Mióta világ a világ, a humanitárius tevékenység életünk része, belülről jön a késztetés, hogy segítsünk másoknak. Egy fontos ügyet vagy célt támogatni helyénvaló cselekedet. Mindezeken felül a jótékonykodás lelki egyensúlyunk megőrzését, egészségünk fenntartását, önértékelésünk stabilitását is szolgálja. S az, hogy a rászorulók arcán őszinte mosoly látható a mi apró cselekedeteink nyomán, mindennél többet ér.
Egy ilyen jó célt szolgál a Nagymuzsalyban élő Cséke Dianna civil kezdeményezése, melyet a közösségi oldalon indított el Segíts, hogy segíthessek Kárpátalján névvel. Célja a segítségnyújtáson túl, hogy megmutassa, vannak még jó emberek a világban. Vele beszélgettünk tervekről, kihívásokról.
– Nagymuzsalyban születtem, ott is végeztem a középiskoláimat. Vallásos családban nevelkedtem fel, ahol megtapasztalhattam, hogy ha gondom, problémám van, fordulhatok vele Istenhez, mert Ő segít nekem. Így a középiskola befejezése után hitoktatónak tanultam Munkácson, majd a Nagymuzsalyi Középiskolában hitoktattam néhány évet. Nagyon pozitívan gondolok vissza arra az időszakra. Ezt követően jött egy fordulat az életemben, és ma már egy call center-t vezetek. Ez egy magyarországi székhelyű cég, ahol kezdetben operátorként dolgoztam, ma pedig az itthoni munkavállalókat felügyelem.
– 2014-ben súlyosan megbetegedtem, egy vírus támadta meg a májamat, és májtranszplantációra volt szükségem. 2017-ben kaptam új szervet, ami egyben egy újjászületés is lett számomra. Akik ismernek, tudják, hogy minden évben két születésnapot ünneplek, amiért hálát adok Istennek. Nehéz időszak van mögöttünk, a családomat is megviselte. Húsz éve vagyunk házasok a férjemmel, van egy nagy lányunk. Ők az én támaszaim. Tudtam, ha sikerül a műtét, akkor hamar felgyógyulok, mert én fel akarok gyógyulni, sosem hagytam el magam. Egy ilyen eset után az ember megtanulja értékelni azt, amije van, a körülöttünk lévő világot, hogy milyen szép, ha süt a nap. Felépülésemet követően döntöttem el, hogy ha meggyógyulok, mindent megteszek azért, hogy másokon segítsek. Így létrehoztam egy Facebook-csoportot, ahol különböző jótékonysági akciókat hirdetek, valamint megtalálhatnak felajánlásaikkal a segíteni vágyók.
– Ezt a kezdeményezést ketten vállaltuk fel a férjemmel, ő mindenben segít és támogat engem. A névválasztás azonban nehéz volt, sokat gondolkodtunk rajta. Mindenképpen szerettem volna a segíts, hogy segíthessek nevet, de olyan már volt, ezért úgy döntöttünk, hogy hozzátesszük, hogy Kárpátalján. Így a magyarországi felajánlók is tudhatják, hová kerülnek a csomagok.
– Nehéz anyagi körülmények között élő családoknak, valamint egyedülálló idős személyeknek próbálunk segítséget nyújtani. Van, amikor a családok jelentkeznek, hogy segítségre van szükségük, van, amikor ismerőseink ajánlanak olyan családokat vagy időseket, akik rászorulnak a segítségre. Első lépésként mindig meglátogatjuk a családokat, megismerjük őket, felkínáljuk a segítségünket, és megkérdezzük, hogy ők elfogadják-e ezt. Ezt követően havonta meglátogatjuk őket, viszünk nekik élelmiszert, ruhaneműt, alkalomadtán gyógyszert, bútort. A közösségi oldalon mindig megosztom, hogy mire lenne szükség, és kis idő múlva már érkezik is a felajánlás. Pénzt nem fogadunk el, inkább élelmiszercsomagot, ruhaneműt, játékokat, tanszercsomagot. Jelenleg hatvan fő az, akiket rendszeresen látogatunk és segítünk. Hála Istennek, azt tapasztalom, hogy vannak még jó emberek, van még segítő szándék.
– Már májusban meghirdettem a Hátizsáknyi szeretet elnevezésű tanszergyűjtési akciónkat, ami nagy sikerrel zárult. Közel ötven gyermeket tudtunk megfelelő eszközökkel felszerelni. Nagy köszönet érte többek között Bocskor Andrea képviselő asszonynak, aki tíz iskolatáskával támogatta a kezdeményezésünket. Emellett a gyerekek nemcsak iskolatáskát kaptak, hanem melegebb ruhaneműt és lábbelit, aminek köszönhetően késő őszig lesz miben iskolába járniuk és nem fognak fázni.
– Az évek alatt olyanok lettünk, mint egy nagy család. Nagyon jól esik nekik, hogy valaki foglalkozik velük, hogy valaki figyel rájuk, segít nekik. Senki nem irigy a másikra. Például van olyan, amikor egyik családnak felgyűl a száraz élelmiszer, vagy tisztítószer, akkor ők jelentkeznek, hogy nekik most ne vigyek ilyen csomagot, adjam másoknak, akiknek hiányzik. Emellett én is szerves része vagyok az életüknek, szeretettel várnak születésnapra, ovis ballagásra. Azt érzem, hogy ha nem folytatnám tovább a munkát, ha most egyik napról a másikra felhagynék vele, nem lennék nyugodt, nem tudnék mással foglalkozni, mert csak azon gondolkoznék, hogy azoknak a családoknak van-e mit enniük. Ez az életem.
– Az élelmiszercsomagok számának növelésén gondolkodom. Egy ismerősöm szórólapokat készít, amelyek segítségével minél többekkel meg tudom ismertetni a kezdeményezésünket, és ezáltal újabb felajánlók jelentkezését reméljük. Emellett mindig előre kell gondolkodnom, így már a mikuláscsomagok összeállítását tervezem, és várom a felajánlásokat.
Kurmay Anita
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
