Jó pár hónapja Európa-szerte káosz uralkodik a repülőjáratok tekintetében, rengeteg légitársaság alkalmazottjai sztrájkolnak normálisabb béreket követelve. Jobb egyszerűen csak kézipoggyásszal utazni, mert ha egyáltalán fel is jut az emberfia a repülőre, nem biztos, hogy a csomagjával is az történik, a fővárosi Henri Coandă reptér érkezőtermináljában is ott porosodnak a „gazdátlan” bőröndök, amelyek vélhetően már soha nem jutnak el a tulajdonosokhoz. Vagy a tulajdonos nem jutott el a csomagjához. Mert minden megtörténhet.
Például az is, hogy valaki kifizet egy oda-vissza repülőutat Prágába, ami két személy számára mindössze 1100 lej egy fapados gépen. Vagyis egy személynek menet a jegy ára 275 lej, összehasonlításként: nagyjából háromszáz lejbe kerül oda-vissza Háromszékről autóval megjárni Bukarestet. Aztán a reptéri cécót letudva, az emberfia türelmesen várakozik, szürcsölgeti az öt eurós kávét, majszolja a tíz eurós szendvicsét. Mert ilyen árak vannak a reptéren. Közben csilingelnek a telefonok: a járat(ok) késni fog(nak). Két ízben is ez történik. Egyeztetés a szállodával, ahol szerencsére úgy-ahogy beszélnek angolul: igen, a foglalás érvényes, mindössze késni fogunk. Több órát. Sokórás várakozás után az információs táblán változik a felirat: a járatot törölték. Nem csak ezt, jó párat. Hatszáz ideges ember tolong a társaságok kirendeltségénél, sírva fakadó emberek szidják az elöl levő alkalmazottat, aki nem tud mást tenni, mint a vállát vonogatja és közli: a jegy árát visszatérítik.
De nem minden a pénz. Hónapokkal korábban betervezett szabadságok dőlnek dugába, munkahelyek kerülnek veszélybe, hosszú időn át nem találkozó emberek hívják továbbra is egymást telefonon, mondván: majd legközelebb.
Számokban elég gyatrán fest az európai légi közlekedés: egyetlen társaság csak múlt héten 350 (!) járatát törölte, ebből harmincat az Otopeni reptérről. Nyolc országban sztrájkolnak a pilóták, légikísérők, kisegítő személyzet, normálisabb béreket követelve. Ugyanis egy légikisasszony fizetése 1500 euró körül van, ami ugyan soknak tűnhet, de ha azt nézzük, hogy naponta kockáztatja az életét, akkor már nem. A turista csak a lelki békéjét kockáztatja, nagyot nyelve túlteszi magát a történéseken: majd jövőre…
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
