Dudás Péternél karácsony derekán, a megnyugvás idején Németi Róbert2025. 12. 26., p – 12:05 Abaújvár |
A kapu előtt már érezni lehet a frissen pörkölt kávé illatát. Az abaújvári domboldalon álló ház udvarán csend van, csak a fák susognak, a felújított faeresz alatt madáretető himbálózik. Dudás Péter itt él hat éve. Nyugalmazott rendező, egykori kassai kávéház- és kávéfőzőtulajdonos, ma pörkölő, fafaragó, vidéki ember – ahogy ő mondja: „visszatalált egy normális ritmushoz”.
A házat sokan mézeskalácsházként emlegetik. Nem a cukormáz miatt, hanem az apró, kézzel faragott részletek, a saját készítésű bútorok és a gondosan felújított faelemek miatt. Mindennek története van.
„Ez a szék például bontott gerendából készült. A fa már élt valahol, csak új formát kapott”
– mutatja, miközben kávét főz. Karácsony közeledik, az udvaron mécsesek, fenyőágak, csendes készülődés.
A váltás Kassáról Abaújvárra
Péter története nem egyik napról a másikra fordult vidékre.
„1993 óta volt itt házam, afféle menedék. Kassai futások, színház, kávéház mellett ide jártam pihenni.”
A fordulópont a járvány idején jött el. A határzár miatt több mint egy hónapra itt ragadt.
„Nem volt lakcímkártyám, nem tudtam mozogni. Akkor jöttem rá, hogy ez nekem nem büntetés, hanem ajándék.”
Hat éve költözött ki végleg. A házat teljesen felújította, tetőt cserélt, a városi életet fokozatosan engedte el. A kávéházát eladta, a színházban már csak külsősként dolgozott. A kávé azonban maradt: ma is pörköl több kávéháznak, és interneten keresztül is értékesít.
„A kávé olyan, mint a rendezés. Figyelem, türelem, pontos időzítés.”
Vidéken enni is másképp lehet
A beszélgetés hamar az étkezésre terelődik. Péter szerint a vidéki élet egyik legnagyobb előnye az, hogy az ember tudja, mit eszik.
„Birkahúst és sajtot a helyi pásztortól veszek. Tömegtermelt húst nem eszem. Csak legeltetett állatot: bárányt, vadat. Halból is a vadon élőt keresemem, folyamit vagy tengeri halat, leginkább vadlazacot. A szupermarketes, tenyésztett halat nem érzem ételnek.”
Azt mondja, a saját állapotán is érzi a változást.
„Jobban alszom, kevesebb a betegség, több az energiám. Ez nem ideológia, hanem tapasztalat.”
Sokan úgy gondolják, az egészséges táplálkozás drága. Péter ezt vitatja.
„A bio címkék drágák, és nem is mindig hiszek bennük. De a vadászoktól vett vadhús egyáltalán nem drágább, mint a bolti hús. A termelői sajt sokszor olcsóbb, és összehasonlíthatatlanul jobb.”
Eltűnő állatok, eltűnő szokások
Szóba kerül a helyi állattartás hanyatlása is. Egy barátom nekem is mesélte, hogy a környéken egyre kevesebb a tehén. Nem éri meg itthon tartani az állatot, nincs támogatás. Levágják, aztán viszik külföldre, mert az a jövedelmező.
Péter szerint a probléma nem csak gazdasági.
„Az emberek már nincsenek rászokva a friss tejre, a helyben vágott marhahúsra. Kényelmesebb bemenni a boltba.”
Pedig szerinte, ha többen vásárolnának közvetlenül a termelőktől, a rendszer működne.
„Van egy falusi barátom, disznókat, tyúkokat tart. Teljesen önellátó életet él. Nem romantika, hanem gyakorlat.”
Csend, fa, alkotás
A kert végében félkész kerti bútorok állnak. Tűzifából, bontási fából készülnek.
„Ez lett az új szenvedélyem. Nem a végeredmény a fontos, hanem a folyamat. A városi panellakás nem hiányzik. Ott minden egyforma. Itt minden az enyém, a kezem nyoma rajta van.”
Bár városi embernek tartja magát, vidéki gyökerei vannak. Gyerekként sok nyarat töltött Röstén. És nem érzi magát elszigeteltnek.
„Kassa huszonöt perc. Színház, koncert, barátok – minden elérhető.”
Rendezőként sem zárta le végleg a pályát, vannak tervei, gondolatai.
Karácsonyi megnyugvás
Ahogy besötétedik, a ház ablakából meleg fény szűrődik ki. Péter a karácsonyról beszél.
„Advent elejétől igyekszem békés lenni mindenkivel. Nem vitatkozom, nem haragszom. A szívem ilyenkor megtelik szeretettel. Szerintem ez tudatos döntés. Ajánlom mindenkinek. Megéri.”
Hatvanöt éves, négy unokája van. Komáromból jönnek, szeretik ezt a helyet. Békát keresnek, gombásznak. Nem a szerszámok érdeklik őket, hanem a csend. Péter mosolyog. A fák fölött csillagok gyúlnak, a kávé illata még mindig ott van a levegőben.
Abaújvár ilyenkor nem csak egy falu, hanem egy állapot: lassabb, tisztább, emberibb.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
