Magasságából kovácsolt előnyt (Milánóig vezetett Papp Johanna útja)

Magasságából kovácsolt előnyt (Milánóig vezetett Papp Johanna útja)

Korábban bántotta, hogy magasabb a kortársainál, ma már kiváltságként tekint a termetére Papp Johanna, aki tizenhat évesen a milánói divathéten is kifutóra lépett. A kézdivásárhelyi lány története azonban nem csupán a csillogásról, a divatról és a külföldi bemutatókról szól: önbizalomkeresés, kitartás, kemény munka és egy támogató család áll mögötte. Édesanyja, Gyöngyike kezdetben még abban reménykedett, hogy lánya idővel más érdeklődési területet talál magának, de makacssága végül győzött.

Papp Johanna 2010. május 22-én született, óvodába Kézdivásárhelyen járt, majd a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanult, jelenleg pedig a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskola tizedik osztályos diákja. Mindössze tizenhat éves, de már olyan nemzetközi divateseményen is bemutatkozhatott, amelyről sok pályakezdő modell csak álmodik.

A modellkedés gondolata azonban nem egy magabiztos, a reflektorfényt kereső kislányban fogalmazódott meg. Johanna saját bevallása szerint sokáig kifejezetten csendes, visszahúzódó gyermek volt. Ahogy nőtt, egyre többször szembesült azzal, hogy magassága miatt kilóg a kortársai közül. A megjegyzések, amelyek első hallásra akár ártalmatlannak is tűnhetnek, neki sokáig fájtak. Ez gyakorlatilag a bullying, vagyis az az ártalmatlannak tűnő zaklatás kiskorúak között, amely elég sok lelki gondot okozhat a bántalmazottnak.

– Egyre többet kezdtek bántani a magasságom miatt. Emiatt úgy voltam vele, hogy jó, akkor változtassunk. A magasságomat inkább előnyként próbáltam kihasználni, és elkezdtem többet törődni magammal – mesélte.

A most 173 centiméter magas lány számára idővel világossá vált, hogy az adottsága éppen abban a szakmában jelenthet előnyt, amely iránt érdeklődni kezdett. Két évvel ezelőtt fogalmazódott meg benne komolyabban, hogy modellként szeretne érvényesülni. Környezete eleinte nem feltétlenül hitt az elképzelésében, még az osztálytársai és barátnői közül is többen kételkedtek abban, hogy ez a pálya valóban neki való.

 

A divathét pannója előtt

 

Előbb a kételyek, aztán Milánó

Johanna nem egyik napról a másikra került a nemzetközi divat világába. Először helyi lehetőségeket vállalt: kisebb divatbemutatókon vett részt, helyi sminkesekkel dolgozott, fotósok keresték meg. Lépésről lépésre építette tapasztalatait, miközben egyre határozottabbá vált abban, hogy ezt szeretné csinálni.

Édesanyja, Gyöngyike elárulta, hogy eleinte ő maga is inkább múló fellángolásnak gondolta lánya lelkesedését. Nem akarta letörni a kedvét, de azt sem szerette volna, ha túl korán egy olyan pályát választ, amelynek a nehézségeit még nem ismeri.

– Két évig folyamatosan láttuk, hogy ő ezt tényleg szeretné. Akkor úgy döntöttünk, hogy elküldjük a jelentkezését egy román és egy magyar ügynökséghez. A román ügynökség kiválasztotta, így jutott ki Milánóba – idézte fel az édesanya.

A milánói divathét jelentette az első igazán nagy nemzetközi megmérettetést. Johanna egy romániai ügynökségen keresztül kapott lehetőséget, és két tervező kollekcióját mutatta be: az egyik egy albán, a másik egy litván divattervező volt. Nemzetközi csapatban dolgozott, román, albán, bolgár és litván modellekkel együtt.

A divathét azonban nem egészen olyan, mint amilyennek kívülről látszik. A kifutón néhány percig tartó bemutatót hosszú, fárasztó előkészületek előzik meg. Johanna beszámolója szerint reggel fél nyolckor már a helyszínen kellett lenniük, és csak délután öt óra körül kerülhettek sorra. A modelleknek időre kellett elkészülniük, miközben a sminkesek és fodrászok is folyamatosan dolgoztak.

– Nagyon jó érzés, amikor végre a kifutón bemutathatod a ruhát, de ami a háttérben zajlik, azt is bírni kell – fogalmazott.

Gyöngyike számára is fontos tapasztalat volt az út. Mint mondta, abban reménykedtek, hogy lánya a divathét kulisszái mögött megtapasztalja a szakma valóságát, és ha úgy érzi, nem neki való, akkor könnyebben dönthet a folytatásról. A hosszú várakozás, a fáradtság és a feszes munkatempó ellenére Johanna kitartott, a kifutón pedig már magabiztosan teljesített.

