each other, overcame the traumas of the past and ready to fight shoulder to shoulder. Of course we exclude every kind of chauvinism be it ours or the other people’s. Everybody has the right to protect himself, and not to abase himself in front of others. We don’t leave our brothers alone in an anti-Hungarian insult, but not because we hate the nation of the insulters collectively, but we love our blood and protect them.
We make ourselves aware that the main fault line is not between nations. The main fault line is between tradition and antitradition, religious and godless, traditional and modern. We must make up a new elite, that intellectually overcame this hundred years old attempt to divide us, and build a new empire in the name of traditional universality, which means the collective representation of the many above mentioned identificational factors. This is the true right wing, which is not a type of party politics, not an attribute of chauvinists or national socialists (they are anti-left wing), but the attribute of those, who stand up against modernism and stand up for real values in a holistic approach. This is the path of restoration and tradition, that eliminates false fault lines and gives power to an archaic type of man, that have been wandering among the ruins so far, but eventually finds the pure water of the spring. By dipping from this spring, we can successfully clean ourselves first, then – after we have won the fight – in our broader neighbourhood, then in our nation, thus our leaders who became noble again can jointly bring a better future for the Carpathian Basin.
Gábor Barcsa-Turner
Co-leader of HVIM
Auf deutsch
Gedanken eines Kriegers über die Tragödie von Trianon: Frieden kann nur durch Traditionalismus jenseits des Nationalismus erreicht werden.
Als Co-Vorsitzender der HVIM (Sixtyfour Counties Youth Movement) möchte ich Klarheit Schafen und eine Ära abschließen anlässlich der 100-jährigen Jubiläum von der Tragödie von Trianon. Wir haben immer so über die Beziehungen der Menschen im Karpatenbecken nachgedacht, aber ich muss zugeben, dass es Missverständnisse in unserer Kommunikation geben könnte, und um die Wahrheit zu sagen, müssen wir unsere Tätigkeit mit einer solchen Klarstellung und der starken Aussage begonnen haben dieser Hauptgrundlage in jedem unserer Aktionen innerhalb des Gebiets. Die folgende Entschließung wird auch in englischer und deutscher Sprache an Organisationen in einer Reihe von Nachbarländern weitergegeben (Übersetzungen werden auch hier am Ende des Artikels bereitgestellt).
Wir müssen daraus lernen, nicht nur wir uns Ungarn, sondern auch die Rumänen, Serben, Ukrainer, Slowaken, Kroaten, Slowenen und alle am Vertrag von Trianon Beteiligten. Meine definitive Aussage ist, dass es bei Trianon keine Gewinner gibt, nur Verlierer. Dies war anscheinend im Jahr 1920 nicht sichtbar, es erschien nicht unbedingt in den 1930er Jahren (nur für die schärfsten Ermittler), aber mit dem Verlust des Zweiten Weltkriegs und der sowjetischen Besatzung wurde es eindeutig klar.
Vergebens haben sich die Gebiete unserer Länder verändert, manchmal größer oder kleiner, alle im Karpatenbecken lebenden Nationen haben dasselbe erhalten: die Zerstörung des Kommunismus. Und nach dem Zerfall der Sowjetunion wurde der Liberalismus monopolistisch und brachte uns allen das Zeitalter der totalen gottlosen Moderne. Sie teilten uns, schufen Spannungen zwischen uns, um gegeneinander zu kämpfen, als die Anti-Religion tobte, und die neueste Generation und das öffentliche Leben als Ganzes wurden bereits vollständig durch die satanische Vorstellung von LGBTQ-Propaganda und Geschlechtsneutralität vergiftet. Tatsächlich wurde unsere Menschheit herausgefordert. Europa scheint verloren zu sein und unsere Nordische Zivilisation, unsere weiße Rasse, ist auf ihrem eigenen Kontinent verfolgt, und all dies wird bald so weit gehen, dass eine hellbraune gemischte Rassenbevölkerung anstelle unserer schönen Nationen zum dominierenden Typ wird. Unsere Traditionen gehen verloren, wir bewahren sie manchmal höchstens in leerer Form auf, aber unser tägliches Leben unterscheidet sich nicht von dem eines durchschnittlichen Amerikaners oder eines westeuropäischen Mannes. Die realisierte Gedankenlosigkeit wird durch den Terror der Virtualisierung und der sozialen Medien gestützt, der den Dreck auf uns schüttet und die Menschen völlig verwirrt.
Unsere Länder sind zum Spielzeug verschiedener Kolonialmächte geworden. Einige sind die Sklaven Israels, andere der USA, Russlands, der Türkei oder Deutschlands, und auch der chinesische Einfluss wird stärker. Ungarn ist in unterschiedlichen Bereichen mehr oder weniger von jedem abhängig: Russland in der Energie, Deutschland in der Wirtschaft, unsere Außenpolitik wird von Israel bestimmt und so weiter.
