Az az ősi hedonista gondolat majd annak modern liberális, még radikálisabb verziója, hogy kevés az emberélet hossza, ezért a minden egyes pillant kellemességét kell célként kitűzni, csak a józan ész lehet ennek korláta (lásd: hiába okoz gyönyört a szomszéd nő megerőszakolása, ha aztán emiatt börtönben kell eltöltenünk pár évet, a végső összesítés negatív, azaz nem érdemes megerőszakolni a szomszéd nőt).
Nem véletlen, hogy az eredeti ókori hedonizmus gyorsan eltűnt, helyét hamarosan átvette az epikureizmus – egy sokkal kifinomultabb hedonista tanítás, mely tulajdonképpen máig hatást gyakorol.
A kérdést kicsit másképp ugyan, megfogalmazta József Attila is Két hexameter című versében: “Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.“.
Esetünkben nem csupán a tisztesség a kérdés. Hanem egy sokkal nagyobb keret: az önérdek tartalma. De ez csak keresztény hittel érthető. Viszont van egy középső keret is: eleve az élet értelme, ez pedig megérthető akár materialista, ateista hittel is (végülis az epikureusok is ilyenek voltak).
Ez könnyedén megérthető: vajon nem károsítja-e meg a pillanatnyi örömöt is akár, ha az örömhöz helytelenül jutottunk? S itt nyilván nem szigorúan vett erkölcsről van szó, nem határesetekről, hanem teljesen egyértelmű ügyekről.
Valójában éppen azért nem szabad hedonistának lenni, mert egy életünk van!
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
