… – hangzott el a híres rádióbeszéd 1956 novemberében Nagy Imrétől. November az az időszak, amikor a nappalok rövidülnek, egyre hosszabbak a sötét esték és éjszakák. December végéig a világ kicsit meghal, majd újjászületik – persze ez is csak nézőpont kérdése, mert nem a világ hal meg. Még csak nem is a Föld. Hiszen mindez csak az északi féltekére vonatkozik, ugyanis a déli féltekén meg éppen az ellenkezője történik. Ott egyre hosszabbak a nappalok, teljes az élet.
Ráadásul most március van, hamarosan eljön a tavaszi napforduló, újjáéled a természet. Az a természet, amelytől az emberiség olyan mértékben eltávolodott már sok helyütt, hogy csoda az is, hogy még megtart minket magában. Az ember is a természet része, bár a természet egészére pusztító hatással van.
Hogy kapcsolódik ide a címben szereplő idézet? Emberiseg.hu – egy szinte egyszemélyes weboldal, amely arra hivatott, hogy pislákoló fényt igyekezzen gyújtani abban a kaotikus homályban, amely ma jellemzi Magyarországot és globális szinten a világot. És ez nem önteltség vagy nagyképűség, valóban így érzem – még ha az én nézőpontom szubjektív is.
Az elmúlt időszakot „harccal” töltöttem, s töltöttük néhányan. Kevesen. Évekkel ezelőtt körvonalazódott egy eszme, egy elképzelés arról, hogyan lenne jó élni ebben az országban. Tudtam, s most is tudom, hogy nem elég elégedetlenkedni a jelenlegi helyzettel, nem elég álmodozni valamiről, de tenni is kell érte. Ennek egyik eszközeként úgy láttam, hogy le kell váltani azokat, akik ma a döntéseket hozzák a fejünk felett, rólunk. Az elmúlt 25 – 60 év bebizonyította, hogy az ország erkölcsileg, egészségileg, morálisan, gazdaságilag hanyatló pályán van.
Kezdetben próbáltunk létrehozni egy együttműködést KÉKEK (Kárpát-medencei ÉletKözösségek Egyesületi Köre) néven, de az széthullott pár hónap elteltével. Azután szövetségre léptünk az Országunkért Közösen Párttal (OK), de ők visszaléptek attól, hogy megmérettessék magukat a választáson. 2013 őszétől az Ángyán József nevével (is) fémjelzett Élőlánc Magyarországért Párttal próbáltam/próbáltunk valamit kezdeni, de a tutyimutyiság, tökölés és együttműködési képtelenség miatt ott sem tudtunk előbbre jutni.
Egy hónappal ezelőtt négy kisebb csoport együttműködése révén sikerült kialakítani egy szövetséget, és az Emberiség.hu beállt a Magyarország Jövője Párt mellé. Rövid idő leforgása alatt 106 választókörből 65-ben sikerült jelölteket állítanunk, akik vállalták, hogy elindulnak a megmérettetésen.
A döntés fogadtatása vegyes volt: kevesen támogatták az ötletet, a többség közönyös maradt, és szintén néhányan elfordultak tőlem/tőlünk. Geri Tibor, az Egységfront Mozgalom kitalálója még hazaárulással is megvádolt engem és minket – mondván, hogy aki részt vesz egy törvénytelen rendszer játékában, az hazaáruló. Persze ő maga semmit nem tesz a dolgok megváltoztatásáért, vagy legalábbis épkézláb megoldási javaslatot nem tett, de ez már nem is lényeges. Ezt is csak azért írtam le, hogy láthatóvá váljanak a megélt szélsőségek.
65 jelöltünknek két hét állt a rendelkezésére, hogy 500-500 hiteles aláírást gyűjtsenek össze, amivel esély nyílik arra, hogy jelöltté váljanak. A kezdeteknél sem voltak illúzióink, tudtuk, hogy országos ismertség nélkül nem sokra számíthatunk, de alapvető célunk lett volna, hogy szellemiségünkkel, gondolatságunkkal kilépjünk a nagyobb nyilvánosság elé.
Szerettük volna, ha az azonosan gondolkodó kis szervezetek összefognak, de sajnos ez nem történt meg, így kényszerből mi is pártként kezdtük el a küzdelmet.
„Csapataink harcban állnak” – mondhattuk még tegnap, hiszen az utolsó pillanatig tettük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint. Harcban álltunk. Kivel, mivel szemben is? Elsősorban talán inkább önmagunkért, de ezzel párhuzamosan mindenképpen mindenkiért ebben az országban. A közöny győzött le minket. Alig egy hete tettem közzé egy erről szóló írásomat „Háromféle magyar” címen.
Az emberek keseregnek, panaszkodnak, de csak hemperegnek a kényelmes semmittevés és másokkal szembeni elvárások posványában. Kicsiknek hiszik magukat, jelentékteleneknek, és azt várják, hogy majd más valaki változtatja meg a sorsukat – vagy éppenséggel senki nem teszi meg, és ők majd szép lassan belepusztulnak ebbe a rendszerbe.
A párttá összeállt négy kis közösség – Magyarország Jövője Párt, Útitárs Közösség, Szeretet Szövetség és Emberiseg.hu – közül a Szeretet Szövetség már egy hete feladta, és kivonta magát a munkából. Igaz, kiderült róluk (elsősorban a vezetésről), hogy több a szöveg, mint a mögötte lévő tartalom – tisztelet persze azoknak, akik ennek ellenére közülük is úgy döntöttek, hogy becsületből végig csinálják. Nem firtatom az okokat, mert úgysem biztos, hogy emberekben vagy tettekben – esetleg nem tettekben – kell keresni a sikertelenséget.
