Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában állandó kiállítás nyílt Egy diktatúra hagyatéka – Állambiztonsági Iratok és történetek címmel. Munkatársunk a november 11-i sajtóbemutatón tekintette meg a tárlatot.
Amikor a szovjetek 1955-ben kivonultak Ausztriából, még sokan reménykedtek idehaza is. Nagyapám úgy emlegette az 1945-ös felszabadulást, hogy a „bejövetel”. A hatvanas évek elején azonban már ő sem hitte, hogy hazánkból valaha kimennek az oroszok. Mint tudjuk a történelemből, korántsem csak békét hoztak magukkal az 1945-ben megszálló szovjet csapatok. Többek között a kommunista rendszer megtorló gépezetét, a lakosságot állandó megfigyelés alatt tartó, gondosan kiépített besúgórendszerét is.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára állandó kiállítást nyitott Egy diktatúra hagyatéka – Állambiztonsági Iratok és történetek címmel a budapesti VI. kerületi Eötvös utca 7.-ben. A sajtómegnyitón Cseh Gergő Bendegúz főigazgató tartott rövid tájékoztatót a tárlat koncepciójáról:
A kiállítóterek közül évek óta működtet kiállítást a levéltár a recski kényszermunkatábor helyén, azonban itt helyben, az Eötvös utcában ez az első ilyen lehetőség.”
Az elmúlt negyedszázadban a levéltár hatalmas adatforgalmat bonyolított le, több tízezer állampolgár számára szolgáltattak adatot a családjáról vagy önmagáról. Több millió oldal másolatot adtak ki, akár állampolgároknak, akár kutatóknak, és több száz önálló publikációval gazdagították a korszakról szóló ismeretet. „Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy
Az 1990 előtti diktatúrák erőszakszervei sokkal több embert érintettek, sokkal több család életére gyakoroltak hatást, mint azt a mai világban nagyon sokan gondolják vagy hiszik. Ezért a levéltár megpróbál ebben a szűkös térben, minden lehető eszközzel, a legsokoldalúbb módszerekkel eljutni a diákokhoz, egyetemi csoportokhoz és mindenkihez, aki az állambiztonság és Magyarország 20. századi története iránt érdeklődik” – tudhattuk meg a főigazgatótól.
Egy olyan állandó kiállítás ez, ami bárki számára folyamatosan nyitva lesz, péntekenként ráadásul szakszerű tárlatvezetéssel várják a látogatókat. Egyébként pedig nyitvatartási időben, 10–16 óráig, szabadon megnézhető lesz az interaktív közösségi és kiállítótér. A kurátorok hármas felosztású koncepciót terveztek: az egyik falon kialakítottak egy fehér zónát, ami a magyar társadalom ellenállását reprezentálja, az 1956-os forradalomtól egészen a rendszerváltásig.
A másik falon alakították ki a fekete zónát, itt kapott helyet a megtorlás, a büntetés és a vasfüggöny keserű emlékezete. Például a recski kényszermunkatáborból előkerült cipőmaradvány, szögesdrót és kődarabok vannak itt. Tárgyakat láthatunk, melyek az államhatár őrzéséről, illetve a vasfüggönyről, a vizsgálati módszerekről, eszközökről és az ennek kapcsán keletkezett iratokról tanúskodnak. A középső zóna magáról az állambiztonságról és az odavágó iratokról szól. A két szemben lévő falon pedig az ügynökhálózatról, a különböző operatív és titkos technikákról, illetve az állambiztonság szervezetéről kaphatunk információkat. A kiállítóterem középső részén kialakított asztalokon a különböző állambiztonsági és államvédelmi irat- és dossziétípusok nemcsak láthatók, meg is tapinthatók, fel is lapozhatók. Egyéb más fontos anyagokat érintőképes monitorokon lehet megnézni. A kiállításon audiovizuális eszközök segítik az ismeretszerzést.