Hírdetés

 

A milánói kifutón

 

A csillogás mögött kemény munka van

A milánói tapasztalat nem csak szakmai szempontból volt fontos. Johanna olyanokkal találkozott nap mint nap, akik közelről ismerik a divatvilágot. Milánó után egy hét múlva Budapest következett, ott egy felkészítőn Johanna olyan emberektől is tanulhatott, mint Blága Tünde erdélyi származású modell (a Miss Universe Hungary 2023 győztese) és Jázmin Viktória (Miss Universe Hungary 2021 győztese), Wellai Yvette (tanácsadó, life coach), valamint Merő Péter divattervező, aki a MERO divatmárka alapítója. 

A modellkedésnek ugyanis több területe van. Johanna jelenleg a high fashion, vagyis a kifutómodellkedés irányába próbál elindulni, itt a magasság és a megfelelő testalkat is fontos szempont. A szépségversenyeken való részvétel ettől különálló terület.

A fiatal lány azt is megtanulta, hogy a szakmában a visszautasítás mindennapos. Előfordulhat, hogy tíz válogatásból (szakzsargonban: casting – szerk. megj.) kilenc alkalommal nemet mondanak a jelentkezőnek, de ezt nem feltétlenül személyes kudarcként kell megélni: lehet, hogy egyszerűen nem az adott modell illik a tervező elképzeléséhez.

– Mindig van bennem félsz, mert szeretnék bizonyítani, és maximalista is vagyok. Ugyanakkor azt is meg kell tanulni, hogy nem tudunk mindenkinek megfelelni, és a nemet is el kell fogadni – mondta.

A divatvilág árnyoldalairól is hallott: a negatív kritikák, az állandó megfelelési kényszer, a lelki megterhelés és a bizonytalan lehetőségek mind részei ennek a pályának. Édesanyja is óvatosan tekint a jövőre, különösen azért, mert Johanna még kiskorú, így a külföldi munkavállalás, a szerződések és az utazások során a szülői beleegyezésnek is fontos szerepe van.

A család időközben úgy döntött, hogy a további lehetőségeket inkább magyarországi ügynökségen keresztül keresi. A romániai képviselet korábban újabb munkákat ajánlott, többek között Törökországba és Albániába is hívták volna a lányt, de ezeket egyelőre félretették. Jelenleg magyar ügynökséggel dolgoznak, és újabb cas­tingokra készülnek.

A következő lehetőségek között párizsi szakemberek által tartott válogatás is szerepel, amely egy francia márka katalógusfotózásához kapcsolódhat. Ezek még lehetőségek, nem biztos munkák, de Johanna számára újabb tapasztalatot jelenthetnek.

 

 Esküvői kiállításon

 

Nem akarja feladni a tanulást

A modellkarrier mellett a fiatal lány számára az iskola továbbra is elsődleges. Szeretné folytatni tanulmányait, angol nyelvvizsgákat tenni, leérettségizni, majd egyetemre menni. A marketingmenedzsment és az üzleti menedzsment érdekli, hosszabb távon pedig saját vállalkozást, akár saját márkát is el tud képzelni.

Nem titkolja, hogy a modellkedésben rejlő ismertség és kapcsolatok később akár egy ilyen vállalkozás felépítésében is segítségére lehetnek. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy a divatszakma kiszámíthatatlan, és csak keveseknek sikerül tartós nemzetközi karriert építeniük.

A családi és baráti kör támogatását megkapja, bár Johanna szerint sokan nem is igazán tudják elképzelni, mennyi munka van egy-egy külföldi bemutató mögött. Akadtak olyan megjegyzések is, hogy a milánói divathét szép élmény lehetett, de tulajdonképpen mit jelent ez számára. Ő viszont már tudja, hogy az első nagy lehetőség önmagában is komoly szakmai tapasztalat.

A magasságával kapcsolatos korábbi megjegyzésekre ma már másként tekint. Ami egykor visszahúzódóvá tette, mára az önbizalmának egyik forrásává vált.

– Most már nagyon szeretek magas lenni. Ez teljesen megváltozott bennem, és ma már előnynek érzem. Azt gondolom, magasnak lenni kiváltság, jó dolog – mondta.

Édesanyja pedig, aki kezdetben még abban bízott, hogy a milánói út után Johanna talán maga is belátja, mennyire kemény ez a világ, ma már inkább arra figyel, hogy lánya a lehetőségek mellett a tanulást se hanyagolja el. Nem szeretné elvenni a kedvét, de azt sem, hogy egyetlen bizonytalan szakmai irány miatt lemondjon más terveiről.

Johanna előtt még sok út áll. A milánói kifutó fontos állomás, de nem végállomás, és a fiatal lány is tudja, hogy a következő castingon éppúgy kaphat elutasítást, mint újabb lehetőséget. Egyelőre mindkettőre felkészülten várja a folytatást.


Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »