Ha évet zárunk, előbb a hálaadás jut eszünkbe, az élet minden területén. Családban, munkahelyen, közösségben (amiből a legkevesebb volt), vállalkozásban (a legtöbb helyen sok-sok probléma, sőt katasztrófa), hitéletben (megalázó és hitünket gyalázó, ünnepeket megtiltó két év volt), oktatás és kultúra területén, (az előbbi kínlódás mind a tanítónak, mind a diáknak), az utóbbi pusztulat és pusztítás.
Mégis élünk! Adjunk hálát, legalább ezért! Csak: hogyan élünk? Fájdalmasan, van aki szerettei értelmetlen elvesztésével, „semmiből jött” betegségekkel (persze ez bármikor, bárkinek jöhet), félelemmel, megfélemlítésekkel, pánikkeltéssel, figyelmeztetéssel, és eszement rendeletek követésével, melynek következményei még a következő években lesznek. S az egymás iránti elidegenedéssel, vádolással, egymás mosolyának, kedvességének hiányával, szeretetlenséggel, egyedülléttel, magánnyal.
S itt kénytelen vagyok egy pár mondat erejéig megállni, mert fájdalmas ez a két év valamennyiünk életében.
A 2020-as év a templomok bezárásától volt tragikus, lélekbetegítő, a 2021-es év pedig a megkülönböztetett emberek kizárásától volt még tragikusabb, tisztelet azon kivételeknek, ahol ez nem történt meg, s találtak megoldást.
Kétezer éves kereszténység után megtörtént az, amelyet elődeink biztos nem engedtek volna megtörténni. Mert voltak világjárványok, háborúk, katasztrófák, de a hit, a közös ima mentett meg százezreket, milliókat. Az Isten háza volt a mindenkori menedékhely, a legnagyobb veszélyek idején. A pincékben, bunkerokban, a földi árkokban összebújva kérték az Istent, segítsen rajtuk. És vége volt. Most még nincs vége – két éve!
Most egyes püspökök, papok, „szentasszonyok” ellenőrzik templomajtókban, cédulákkal, ki mehet be, vagy ki lehet hivatalos Isten házába, ahol nincs fertőzés, nincs idegen rendelet, csak Isten igéje. S ha ezt szolgálnák azok, akiket meghívott az Isten az ő szolgálatára, ha a hívő ember őt hallgatná, és követné, akkor lehet már túl lennénk e léleknyomorító, lelki-testi terroron.
Vannak megoldások. Párkányból a légvonalban 2 km-re sem eső Duna jobb partján lévő templomokba, a Bazilikába mentek át a hívők a nagy ünnepi szertartásokra tavaly is, idén is. Ez évben ott egy napra nem zárták be a templomokat.
Ki magyarázza ezt meg nekünk, hogy a Duna jobb partján, vagy a határ másik felén végig a Felvidék déli részén nincs vírus, vagy más vírus kering? A zsúfolásig megtelt esztergomi Bazilika erre választ adott, s a mindennemű programok, vásárok végig a határ szomszédos településein választ adtak arra, amit itt e megkeveredett országban nem kap meg a még érdeklődő ember.
Hát ezekkel az őrült pusztító gondolatokkal léptünk át a 2022-es évbe.
Azt már megtapasztaltuk, hogy semmi nem rólunk, és értünk szól, de még csak segítő szándékot sem tapasztalunk. S mégis élünk! Még nem érezzük mindennek a lelki terrornak a minden napra lebontott veszedelmét. De mit hoz a harmadik év? Mit kellene tennünk?
Először is talán gondolkodni. Honnan hová jutottunk, és hogyan tovább. Az ember van olyan leleményes, hogy cselekedjen. Apró lépésekkel, vannak rá csodálatos példák.
A hit megerősítése, a szeretet gyakorlata, a másik segítése, az alázat, szerénység, a közösségek megtartása bármi áron, a család, és a nemzet iránti elkötelezettsége. S a mindannyiunkban meglévő pusztító vírusok: irigység, bosszú, harag, szidalmazás, az ego elengedése.
Szergej Nyikolajevics Lazarev a híres kortárs, orosz terapeuta gondolata ide illik.
Az univerzum alaptörvénye a szeretet. Amikor megértjük, hogy egy az Isten és ő irányít mindent, tudjuk kik vagyunk, honnan jöttünk és hová tartunk, akkor bevégezhetjük ezt a törvényt és boldoggá válhatunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy első helyen a szeretet és a lélek áll, utána a szellem és végül a test. Tehát első helyen a szeretet és az erkölcs, utána az anyagi jólét, majd az egészség és a különböző fizikai vágyak állnak. Amikor ezt megértjük, egészségesek és boldogok leszünk.
Minden, amit a Teremtő ad, a javunkat szolgálja és a fejlődésünkre irányul, a lelkünk megmentésére.
Tegyünk érte! Ez rajtunk múlik!
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