Ein weiteres wichtiges Problem richtete sich im Karpatenbecken auf, was ernsthafte Auswirkungen hatte. Die aufkommende Zahl von Ghettos aufgrund der unbeaufsichtigten Zigeunerprobleme ist auch in der Slowakei und in Rumänien ein ernstes Problem (in letzterem beginnt es, die Arbeit des Staates zu lähmen). Aber die Zigeunerverbrechen sind in der Ukraine, in Serbien und in Kroatien nicht unbekannt…
Unser starkes, traditionelles, multinationales Imperium, das „Land der Karpaten“, existiert nicht mehr. Stattdessen gibt es kleinere Länder, die nicht in der Lage sind, allein zu leben. Keiner der Nachkommen Staaten (einschließlich Ungarn) kann unabhängig existieren. Keiner von uns ist autark, unabhängig oder souverän. Weder die Slowakei noch die Ukraine noch Rumänien noch Serbien noch Kroatien oder Ungarn. Die künstlich geschaffenen Grenzen und auch die künstlich erzeugte Feindschaft garantieren, dass es in der Region niemals Frieden geben wird, und die Chance, sich gegen die moderne Weltordnung zu verbünden, die unsere Traditionen und unsere stolzen nationalen Identitäten verschwindet. Stellen Sie doch die Frage: Wer hat mit Trianon gewonnen? Nur jene Großmächte und die Kräfte hinter ihnen, die daran interessiert waren, die Zahl der Königreiche in Mitteleuropa zu verringern, aber sie entschieden sich nicht so, weil sie Ungarn bestrafen (oder andere Nationen bevorzugen) wollten, sondern die Möglichkeit eines Reiches, dem das Chaos der Französischen Revolution von 1789 und danach in den 1840er Jahren hätte widerstehen können.
Natürlich sage ich nicht, dass das apostolisch-ungarische Königreich, das zunehmend ethnisch heterogen geworden ist, ein makelloser und perfekter Staat gewesen wäre. Wäre dies der Fall gewesen, wäre diese Entschließung jetzt zwecklos gewesen. Andererseits argumentiere ich, dass unser gemeinsames Königreich möglicherweise multiethnisch geworden ist, weil die nationale Identität bis zur Dunkelheit der „großen“ Französischen Revolution nicht das Hauptaugenmerk war. Vielmehr definierten sich die Menschen auf der Grundlage von Religion und Ordnung (Kaste). Wenn die Selbstbestimmung rein nationalistisch gewesen wäre, hätten die Völker andere Völker nicht akzeptiert, es hätte keine Jahrhunderte friedlichen Zusammenlebens gegeben. Lassen Sie uns die Vergangenheit nicht mit der Brille der Gegenwart untersuchen!
Wir müssen auch die Sünden der Ungarn berücksichtigen, da es so fair ist, dass wir mit der Selbstprüfung beginnen – aber diese Selbstreflexion muss von allen Völkern in ihrem eigenen Respekt durchgeführt werden. Ein bedeutender Teil des ungarischen Adels geriet zur Zeit der sogenannten Reformära unter den Einfluss schädlicher und moderner Ideen – bis 1945 gab es natürlich bis zu ihrer physischen Zerstörung Aristokraten und Adlige, die als historische Staatsmänner in historischen Stürmen überleben konnten. Diese schädlichen Ideen repräsentieren den Liberalismus und Nationalismus, der aus der bereits erwähnten französischen Revolution hervorgegangen ist, die zu dieser Zeit noch Hand in Hand ging und als krebsartige Verbreitung unter den Völkern des Karpatenbeckens auftrat. Ein gutes Beispiel dafür war, dass es ein Fehler war, die neutrale lateinische Sprache des Parlaments auf Ungarisch umzustellen, als viele andere ethnische Gruppen sehr lange und in erheblichem Maße im Imperium lebten.