Az elindult 65 emberből eleve volt vagy két tucat, akik felelőtlenül tettek ígéretet a munkára, mert bele sem fogtak úgy istenigazából. Szót sem érdemelnek.
Talpon maradtunk néhányan – s nem csak talpon maradtunk, de erőt megfeszítve küzdöttünk, nem kímélve időt, pénzt, energiát, tettük a dolgunkat. Az utolsó pillanatban még felcsillant egy lehetőség, és ilyen-olyan módszerekkel megoldhatóvá vált volna, hogy ringben maradjunk, de ezt már nem tudtuk, nem akartuk felvállalni.
Véget ért egy időszak. 2009 táján kezdtem ezt a munkát, és 2014-hez igen sok reményt fűztem, hogy változtatni tudunk. Közösen, sokan. Igaz, még többen nem is hittek benne, hogy lehet változtatni – most örülhetnek igazuknak, de én legalább szemrebbenés nélkül, tiszta lelkiismerettel nézek tükörbe, mert legalább megpróbáltam. Sokan még ezt sem tették meg.
Mielőtt köszönetet mondanék azoknak, akik az elmúlt egy hónapban vállvetve megpróbáltak tenni valamit, még néhány szó a folytatásról:
Az Emberiseg.hu weboldal működik tovább, a mögötte lévő alapítvány sorsa kérdéses – kiderült, hogy az előző vezetés ideje alatt több százezer forint adósság (közüzemi) halmozódott fel, amiért nem akarok garanciát vállalni. Továbbra is lesznek kisfilmek, cikkek, interjúk – de mostantól fogva kicsit kevesebb energiát (és főleg pénzt, mert nincs) fogok beletenni. Ennek egyetlen oka van: az emberek többségét nem érdekli a dolog, csak egy szűkebb réteget.
Az Emberiseg.hu facebook-os csoportja folyamatosan bővül, hetente csatlakozik 20-30 új tag, jelenleg 3600 feletti a létszámunk. Csak tudnám, minek? Amikor fejlesztésre gyűjtöttem, mindössze 30 valahány ember segített. Amikor most segítség kellett, alig egy tucatnyian jelentkeztek. Bebizonyosodott tehát, hogy ez a csoport nem igazi közösség, csak egy nagy tehetetlen massza, akikkel nem sok mindent lehet kezdeni. A csoportoldalon módosítást végzek, megszűnik a szabadon történő posztolás, ezentúl csak jóváhagyással jelenhet majd meg bármilyen bejegyzés.
Vannak új terveim, meglátom, hogyan forrják ki magukat, de ez még a jövő zenéje. Írásom végén engedjétek meg, hogy köszönetet mondjak azoknak az embereknek, akik az elmúlt egy hónapban helyt álltak, mindannyiunkért tettek, áldozatokat hoztak. Látszólag sikertelenül, de én hiszem, hogy minden jó cselekedet, minden apró dolog számít. Tudjátok, Isten döntetlenre játszik, a világ egyensúlyban van, amennyi jót teszünk, annyit kapunk is. A világ annyi, amennyit beleteszünk.
Először is szeretném megköszönni Hanák Józsefnek (Magyarország Jövője Párt elnöke), Fadgyas Péternek (Útitárs Közösség) és Resmann Zsoltnak a munkáját. Ők voltak azok, akik talán a legtöbbet tették eddig is. Külön köszönöm Jónás-Erdész Valinkának és Hurai Áginak is a segítségeket.
Sokan nem hitték el, és nem hiszik el ma sem, hogy két hét alatt össze lehet gyűjteni 500 aláírást. Szerencsére szép számmal vannak olyanok, akik erre rácáfoltak, és sikerült nekik: Siket Andrea, Szabó Antal, Kajdócsy Péterné, Bálint Hajnalka, Vezér Róbert és Liptai Klára, Polák Zoltánné Kiss Szilvia – legyenek ők is példák a jövőre nézve mindazok előtt, akik azt gondolják bármiről, hogy lehetetlen. A magyar nyelv csodálatos ebben a tekintetben is. Amit el tudsz képzelni, arra KÉPES vagy. Nekik élt egy kép a gondolataikban, hogy ezt megcsinálják – emiatt sikerült nekik elsősorban. Mert hittek benne, hogy sikerülhet.
Köszönöm azoknak is, akik az 500 aláírást ugyan nem érték el, de tudom, hogy dolgoztak rajta – kik keményebben, kik kevésbé, de legalább tettek valamit: Wensdorfer Kati, Körmöczi Zsolt, Vargyai Gyöngyi, Pintér Zsuzsa, Karbunarin Franciska, Gerger Beáta, Egri Jánosné, Gyöngyösi Péter, Árvai Attila, Muszbekné Anikó, Miheller Mónika (és a Hooligans együttes tagjai), Búza Judit, Szánti Marcsi, Gondi Eta, Tóth Csilla, Kamecz Kinga, Hegyi Rozália, Horváth Péter, Kuster Katalin, Nagy Erzsébet, Hegedüs Gergely, Tivadar Izabella, Tóth Emilia, Domokos Márti – és azok a segítők, akik nevét én nem ismerem, de tudom, hogy ott álltak ezek mellett az emberek mellett.
Jónéhányukkal a kapcsolat megmarad, s amint lesz új energia, új lehetőség, biztos vagyok benne, hogy folytatjuk a munkát.
Both Gábor, 2014. március 1. – egy új tavasz kezdete
Forrás:emberiseg.hu
Tovább a cikkre »
