Ugyanakkor persze használom a kütyüket én is, de igyekszem arra szorítkozni velük kapcsolatban, amire kell. Ami már nem munka, azt igyekszem másban megtalálni, másként és mással megoldani. Ha végre ki lehet menni a kertbe, akkor egyszerű a dolog: én kint, ők bent. El kell ismerni azt is, hogy olykor életmentőek is lehetnek, hogy nagy segítséget jelenthetnek nekünk, orvosoknak is. De ez is beletartozik a szükséges és kell kategóriába.
Emlegettem előbb az utazást, mint drága csalétket. Hozzá kell ehhez tenni azonban azt is, hogy ez csak az előbbi példában igaz. Mert amúgy az egyik legjobb intelligenciafejlesztő épp a más tájak felkeresése, legyenek azok az országhatárokon belül vagy kívül. Élvezetes, hasznos, találékonyabbá, okosabbá tesz, „az új, intenzív környezeti behatások több idegrendszeri kapcsolatot hoznak létre az agyban, így gyorsabban reagálhatunk, gondolkodhatunk és hatékonyabbak leszünk a problémamegoldásban is.” Egy másik cikk szerzője több olyan dolgot sorol fel, ami az előbbi állítást igazolja. Szélesebb lesz látókörünk, felturbózódik az agyi aktivitásunk, üzemanyagot kap az agyunk. Az okos munkaadó szabadságot ad és utazni küldi alkalmazottait. Megtérül! Ez a nyugdíjasnak is jót tesz! Javítja a memóriánkat (nyelvtanulás). Nő a kreativitásunk, fantáziánkat és képzelőerőnket is gazdagítja. Erősek maradunk a komfortzónán kívül: ha képesek vagyunk megállni a helyünket és kezelni a váratlan szituációkat ismeretlen körülmények között is, nagyban hozzájárul magabiztosságunk növeléséhez.
Ennek megfelelően tervezek én is. Választásokig meló, aztán leadok egy viktoriánus voksot, és irány a Szent Tamás Akadémia fiataljaival Erdélyt látni, hogy a detox után felfrissült aggyal tudjam folytatni majd helyi hivatásomat.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