Die legitime und auch negative nationalistische Reaktion der Nationalitäten war eine Forderung nach eigener nationaler Selbstbestimmung, auf die die fehlerhafte Gegenreaktion ein gewaltsamer Versuch der Ungarisierung war. Der Nationalismus trat über unsere anderen bisher dominanten Identitäten in den Vordergrund. Und der Liberalismus hat durch die Proklamation der Freiheit des Einzelnen dazu beigetragen, höhere Angleichungspunkte abzubauen und so die periodische Stärkung niedrigerer Identitäten zu fördern. Indem sie religiöse, kulturelle Identitätsidentitäten (Kastenidentitäten) auflösten, die ein traditionelles Reich aufrechterhielten, machten sie der nationalen (nationalistischen) Identität und manchmal dem wilden Seuchen-Chauvinismus Platz. Der Nationalismus war jedoch schon damals eine tolerierte Idee, ein notwendiges Übel für den Liberalismus. Heute ist der Liberalismus jedoch so stark geworden, dass er auch unsere nationale Identität auslöschen will. Auf der anderen Seite brauchen wir einen Nationalismus, der auf Werten basiert und anderen Völkern nicht feindlich gegenübersteht, weil er auch eine Stützkraft in der modernen Welt ist, aus der wir uns in Richtung kultureller, religiöser, rassischer und anderer Identitäten weiterentwickeln können. Der negative Nationalismus ist jedoch keine stützende Kraft, sondern vergleicht sich, verschleiert seine eigene Wertlosigkeit, ständig mit anderen Völkern. Wir messen die Überlegenheit der Völker nicht in ihrer Unterordnung und Überlegenheit untereinander, sondern in Bezug auf sich selbst. Je höher ein Volk ist, desto mehr hat es seine eigenen spirituellen Traditionen bewahrt und kann die Qualitäten des Adligen zeigen und darstellen.
Die Idee der Linksliberalen ist völlig falsch, sie wollen nicht darüber hinausgehen und den Nationalismus in ein System integrieren, sondern ihn einfach beseitigen, zusammen mit anderen Identitätsfaktoren, die sich im Zusammenhang mit Trianon beispielsweise in einer totalen Abwertung manifestieren würden. Vielmehr können sie sich nicht mehr vorstellen, dass Frieden durch lebendige nationale Traditionen erreicht werden kann, obwohl sie zu Recht anerkennen, dass der Nationalismus die Ursache von Trianon war.
Die Macht des Liberalismus wird durch die Tatsache deutlich, dass er den Nationalismus bereits als besiegt ansieht und jetzt unsere Geschlechtsidentität angreift. Es ist ein Prozess der totalen Zerstäubung, bei dem immer kleinere Einheiten zerlegt werden. Nach den Imperien kommen die Nationalstaaten und dann die größeren Gemeinschaften, jetzt halten wir Familien und dann kommt die menschliche Qualität selbst. Am Hang gibt es kein Anhalten. Wir im Karpatenbecken diskutieren, welches unserer Völker der König unserer Könige und Kriegsherren war. Aus Frustration mit Minderheiten gibt es Menschen, die in der Fälschung der Geschichte oder sogar in der Entweihung von Friedhöfen leben, anstatt endlich über eine gemeinsame, wirklich europäische Vision nachzudenken.
Von weitem, z.b. In einem anderen Land oder von den linksliberalen Medien verzerrt, scheint unsere Tätigkeit lediglich nationalistisch zu sein, und Sie könnten denken, wir trauern über Trianon, hassen andere Nationen, betrachten sie als Räuber und träumen von einem Land unter ungarischer Herrschaft, in dem andere Nationalitäten als Sklaven leben, und die Ungarn positive Diskriminierung genießen. Eigentlich kämpfen wir gegen den Chauvinismus, unter dem unsere Brüder in den Nachbarländern immer noch leiden. Solch ein positiver Nationalismus ist für alle erschwinglich. Aber wir respektieren die Tradition, Kultur und Religion anderer Nationen, besonders wenn sie gegenseitig sind. Man muss den positiven Nationalismus vom primitiven Chauvinismus unterscheiden. Letzteres tolerieren wir unter Ungarn auch nicht, und jede Nation muss sich bemühen, die frustrierten, lästigen Chauvinisten aus ihrer Gemeinde zu vertreiben.
Der erste Schritt auf dem Weg aus Trianons gemeinsamer Tragödie muss sein, verstehen, dass es Teil eines Prozesses war, in dem wir alle verloren haben. Es gibt keine Gewinner. Ein hervorragender Beweis dafür ist die aufschlussreiche und verständnisvolle Sicht der heutigen Welt.