A kiállítás középpontjában jelképesen és valóságosan is két dolog áll, az egyik a forradalom véres zászlója, a másik egy írógép – ha ki kellene emelni valamit, akkor ezeket jelölném meg. A nemzeti színű zászló a magyar szentkoronás címerrel a harcok közepette megviselt állapotban is a szabadságát kivívni akaró magyar nemzet jelképe. A másik, az írógép egy befűzött gépirattal pedig egy velejéig romlott rendszer kifejezője, kilóg belőle egy kézirat, amelyen ez áll: szigorúan titkos, jelentés 1961. február 7.: „Jelentem, hogy a mai napon házkutatást foganatosítottunk, lefoglaltunk egy táskaírógépet és egy magnetofont 25 tekerccsel. Lefoglaltunk továbbá egy dollárt. A lakásban mintegy háromezer forint készpénz volt kb. 10 helyen eltéve/nem eldugva/” Ez a géppel írt jelentés tökéletesen kifejezi a pártállami rendszer megtorló gépezetének hihetetlen kicsinyességét, rosszindulatát, az emberi szabadság lábbal tiprását.
Ám egyébként nagyon nehéz bármit is kiemelni ebből a kiállításból, kicsi ugyan a helyiség, de annál gazdagabb a látnivaló. A kurátorok és a kiállítás rendezői remek munkát végeztek, a lehető legkorszerűbben, teljesen interaktív módon mutatják be a közönségnek az 1945 és 1990 közötti politikai rendőrség működését konkrét történeti eseményeken keresztül, az iratanyagot a középpontba helyezve.
Megdöbbentő az a része a kiállításnak, amelyik az Állj! Államhatár címet viseli, hiszen ez fejezi ki legjobban a szabad mozgásában korlátozott ember hétköznapjait. A vasfüggöny határozta meg az életünket egészen 1989-ig, a rendszerváltásig. „A második világháború után Magyarország a győztes hatalmak egyezsége szerint a szovjet érdekszféra része lett. Az egyre erősebb hidegháborús hangulatban a nyugati, illetve a déli határszakaszon megépült a »műszaki zár«.
– olvashatjuk a kiállítás magyarázó szövegei között.
Az Egyház sem maradhatott ki a diktatúra üldözéséből. A klerikális reakció elleni küzdelmet a kommunista párt már a háború után meghirdette. 1950 nyarán megkezdődött a szerzetesrendek feloszlatásának előkészítése, a szerzetesek lágerekbe, kényszerlakhelyekre hurcolása. A kiállítás megemlékezik erről is, Élőlánc az atyákért címmel részletesen olvashatunk erről. „1950. június 19-én hajnalban két teherautó állt meg a főként vasutasok által lakott Újhatvanban a ferences rendház előtt.
Kriszten Rafaelt (képünkön) életfogytiglani, társait több évi börtönbüntetésre ítélték. Harmincnégy hatvani férfit Recskre hurcoltak, negyven családot a hortobágyi zárt táborba telepítettek ki.”
Nagyon sok mindenről lehetne még írni a kiállítás kapcsán; a besúgó- és ügynökhálózatról, a lehallgatásokról, a konspirációkról, a postai küldemények ellenőrzéséről stb. Azonban cikkünk lehetőségei, már csak terjedelmi okokból is végesek.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára állandó kiállítására (Budapest Eötvös utca 7.) mindenképpen érdemes eljönni, fiataloknak különösképpen, akik szerencséjükre ezt a korszakot már csak hallomásból ismerhetik.
A kiállítás kurátorait elismerés illeti a remek, minden szempontból korszerű tárlat elkészítéséért, a munkában részt vettek: Cseh Gergő Bendegúz, Lengyel Eszter, Molnár Anita, Müller Rolf, Sz. Kovács Éva, Szekér Nóra, Tóth Eszter. A projektmenedzser Tóth Anita Eszter volt.
Szöveg és kép: Mészáros Ákos
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