Der zweite Schritt wäre, dass jeder anstelle eines chauvinistischen Ansatzes seinen eigenen positiven Nationalismus aufbaut, was auch die Auseinandersetzung mit den in seinem eigenen Volk existierenden Chauvinisten mit sich bringt. Historische Missstände sollten als eine Tragödie wie häusliche Gewalt angesehen werden, wie eine satanische (Diabolos) Spaltung. Ein ausreichend intelligenter Mensch möchte das Verbrechen eines Verwandten nicht ändern, leugnen, um Vergebung bitten, sondern sagt, dass er nicht ich ist und letztendlich der Einzelne für seine eigenen Handlungen verantwortlich ist. Es ist nicht notwendig, sich mit den in der Vergangenheit begangenen Sündern zu identifizieren, sondern die Sünde selbst zu verurteilen, die Fehler anzuerkennen. Natürlich ist es möglich, die Ereignisse zwischen uns zu rekonstruieren, und dies ist eine wichtige historische (oder sogar archäologische) Arbeit, aber sie muss mit kaltem Kopf gewürdigt werden. Der wichtigste Aspekt dieser Tragödien ist, dass wir sie nicht nur auf nationalistischer Basis untersuchen, sondern auch andere Ideen einbeziehen. Die Wahrheit wird nicht durch die Nationalität der Parteien bestimmt.
Der dritte Schritt ist die Beobachtung dessen, was in uns, den im Karpatenbecken lebenden Menschen, gemeinsam ist, und die Konzentration auf diese gemeinsamen Prinzipien. Mit anderen Worten: Ohne unsere nationale Identität zu verlieren, müssen wir sie mit einer gesunden Hierarchie zu einer kulturellen, zivilisatorischen, religiösen Identität erheben. Ein befreiendes Gefühl kommt uns zu Herzen, wenn wir diesen Rang von Identitäten von oben betrachten, weil es außerhalb des Nationalismus so viel Gemeinsamkeiten gibt, insbesondere im Vergleich zur multikulturellen, rassenmischenden, atheistischen modernen Welt. Wir müssen für eine universelle Sichtweise stehen, die alle Identifikationsfaktoren abdeckt. Wir sind Christen, Teil der nordischen Zivilisation, Europäer mit viel östlichem (Steppen-) Einfluss und Weiße. Wenn Sie als Leser so weit gekommen sind, als Sie für höhere Prinzipien offen sind, tragen Sie die Saat des Adels und der zukünftigen Elite. Vermutlich sind wir alle heterosexuell (es ist jedoch nicht so sicher), die sich nicht mit unseren virtuellen Profilen im Internet identifizieren. Wir alle kämpfen für unsere Familien um ein normales Leben. Wir glauben an wahre Prinzipien und kämpfen gegen den Liberalismus.
HVIM ist bereit, ein Karpatenbecken zu bauen, in dem die Bewohner einander respektieren und ergänzen, die Traumata der Vergangenheit überwinden und bereit sind, Schulter an Schulter zu kämpfen. Natürlich schließen wir jede Art von Chauvinismus aus, sei es unser oder der anderer. Jeder hat das Recht, sich selbst zu schützen und sich nicht vor anderen zu erniedrigen. Wir lassen unsere Brüder nicht allein in einer anti-ungarischen Beleidigung, aber nicht, weil wir die Nation der Beleidiger gemeinsam hassen, sondern weil wir unser Blut lieben und sie beschützen.
Wir sind uns bewusst, dass die Haupttrennlinie nicht zwischen den Völkern liegt. Die Haupttrennlinie besteht zwischen Tradition und Anti-Traditionalismus, zwischen Religiösem und Gottlosem, zwischen Gläubigem und Modernem. Wir müssen eine neue Elite schaffen, die geistig überlegen ist und über den 100-jährigen Versuch der Teilung hinaus ein neues gemeinsames Reich im Geiste der traditionellen Universalität aufbaut, was die kollektive Repräsentation verschiedener Selbstidentifikationsfaktoren bedeutet. Diese wahre Rechte, die keine parteipolitische Typisierung ist, ist kein Indikator für Chauvinisten oder nationalsozialistische Linke, sondern für diejenigen, die angesichts der Moderne echte Werte annehmen und sie gemeinsam sehen. Es ist ein Weg der Wiederherstellung und Tradition, der falsche Verwerfungslinien endgültig beseitigt und einem archaischen Menschentyp Kraft verleiht, der bisher nur zwischen den Ruinen gewandert ist, aber endlich die Quelle für klares Wasser findet. Indem wir aus dieser Quelle schöpfen, können wir erfolgreich zuerst Ordnung in uns selbst schaffen, dann nach einem erfolgreichen Kampf in unserer weiteren Umgebung, dann in den Reihen unserer Nation, und dann können die Führer, die wieder edel geworden sind, dem Karpatenbecken eine bessere Zukunft bringen.
Gábor Barcsa-Turner
Co-Vorsitzender
(Egy harcos gondolatai – Szent Korona Rádió)
The post Egy harcos gondolatai Trianonról: a nacionalizmuson túlmutató tradicionalitás hozhat csak békét a Kárpát-medencébe appeared first on Szent Korona Rádió.
Forrás:szentkoronaradio.com
Tovább a cikkre »
